Pethő Sándor szellemében

Könnyű nekem észben tartanom, hogy 65 esztendős a Magyar Nemzet, hiszen – bár ebben nincs semmi sorsszerű – ugyanabban az évben születtünk: 1938-ban, a második világháborút megelőző utolsó békeévben. A nagy különbség, hogy a Magyar Nemzet felnőttnek született, s én legfeljebb csak felnőhettem hozzá sok évvel később, ha képességeim engedik.

Ez a születésnap egyben gyásznap is. A lap létrehozása után pontosan két esztendővel, 1940. augusztus 25-én meghalt az alapító, Pethő Sándor. Most, amikor ezeket a sorokat írom Csopakon, közel vagyok halála helyszínéhez, talán ha öt kilométernyire. Balatonfüred középpontjában érte a végzetes autóbaleset. Már akkor nem volt a lap főszerkesztője, de haláláig s túl azon, talán napjainkig a Magyar Nemzet szellemi mentora maradt. Ennek a szellemnek köszönhető, hogy ma is létezik Magyarországon egy olyan országos napilap, amely – a kornak megfelelő attitűddel – a nemzeti polgári értékrendet igyekszik szolgálni és képviselni. Egyetlenként, egyedüliként, szemben a médiaárral. Hagyomány nélkül ezt hatékonyan aligha tehetné: nomen est omen.

1990. augusztus 11-én, amikor álmomban sem gondoltam, hogy szocialista kormány vezényli le az úgynevezett jóléti rendszerváltozást, Pethő Tibor megbízásából recenziót írtam édesapja Világostól Trianonig című, nagyívű történelmi esszéjéről.
Engedjék meg, hogy néhány sort idézzek akkori önmagamtól: „Sokan a rendszerváltozás közvetlen ígéreteként éltük át azt a pillanatot, amikor a Magyar Nemzet címoldalán, a Hazafias Népfront lapja megjelölés helyén feltűnt Pethő Sándor neve.

Ez a pillanat – így hittük – törést és újjászületést jelent, azt jelképezi, hogy szívünkben nincs többé fortély és félelem, minden álság helyére valóság kerül, s a Magyar Nemzetet egykor létrehozó szellemiség, amely sohasem apadt el egészen, most végre nyíltan és bátran törhet elő.

Pethő Sándor neve az igazságra és megértésre törekvést idézi, a gerincességet, az okos, mélyen érző hazafiságot…
A mai Magyar Nemzet jelezte, hogy méltó kíván lenni az alapítóhoz, eszméit, érzelmeit őrizni és követni kész. Ezek az érzelmek lényegében nem bonyolultak: a történész Pethő Szent István korára tekintve látja a kialakuló rendet, amelyben »nemzeti és keresztény motívumok« olvadnak össze. Újságíróként, politikusként úgy vélte, ez a rend a magyarság létezésének és fennmaradásának alapja.

Számomra Pethő Sándor neve történelemszemléletétől függetlenül az emberi tartással, az elfogulatlansággal, az erkölcs kultúrájával azonosult, amelynek egyik pillére a hit…

…Bizonyos rémülettel olvasom műve befejező sorait: »nem oly biztos többé a magyarság belső tájékozottsága, szellemi és lelki erőinek az az összhangja, amely egységesen érezte át a katasztrófát és zárt erkölcsi frontot alkotott azokkal a kísérletekkel szemben, amelyek nemzeti létéből (…) kiforgatni iparkodtak. Vakság nem látni, hogy ma ez az egység és szerves benső orientáció a magyarságból hiányzik, vagy csupán töredékesen létezik és lüktet benne. Nézetünk szerint ez (…) a magyar nemzet alapproblémája.«

Számomra nyilvánvalónak látszik, hogy Pethő Sándort ezek a gyötrő gondolatok bírták rá a Magyar Nemzet megalapítására. Célja volt, hogy a magyarság »belső tájékozottságát« visszanyerve »zárt erkölcsi frontot alkosson« minden veszély ellen, amely nemzeti létét fenyegeti.”

Lehet-e más célja (2003-ban) a mai Magyar Nemzetnek? Lehet-e más célja most, amikor az ország a szó szoros értelmében lelkileg és szellemileg két részre szakadt, amikor belső tájékozottságát a bornírt bulvársajtó, a kereskedelmi tévéadókon folyó szüntelen agymosás, a szocialisták által irányított közszolgálat s az általuk pénzelt és uralt „véleményformáló” lapok szolgálják, amikor sem múlt, sem jövő nem befolyásolja milliárdos népbarátok praktikáit és pragmatikus szellemét, s zárt erkölcsi és kulturális frontot alkotnak azok, akikben a „nemzeti és keresztény motívumok” általában ellenérzést, közönyt és ellenkezést keltenek?

Azt írtam ezen emlékezés elején, hogy a mai Magyar Nemzet „a kornak megfelelő attitűddel” igyekszik szolgálni a Pethő Sándor-i hagyományokat. Sajnos, ez a kor ellenállást, nemegyszer kemény szembefordulást kíván. Az a 65 év, amely eltelt a Magyar Nemzet megalapítása óta, sok mindent alapvetően megváltoztatott, tönkretett, felemésztett, de tanulságokkal gazdagította az emberi lelket, átformálta Európát. Eszményeket növelt és törölt el. De számos dolog, amely Pethő Sándort foglalkoztatta, minket is gyötör. Nincsenek feledhető, megoldott kérdéseink. Sajnos, nem tisztázódott semmi. Lapunk alapítójának heroikus küzdelme a magyarságért és a hitért, az emberi méltóságért, sajnos, ma is időszerű, mivel sem a hit, sem a magyarság, sem a méltóság nem kerekedett felül. Kíméletlen harc folyik ma is.

Ha ebben helyt tudunk állni méltósággal, stílussal és nyilvánvaló igazunkkal, méltók lehetünk hozzá.