Ki nem szereti itt a másságot?

A rádiózás szent dolog. A pontosság, a szavahihetőség, a korrektség és a köz szolgálata: ezek azok a fogalmak, amelyeket mi, régi rádiósok mindig komolyan vettünk, még az úgynevezett puha diktatúra idején is. Mint kezdő riporter Kondor Katalint a hetvenes évek elején ismertem meg, akit a kezdet kezdetén is a tényfeltáró riportok, az országjáró dokumentumműsorok érdekelték. Többen tudtuk, hogy ebben a műfajban lehet elmondani, elmondatni a legtöbbet, mindezt úgy, hogy az aczéli korszak szigorú cenzorai az ilyenféle műsorokat adásba engedjék. Katalin nemcsak híresen szép volt, de tudott kérdezni, és érdekelte is az a személy, akit kérdez. Kondor Katalin ma a Magyar Rádió elnöke, több mint harmincéves rádiós múlttal áll a támadások kereszttüzében, s fontosnak tűnő emberek már-már szakmai hiányosságait, alkalmatlanságát pedzegetik, távozását követelik. Vajon kiknek áll érdekükben, hogy pártpolitikai csatározások küzdőterévé tegyék a közszolgálati Magyar Rádiót?

A Magyar Rádió törvényesen megválasztott elnöke, mégis el akarják távolítani. Nemrég neves értelmiségiek egy meghatározott csoportja nyílt levélben követelte az elnök és stábja távozását. Mi van emögött?

– A háttere szerintem az, hogy a hatalomnak, vagy inkább a vélt hatalomnak minden fáj, ami nem az ő kezében van.

– Antall József miniszterelnöksége alatt már egyszer elhatárolódtak, sőt „letiltották” magukat ezek az értelmiségiek a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szellemisége miatt.

– Műsoraink kilencvenkilenc százalékát politikai oldalról nem érheti kritika. Már csak azért sem, mert a más értékrendet valló értelmiségiek közül több százan viszont kiállnak műsorpolitikánk mellett, de erről nem nagyon esik szó. A műsorainkba azért sem lehet belekötni, mert a Magyar Rádió összetételéből adódóan főként az úgynevezett baloldali – bár nem szeretem ezeket a kifejezéseket, baloldal, jobboldal, mert nincs értelmük – értékrendet valló műsorok készülnek, amelyek készítésébe a végtelen toleranciám miatt sem szólok bele. Ha voltak kifogásaim műsorok ellen, azok is csak szakmai jellegűek lehettek. Kínosan ügyelve a rádióban kialakult rendre, a véleményemet az adott szerkesztőség főnökének mondtam, mondom el, aki közvetlenül felelős mindenért. S mivel ezt pontosan tudják, ezért olyan műsorok ellen emelnek egyre sűrűbben kifogást, mint például a Vasárnapi Újság, amelyik időnként valóban éles kritikával illeti azt az értékrendet, amelyeket ők nem vallanak.

– Egyenesen gyűlöletkeltéssel vádolják a Vasárnapi Újságot.

– Kit nem vádolnak gyűlöletkeltéssel? Ez a módszerük. Abban a pillanatban, ha egy nekik nem tetsző értékrend kerül a látókörükbe, akkor az fasiszta, antiszemita, gyűlöletkeltő, másságot nem kedvelő. Ki nem szereti itt a másságot? Ők, mert egyetlenegy más gondolatot nem tudnak elviselni.

– Öntől azt várják el, hogy a Vasárnapi Újság vezető szerkesztőit váltsa le, vagy szüntesse meg ezt a műsort…

– Hogyan szüntessek meg egy olyan műsort, amely ellen elnökségem két éve alatt az ORTT mindössze egyetlen elmarasztaló ítéletet hozott, melyet a bíróságon támadtunk meg? Egyébként az Országos Rádió és Televízió Testület árgus szemekkel figyeli a Vasárnapi Újságot és tudjuk, időnként hamisan bírálja meg a műsort és más műsorokat, mint ez legutóbb bebizonyosodott: magyarul nem azt bírálta el, ami elhangzott, hanem azt bírálta el, ami nem hangzott el. Úgy is mondhatnám, hogy hazudott. Hihetetlen az a hadjárat, ami ellenünk folyik, nyilván azért, mert ez a műsor kimond olyan dolgokat, amelyek kellemetlenek. Például azért is megróttak minket, mert a Vasárnapi Újságban miniszterelnöknek szólították Orbán Viktort. Én és rádiós kollégáim különböző műsorokban Horn Gyulát vagy Boross Pétert rendre miniszterelnöknek szólítjuk, egyrészt mert kijár nekik, másrészt igen nehéz valakivel úgy beszélgetni, hogy azt mondom: volt miniszterelnök úr. Ez a magyar nyelvben is képtelenség. Hihetetlen, hogy ilyenekkel foglalkoznak szakmai szervezetek. Mi ez, kabaré?

