Az ismert színész megválasztásának körülményei és eddigi közéleti szerepvállalása azonban cáfolni látszanak kijelentését.
Székhelyi József a rendszerváltozás kezdete óta aktív támogatója a Szabad Demokraták Szövetségének. Sok értelmiségi és művésztársával ellentétben azonban nem elégedett meg a pártot kívülről támogató szimpatizánsi szerepkörrel, az SZDSZ képviselőjelöltjeként pártpolitikusként tarthatjuk számon.
*
gy az első szabad parlamenti választásokon, 1990-ben Budapest VI. kerületében egyéni jelöltként is indult, de végül alulmaradt az MDF-es Katona Kálmánnal szemben. Székhelyi neve azóta is rendszeresen feltűnik a szabad demokraták választási listáin. A legutóbbi országgyűlési választások előtt tartott SZDSZ-küldöttgyűlésen még az Orbán-kormányt ostorozó rendkívül kemény felszólalások között is feltűnést keltett a színész kirohanása, aki a többi közt így fogalmazott: „Nem akarunk nácikat látni az utcán, a közhivatalokban és a kormányban.”
Székhelyi Józsefet négy aspiráns közül választották a szegedi Nemzeti igazgatójává múlt pénteken. A szakmai bizottság sorrendben Koczka Ferencet, a színház karigazgatóját, Nikolényi Istvánt, a teátrum egykori igazgatóját, Székhelyi József színművészt és Beke Sándor rendezőt javasolta a hét pályázó közül a kulturális bizottságnak. A testület a jelöltek meghallgatása után Székhelyi Józsefet javasolta kinevezésre.
Nem csitul az évek óta zajló hullámverés a szegedi teátrum körül. Nem sok színháznál váltották egymást ilyen sűrűn az igazgatók. Legutóbb Korognai Károly lemondása után jött az újabb pályázati kiírás. A szakmai javaslat ismeretében felmerül a gyanú, hogy ismét politikai döntés született. Székhelyi József művészi teljesítményét senki sem vonja kétségbe, ám fölöttébb elgondolkodtató, hogy a zsűri által előbbre sorolt Koczka Ferenc és Nyikolényi István ellenében a harmadik jelölt lett a kinevezett. A kulturális bizottság 6:2 arányban terjesztette tovább Székhelyi nevét. A szegedi önkormányzat kulturális bizottságának tagja, Kohári Nándor lapunknak elmondta: az elbírálási eljárás során több aggályos lépés történt. A közgyűlés illetékes szakbizottsága a jelöltek meghallgatása után másfél nappal már végszavazást tartatott, holott általában egy-két hét áll rendelkezésére a közgyűlés tagjainak, hogy az érveket áttanulmányozhassák. Nem született érdemi válasz arra sem, hogy a bizottság kormánypárti képviselői miért hagyták figyelmen kívül az épp általuk fölkért szakmai grémium javaslatát. Székhelyi egy közéleti fórumon kijelentette, hogy jó színházat voltaképp csak kétmilliárd forintból tudna létrehozni, holott jelenleg a teátrum és a szabadtéri játékok összköltségvetése másfél milliárd forint, és az önkormányzat köztudottan pénzszűkében van. Tehát ötszázmillió forrásigényt fogalmazott meg, amiről a meghallgatáson nem beszélt. Amikor rákérdeztek, milyen összegből tudna gazdálkodni, szótlanul széttárta a kezét, és a többi kérdésre sem adott konkrét választ. Azt sem értik, miért hallgatott az ülésen Botka László MSZP-s polgármester. Hiába kérte az ellenzék a titkos szavazást, miután informális megkeresések alapján kiderült, az MSZP- és a Centrum-frakcióból is nagyrészt a szakmai grémium javasolta Koczka Ferencre voksolnának, ám a kormánypárt vezetősége frakciófegyelmet rendelt el, s megfenyegette a „kiszavazókat”. Elsőként Székhelyi József jelöléséről szavaztak, akit már első körben megválasztottak, a többi jelöltről szóló szavazásra így már nem is került sor.
Lapunk megkérdezte Székhelyi Józsefet: mennyiben fogadja el azt a minősítést, hogy politikai döntés született? Székhelyi az alábbiakat nyilatkozta: „Büszkén vállalom, hogy semmiféle pártfunkcióm nincs. Való igaz: a liberalizmus híve vagyok, de ez az általam vallott eszmény nem szinonímája a párt, vagy a hatalom állásosztó mechanizmusának. Bizonyság lehetne erre, hogy a budapesti Nemzeti Színházra kiírt pályázatomat nem támogatta ugyanez a hatalom.” Ebben a politikailag agyonfrusztrált légkörben – lenne bár egyszemélyben Peter Brook, Járai Zsigmond, Kornai János – mindenképpen támadnák, mondta. Ezért nem tartotta fontosnak mindeme kérdésekre konkrétan kitérni a pályázatában. Különben, vélte, a szakmai kurátorok nem rangsort állítottak föl, hanem megjelöltek négy pályázót, akiket a kulturális bizottságnak ajánlottak. A hat jelölt közül egyébként őt utolsóként hallgatták meg, s ezután az egyik képviselő állítása szerint arra a következtetésre jutottak, hogy „lehengerelte a bizottságot”. A meghallgatáson igyekezett megvilágítani azt a problémacsokrot, amivel szembesülnie kell Szegednek. Különben „a többlépcsős megmérettetés során olyan hajrát tudott produkálni, ami kizárólag szakmai volt és legkevésbé sem politikai”. Azt, hogy az egyik reggeli tévéműsorban állítólag kijelentette: félmilliárd pluszköltséget igényel, határozottan cáfolta. Van viszont „egy prognosztizált, rettenetes nagyságrendű, fölhalmozódott hiány december 31-ig. Ezt a problémát mindenképpen meg kell oldani” – mondta.
– Én állampolgár vagyok és nem egy markecoló gazember – zárta nyilatkozatát Székhelyi –, aki pontosan tudja, mekkora hiánnyal küszködik az önkormányzat is.

Kettészakadt az ország: óriási hőmérséklet-különbség északon és délen