Falánk kliensek

Máig nem értem Medgyessy Pétert, hogy miért éppen Kiss Elemér kancelláriaminiszter korrupciós ügye haladta meg az ingerküszöbét. A kormányfő nyilvánvalóan nem feledhette el a hajdúszoboszlói szakszervezeti szálloda ügyét, amelyhez a forgatókönyvet közösen írhatták, hiszen miután a régi jó barátnak, a volt szoboszlói MSZMP-titkárnak a szakszervezeti elvtársaik átjátszották az üdülőt, a finisben a pénzügyminiszter, Medgyessy Péter éppen Kiss Elemérrel, a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjével ült be a hűséges pártfunkcionárius családi cégének felügyelőbizottságába. Előtte állami hitelekkel és állami megrendeléssel kistafírozták a kádert, aki nyilván hálás is volt ezért.
Miután más, Kiss Eleméréhez hasonló, etikátlan, ám törvénysértőnek nem mondható ügyekben a kormányfő nem jár el ilyen szigorúan, azt kell feltételeznünk, hogy vagy súlyosabb és kényesebb ügy, vagy hatalmi harc állt menesztésének hátterében. Hiszen Kiss Elemér távozása óta sem múlik el hét, hogy ne derüljön ki egy-egy közbeszerzésről: maszatos körülmények között köttetett. Szinte már közönyössé váltunk volna a közügyek iránt, ha nem lenne itt nekünk Keller László.

Keller László elkeseredett harcot folytat, hogy a köz terítékére minden héten jusson egy botrányosra tupírozott, a Fidesz-kormányzatot érintő ügy, amely eltereli a figyelmet a közpénzek elköltésére kimunkált szocialista közbeszerzési gyakorlatról.
Mindenesetre ha már Keller László ilyen fogékony a múltra, vajon miért nem érdekli, miként és mire utalt ciprusi dunaferres off-shore cégeknek tanácsadói díjat a Dunaferr szocialista vezetése? Emlékeztetőül: ez az a cég, amelynek beszállított dolomitkövei megakadtak Keller Lászlóék torkán.
Vagy egy kicsit közelebbről: miért nem érdekli, mennyibe kerül egy szocialista önkormányzati képviselő szavazata, ha éppen nem szállodáról van szó, amely üzletághoz egyébként különösen vonzódnak az elvtársak?
Vajon miért nem hallgatja meg a közpénzügyi államtitkár Barabás Jánost arról, hogy miféle előszerződést is kötött a szocialista vezetésű Hungexpo az SZDSZ-es vállalkozóval, akit tavaly a Hungexpóval folytatott több száz millió forintos pere ellenére akartak a – privatizációra ítélt, nyereséges, állami tulajdonú – vásárcég élére elnökként ültetni?

Most azon marakodnak a szocialisták és a szabad demokraták bizonyos körei, hogy ki ellenőrizhesse a nyereséges állami cég privatizációját. A szocialisták nem tréfálnak, nem csupán azért rakják oda embereiket az állami cégek élére, mert jó szakemberek, megbízhatók, és munkát adnak a klienseknek, ők – ha már ott vannak – viszik is az árut, jobb esetben barátaiknak privatizálják. Persze előbb még egy kicsit amortizálják, hogy alkalmi vétellel lehessen megszerezni. Mint az előző évtizedben megtanultuk: ha nyereséges egy állami vállalat, azért kell eladni, mert jó árat fizetnek érte, ha veszteséges, azért, mert a cég fejlesztéséhez kell a tőke (amelynek befektetője sokszor értékes klienssé is válik), máskor csupán azért kell privatizálni, mert „az állam rossz tulajdonos”.
Az állami raktárban a Horn-kormány idején jócskán megcsappant az eladható vagyon, a Fidesz pedig nem nyúlt a családi ezüsthöz, úgyhogy a koalíciós partnerek most marakodnak a maradék koncon. Még egy vásárrendező cég esetében is képesek pártelnöki szintre emelni a vitát. Most már értjük, miért vált annak idején egy éjszaka alatt a szabad demokratáknak is elfogadhatóvá a titkos ügynök múltú kormányfő. Nem akarták a klienseiket büntetni azzal, hogy kimaradnak a végkiárusításból.