– A Magyar Rádiónak közfeladatokat ellátó rádiónak kell lennie. Milyen intézmény ez, közszolgálati rádió vagy pártalapon megosztott rádió?

– Természetesen én úgy ítélem meg, hogy a Magyar Rádió mind a három adója és kilenc vidéki stúdiója minden műsorpercében közszolgálatot teljesít. Hogy ez minőségileg milyen, az egyrészt az ízléstől függ, másrészt a nálunk dolgozó kollégáktól. Persze nem rendelkezünk tökéletes emberekkel. Meg kell mondanom, hogy a Magyar Rádió kontraszelektált. Nagyon jól tudjuk, hogy sok esetben 1990 előtt kiket és hogyan vettek ide fel. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a munka törvénykönyve éppen a közszolgálati intézményeknek nem engedi meg, hogy valamelyik munkatársát mondjuk alkalmatlanság miatt könnyedén el lehessen bocsátani. Három fegyelmit kellene a nyakába akasztani valakinek azért, mert nem tudja a szakmai feladatokat ellátni. De erről nem tehet, hiszen ez nem fegyelmi kérdés, hanem tehetség kérdése. Ezt a kutyakomédiát kellene eljátszani ahhoz, hogy valakit eltávolítsak. Ehhez viszont nincs gyomrom. Az alkalmatlanság nem fegyelmi ügy.

– El tudna néhány embert küldeni alkalmatlanság miatt?

– Nagyon sok embert elküldenék alkalmatlanság miatt, ha ez maszek rádió lenne, de pontosan ezért nem küldtem el senkit, mert tudtam, hogy ez nem az én rádióm. Megpróbálok mindenkivel szót érteni és az alapvető szakmai követelményeket betartatni.

– A rádióban politikailag is alkalmatlan néhány újságíró a munkára, például azok, akik pártfeladatokat látnak el közszolgálati színben?

– Ez sokkal bonyolultabb. Én is látom, hogy vannak páran, akik a minimális objektivitásra sem képesek. Ettől még lehetnek jó riporterek. Talán majd a következő nemzedék – amelynek már a vérében van a tárgyilagosság, s a képzésük is ezt erősíti – lesz a megoldás erre a kérdésre. A tárgyilagosság persze nem jelent értékrend-nélküliséget, semlegességet. Az a normális, akiben benne van az aranyérzék, a zsinórmérték, a középre tartás úgy, hogy a beszélgetőpartnereitől mindent megkérdez, még az ellenoldal kérdéseit is felteszi a kiegyensúlyozottság jegyében. Ez nem nehéz, de akadnak olyan emberek, akik ma még alkatilag képtelenek erre. Megjegyzem, a világon sem létezik olyan rádió, olyan újság, amely független tudna lenni a valóságos társadalmi folyamatoktól. Éppen ezért az ember belső mércéje kell hogy gátat szabjon az egyik vagy másik oldalhoz húzó túlzott szimpátiának.

– Azzal is vádolják önt, hogy pártnyilatkozatot tesz közszolgálati elnökként.

– Szeretnék hallani egy ilyen pártnyilatkozatot!

– Egy baloldali napilap összeállításából idéznék. Nancy G. Brinken, az Egyesült Államok budapesti nagykövet asszonya nem sokkal hazánkba érkezése után egy nyilvános rendezvényen szóvá tette, hogy Magyarországon aggasztóan sok antiszemita megnyilvánulással találkozik. Erre a megállapításra volt az a bizonyos sokszor felemlített, más rendezvényen elhangzott reagálás, hogy: „Idejön valaki, aki két hónapja sincs itt, és ebben a pillanatban antiszemitizmusról brekeg.”

– Nem ezt mondtam. A Népszabadság ávós módszerekkel dolgozó igen tisztelt képviselői, akik még 2003-ban is kémkedni járnak a nekik nem tetsző emberek fellépéseire, nos, ezen a szűk körű rendezvényen az ott lévő újságíró másnap felhívott, hogy ezt a megjegyzésemet le fogják közölni az újságjukban. Mondtam, hogy semmi akadálya, de az elejétől a végéig kérem leközölni az ott elhangzottakat. Nem ez történt, aljasan csúsztattak. Szerintem a brekeg szép magyar szó. Igaz, nem méltó emberre alkalmazni, de egy emberhez viszont nem méltó a hazudozás, a tények elferdítése. Megjegyzem, ha az ember szűk körben beszélget – én ilyenben voltam –, akkor más a beszédstílusa, mintha százak előtt adna elő. Ezt kifogásolják azok, akik viszont több tízezres példányszámú lapokban – mint a Magyar Narancs, a Népszabadság, a Népszava, az internetről már nem is beszélek – ki sem mondható jelzőkkel illetik a volt miniszterelnököt, Orbán Viktort vagy a családját.

