Felelősségteljesen és bölcsen döntött a magyar nép, amikor a szocialista kormány elvonókúrával felérő EU-kampánya ellenére igent mondott az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Intelligenciája magas fokát azzal is bizonyította, ahogyan ezt tette: alacsony részvétel mellett elsöprő többséggel szavazott Európára.
Ma sokan kommentálják az alacsony részvételi arányt. Van, aki azt mondja: a lényeg a lényeg, és ez pedig az igen győzelme, kár a körülményeken gondolkodni. (Azért szerettem volna a fennhéjázón 70 százalékos részvételi arányt jósoló Kovács László arcát látni, amikor a 45 százalék híre eljutott hozzá.) Van, aki a népszavazás eleve lefutott jellegével magyarázza az eseményeket, ami azért önmagában is szomorú kritikája demokráciánknak. A kormány persze az ellenzéket vádolja (mint mindig, most is) mindenért. Orbán Viktor és Dávid Ibolya viszont kimondták: az alacsony részvételi arány magyarázatát a bugyuta, nem az emberekhez szóló szocialista kampányban látják.
Azt gondolom, közrejátszott az alacsony részvételben néhány más szempont is: a magyar nép kormányzat általi mélységes lenézése és a rendkívül ellenszenves figurák megszólaltatása az EU-igen mellett. Vegyük a dolgokat sorban!
Először is: EU-kampány címen naponta megaláztak bennünket azzal, hogy primitív, ostoba módon kezeltek minden magyar állampolgárt. Senki sem szereti, ha cukrászdát akarnak vele nyittatni Bécsben, amikor a megemelt gázszámláját sem bírja kifizetni. A „Jók a csajok az EU-ban”-ra pedig ugyan mit szólhatott az a támogatás nélkül maradt magyar gazda, akire jövőre rázúdítják az uniós versenyt? Az ilyesmire mindenki allergiás. Ezekkel a túl giccses, vásári látványműsorokkal, kétujjnyi homlokú szónokok léggömberegetésével, s ezzel párhuzamosan a lényegi információk visszatartásával próbáltak terelgetni bennünket állítólag Európa felé. Mintha legalábbis ez a Köztársaság téri szellemi és kulturális színvonal várná a magyarokat odaát. E hozzáállás Medgyessy Péter egy őszinte pillanatában kiejtett szavai szerint valahogy úgy szól, hogy az embereket nem érdekli más, csak a virsli meg a sör. A fiataloknak meg ott a diszkó. Ezen a színvonalon kell velük kommunikálni. E magasztos filozófia szellemében ömlesztik ránk a valóságshow-kat és a többi nívótlan, népbutító kultúrműsort a médiumokon keresztül (lásd a Bazi nagy roma lagzi című remekművet), és pontosan ezt a siralmas színvonalat adták a népnek EU-kampány címen. És kik? A Moszkvát hajdan kritikátlanul kiszolgáló D–209-es „ponton-hídember” és kampányának anyagi haszonélvezői.
Másodsorban: Aligha volt bölcs dolog népszerűtlen politikusokkal húzatni a verbunkost. Íme, egy konkrét példa. Bársony Andrásról mindenki tudja, hogy „európaisága” arról szól, hogy határon túli magyarok ne akarjanak többé magyarok lenni. Az erdélyiek legyenek jó románok, a kárpátaljaiak jó ukránok, a felvidékiek jó szlovákok. Az MSZP-s politikus megszólal a rádióban és a televízióban, s azt reméli, hogy híveket toboroz az EU mellett a magyarok körében. Kell ehhez kommentár? Mi ez, ha nem elvonókúra, a leghatékonyabb EU-ellenes propaganda? Mikor jön rá végre a szocialista kormány, hogy ahogy manökennek nem a legvisszataszítóbb külsejű hölgyeket alkalmazzák, úgy reklámpolitikusnak sem célszerű olyanokat alkalmazni, akiknek tevékenysége ellenszenvet vált ki az emberből?
Harmadszor: A magyar nép választások előtti újabb arculcsapásban részesült – Tocsik és társai cinikus legfelsőbb bírósági felmentése révén. Megint ostobának néznek bennünket. Azt akarják elhitetni velünk, hogy a magyar bírói kar szakmailag inkompetens: a diplomás bíró az egyik szinten négy év börtönre ítél valakit, a másik diplomás bíró – változatlan tényállás mellett! – felmenti az illetőt. Fel sem tételezik rólunk, hogy esetleg elgondolkodunk a furcsa véletlenen: az előző szocialista kormány idején és hathatós közreműködésével tocsikolót a mostani szocialista kormány felmenti, miközben a független magyar bíróság hajdani első embere, Medgyessy Péter beosztottjaként vállal fontos szerepet. Ugyan, honnan lenne hitele egy, a bíróság függetlenségének elvét lábbal tipró, „tocsikbarát” kormány EU-propagandájának?
Végül, de nem utolsósorban, megint a kirakatba tett reklámemberek habitusával kapcsolatos probléma. Nézzük meg, kikből áll az Országos Választási Hivatal! Mi jut az ember eszébe – függetlenül attól, hogy az ellenzék vagy a kormánypárt szimpatizánsa-e –, ha meglátja Rytkó Emíliát vagy Ficzere Lajost? Aligha egyéb, mint a sokak által megkérdőjelezett tisztaságú 2002-es országgyűlési választások. A manipulált választási bizottságok, a nyilvánvalóan jogos panaszok cinikus, kivizsgálás nélküli visszautasítása. És mindennek a még durvább megismétlése kicsiben, a roma önkormányzati választásokon.
Nos, minderre igen bölcsen válaszolt a magyar nép. Üzenete a „ponton-hídemberhez” és stábjához valahogy így szól: Európába megyünk, mert szeretjük a hazánkat – annak ellenére, hogy ti is ezt kívánjátok tőlünk, és hogy sajnos velünk jöttök. Nélkületek azonban európai jövőnk sokkal kellemesebb lenne.
A szerző egyetemi docens
origo.hu
Füstös szobák titka – ő küldte Gyurcsánynak a selyemzsinórt
