Spártai, Adalede, Ahmed, Piruló, pihenj!

Spártai reumától szenved, de ezt nem igazán látni rajta, amint peckesen ellépked a tribün előtt. Pedig hinnünk kell a mikrofont kezelő rendőrnek, mert ő a kutyakiképző, tehát ha azt állítja, hogy a Spártai nevű nyomozó eb ízületei megkoptak a szolgálatban, akkor meg is koptak. Spártait ezért leginkább gyermekes házaspároknak kínálja a dunakeszi bázison zajló kutyavásár egyenruhás, alkalmi kikiáltója, mivel az egyébként kiváló őrző-védő kvalitásokkal bíró rendőrkutya térdpanaszai miatt legföljebb egy közepes méretű családi ház védelmi feladatainak ellátására alkalmas.
És tessék, az árverésre érkezett érdeklődők között van közepes családi házas, gyermekes házaspár, mert Spártait se’ perc alatt elviszik, ráadásul dupla áron.
De még ennél is érdekfeszítőbb az ifjú Adalede új gazdira találása, mivel az ausztrál juhászt – rövid és szolid eredményű rendvédelmi kiképzést követően – juhász ember mellé ajánlják. Ám láss csodát, jelentkezik a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből kizárólag e jeles napra Dunakeszire rándult Pásztor Sándor – aki az egyéb, nem jeles napokon birkatenyésztéssel foglalkozik –, hogy neki a félresikerült nyomozókutya kikiáltási áron épp jó lesz.
Kikiáltási ár ide, kikiáltási ár oda, klasszikus árverésről mégsem beszélhetünk, mert a licitálási eljárás inkább a közbeszerzésekre hasonlít: akinek megtetszik valamelyik kutyus, az papírfecnire írja az alapárnál magasabb elképzelését, és az nyer, aki az adott ebért a legnagyobb összeget kínálja.
Sorra leszerelnek tehát a rendőrkutyák: Ahmed, az ötéves szagazonosító, Piruló, a nyomkövető, Vontató, a kereső, Zora, a kábítószeres és Milos, a tizenegy esztendős korelnök, egyébként járőr. A vadonatúj tulajdonosok pedig boldogan fizetnek, és töltik ki a számlát, hiszen már alig várják, hogy befejeződjön az átadás-átvételi procedúra, s a helyszínen rendelő állatorvos beoltsa új kedvenceiket.
Egy arany váll-lapos tiszt közben elmagyarázza, hogy a rendőrkutyákat különböző okok miatt selejtezik ki. (A boldogan le s föl szaladgáló kutyusok ugyanis egytől egyig selejtek.) Például van olyan eb, amelynek egy Fradi–UTE meccs okozta a vesztét: a közvetlen közelében robbant föl egy petárda, s azóta fél a robbanásoktól. A leggyakoribb selejtezési ok azonban a gerincprobléma, amely egyrészt az intenzív igénybevétel miatt, másrészt öröklődés útján keseríti meg a „négylábú rendőrök” életét. És kiderül az is, hogy a kutyabázis vezetői nem igazán örülnek a váratlan és határtalan médiafigyelemnek, mert így kevéssé tudják kontrollálni, hogy mely gazdi kaphat speciálisan kiképzett négylábút: a tavalyi, első árverésen tisztább volt a helyzet, mert húsz rendőrkutyára mindösszesen négy civil licitáló jutott. De ez egyáltalán nem baj, mert a kutyás rendőr lelkiismeretes ember, s addig nem nyugszik, míg ebtársának ilyen-olyan úton megfelelő gazdát nem talál.

A nap hőse Szűcs, a nyolcéves németjuhász. Szívbemarkoló történetét már napokkal korábban megénekelte a teljes bulvármédia, így nincs ma Magyarországon jó munkásember, aki nem tudná, hogy Szűcs gazdája, egy idős zászlós három hónapja ment nyugdíjba, de a civil életbe már nem tudta magával vinni hű társát. Mint ahogyan az sem titok, hogy Szűcs kemény legény, nemrég például megrendszabályozta a kutyatelep éjjeliőrét. A szigorú, izgatott várakozással teljes hangulathoz a kikiáltó rendőr is hozzájárul, mivel közli, hogy Szűcsre csak azok licitáljanak, akik már korábban is foglalkoztak kutyák kiképzésével, vagy vállalják, hogy mostantól majd eljárnak kutyaiskolába. Sok mozgásra, és még több türelemre lesz szükség, de megéri – teszi még hozzá –, mert Szűcsnél jobb társról álmodni sem lehet.
Majd rövidke bemutató következik: Szűcs megugatja a védőfelszerelésbe temetkezett hergelő embert, aztán ráharap a műkézre, hogy szinte azonnal a földre köpje. És ez a jó – lelkendezik a műsorközvetítő, mivel a jelenet jól mutatja a nyomozó eb bámulatos értelmi képességeit és parádés kiképzettségét: Szűcsöt ugyanis nem a műkéz mint játékszer, hanem az ember mint ellenfél lefegyverzése érdekli.
Nem meglepő tehát, hogy az ötvenezer forintra taksált Szűcsöt csont nélkül megveszik. Rohan is mindjárt a média, hogy mikrofon-, lencse- és diktafonvégre kapja a büszke tulajdonost.
Az interjú azonban kiábrándító eredményt hoz. Íme a beszélgetés:
– Miért Szűcsöt választotta?
– Mer’ teccet. Szép kutya.
– Azt tudja, hogy kemény jószág?
– Keménységben nem lesz hiba.
– Ön mivel foglalkozik?
– Színesfémekkel.
– A kutyát a színesfémtelep őrzésére fogja használni?
– Dehogy. Majd benn lakik a lakásban. Amíg megszokja, addig meg kinn marad az udvaron. Van ott neki egy ketrec.
Úgy emlékszünk: a speciálisan kiképzett négylábút átlagon felüli mozgásigénye és akaratos jelleme miatt szigorúan profiknak ajánlották. Csak hát a pénz beszél, a kutya meg ugat.