– A Magyar Rádió kuratóriumának elnökhelyettese, Agárdi Péter komoly ellenfélnek számít, folyamatosan szorgalmazza az ön eltávolítását.

– Agárdi Péter veszi magának a bátorságot, hogy szinte minden nyilatkozatában kijelentse, konkrét példák nélkül, hogy én alkalmatlan vagyok. Igazából persze nem is rólam van szó, hanem egy olyan személyről, aki a Fidesz idejében nyerte el az elnöki pozíciót.

– Pedig ismerheti az ön szakmai kvalitásait, hiszen a Magyar Rádió alelnöke is volt a rendszerváltás előtt.

– Ő természetesen soha nem volt alkalmatlan. Világéletében pártkatona volt, most az MSZP küldte a jelenlegi helyére Agárdi elvtársat. A volt cenzor akar bennünket demokráciára tanítani.

– Ez hogyan értendő?

– Aczél György elvtárs jobbkezeként nemcsak a Tiszatáj megszüntetésében, hanem minden nem kommunista módon
viselkedő ember ellehetetlenítésében is jeleskedett.

– Más feszültségek is vannak a Magyar Rádióban. Itt van például Barát József fegyelmi ügye.

– Ez egy fegyelmi ügy, nem rádiós feszültség. Barát József a törvényes rendet akarta feldúlni. A magyar sajtó történetében még nem volt arra példa, hogy valaki megpróbálja rábírni a törvényesen kiírt pályázat nyerteseit, hogy álljanak el a tudósítói poszt elvállalásától, mert úgyis lehetetlenné teszik őket.

– Ki volt ez a két személy?

– Az egyik Kanyó László, aki emiatt visszalépett, majd a másik nyertes, Baraczka Eszter.

– Sokan úgy gondolják, hogy a rádió külföldi tudósítói zárt kört alkotnak, úgymond az egész egy hitbizományi rendszer.

– Sokan úgy vélték az előző időszakban, de ez megszűnt. Egyébként a pályázat elbírálásában nem vettem részt.

– Mégis az elnököt támadják emiatt is.

– Persze, mindenért én vagyok felelős, „agyon kellett volna ütnöm” a bírálóbizottság tagjait, mert nem azt választották, aki Barát Józsefnek tetszett.

– Darázsfészeknek bizonyult, amikor kiderült, hogy Erdélyi István rádiós szerkesztő ügynök volt…

– Én semmilyen darázsfészekbe nem nyúltam, mivel az MTI-ben jelent meg, hogy Erdélyi István ügynök volt. Ehhez nekem semmi közöm sincs, nem volt, mivel a törvény szerint a rádió minden külsős és belsős szerkesztőjét, munkatársát átvilágították. Állítólag az elektronikus sajtóból fennakadtak negyvennégyen. Hogy miért éppen Erdélyi István neve került nyilvánosságra azt nem tudom.

– Emiatt le kell mondania, el kell hagynia a rádiót?

– Dehogy kell! Mi meg sem szólaltunk. Tehetünk mi arról, hogy Erdélyi István itt dolgozik? Megírta az MTI, hogy fennakadt az ügynöklistán. Erdélyi István erre azt mondta, hogy na és!

– Ezek után főnök, vezető szerkesztő lehetne?

– Miért ne lehetne ? Bocsánatot kérek, az egész ország tele van ilyen emberekkel. Miért, lemondott valaki? Én ezzel nem foglalkozom. Az ügynöktörvényről megvan a magánvéleményem, semmi több. Azt meg nem tőlem kell kérdezni, hogy vajon csak ez az egyetlenegy ember volt-e ügynök az egész magyar elektronikus sajtóban, mert nem én vagyok illetékes erre válaszolni, ám ez a helyzet elég nevetséges. Azonban ahogy a dolgok ma állnak, egyedül Erdélyi István neve a téma…

– Hogyan fest a jövő? Úgy látszik, az MTV-ben rendeződtek a dolgok, az MR-ben nem.

– Amennyiben a dolgok rendeződésén azt értjük, hogy a televízió a kormánypártok szája íze szerint működik, akkor ott tényleg rend van. Nálunk várhatóan nem szűnik meg a nyomás. Mint ahogy eddig is, ezután is mindent el fognak követni, hogy eltávolítsanak.