Ki nem szereti itt a másságot?

A rádiózás szent dolog. A pontosság, a szavahihetőség, a korrektség és a köz szolgálata: ezek azok a fogalmak, amelyeket mi, régi rádiósok mindig komolyan vettünk, még az úgynevezett puha diktatúra idején is. Mint kezdő riporter Kondor Katalint a hetvenes évek elején ismertem meg, akit a kezdet kezdetén is a tényfeltáró riportok, az országjáró dokumentumműsorok érdekelték. Többen tudtuk, hogy ebben a műfajban lehet elmondani, elmondatni a legtöbbet, mindezt úgy, hogy az aczéli korszak szigorú cenzorai az ilyenféle műsorokat adásba engedjék. Katalin nemcsak híresen szép volt, de tudott kérdezni, és érdekelte is az a személy, akit kérdez. Kondor Katalin ma a Magyar Rádió elnöke, több mint harmincéves rádiós múlttal áll a támadások kereszttüzében, s fontosnak tűnő emberek már-már szakmai hiányosságait, alkalmatlanságát pedzegetik, távozását követelik. Vajon kiknek áll érdekükben, hogy pártpolitikai csatározások küzdőterévé tegyék a közszolgálati Magyar Rádiót?