Kellemes őszi napsütés, vízillat, enyhe szél. Lánchíd – amelynek használatos a Széchenyi híd elnevezése is –, pesti hídfő. Innen indul a Budapest konferenciahajó, rajta a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület rendezvénye, a IX. Polgári Gondola. A zsúfolásig megtelt fedélzeten a külügyek mellett a jogban sem járatlan egyesületi elnök, Martonyi János bevezető mondatai – igazolandó gazdaság, erkölcs és jog összefonódását – vészjelzésként is felfoghatók: veszélyben a jogállam, az 1989-ben kialakult demokrácia. A hatalom soha nem tapasztalt mértékű támadássorozatot indított immár nemcsak az ellenzék, hanem a demokratikus intézményrendszer ellen is, holott ezen intézmények nélkül nincs demokrácia, nincs jogállam. Igaz, a jegybankot, a bankfelügyeletet, a Legfőbb Ügyészséget vagy a közrádiót mint testületet nem lehet támadni, legalábbis közvetlenül nem, ezért vezetőiket érik a támadások, legutóbb Kondor Katalint, a Magyar Rádió elnökét. Észre kell azonban vennünk, hogy itt nem elsősorban a személyekről van szó, hanem a mögöttük álló intézményekről, az intézményrendszer egészéről, a polgári demokráciáról, a támadások igazi célpontjai ezek. Az egyesület tiltakozik, és a jövőben is tiltakozni fog minden ilyen akció ellen – szögezi le mintegy bevezetőként.
Gazdasági döntéseket idéz fel Matolcsy György, az Orbán-kormány gazdasági minisztere, mégpedig a 2002-ben győztes koalíció döntéseit, szomorúan állapítva meg: azok kivétel nélkül politikai céllal és szemlélettel születtek. A szomorúságnak oka van: 2002-ben az ország még valamennyi fontos gazdasági mutatót tekintve jó helyzetben volt. Az infláció csökkent, a foglalkoztatás nőtt, a munkanélküliség csökkent, a fizetési mérleg elviselhető, a külkereskedelmi deficit kezelhető mértékű volt, és folyamatosan javultak azok a jelzőszámok, amelyek egy gazdaság egészségét jelzik. Mivel 2003 őszén már jól látható, hogy valamennyi gazdasági mutató területén kedvezőtlen fordulat állt be, indokolt a kérdés: ez a gazdaság vajon mitől betegedett meg?
A volt gazdasági miniszter még figyelmeztet: baj van, de nincs csőd, nincs katasztrófa, nem igaz, hogy csődkezelő gazdaságpolitikát kellene bevezetni. Veszélyesek és a gazdaság helyzetével nem igazolhatók az új Bokros-programot követelő hangok, amelyek elsősorban a kisebbik kormánypárt felől jönnek. – Ha valaki ebben a helyzetben csődgondnokságot akar vállalni, az valójában mást akar: el akar venni tőlünk sok mindent, és el akar adni másoknak, ugyancsak sok mindent – szögezi le a szakember. Sikeres folyamatok fordultak meg a kormány súlyos hibái következtében. Mint Matolcsy szemlélteti: az egyik műhiba az volt, hogy megakadt az előző kormány gazdaságfejlesztő politikája, a kiáramló többletbérekkel szemben nem jöttek létre többletteljesítmények, amelyek fedezetül szolgálhatnának a többletkiadásokra.
Legalább ilyen káros döntésnek bizonyult, hogy a mostani kormány nemcsak, hogy nem folytatta az előző gazdaságfejlesztési programját, hanem nem is tette oda helyette a sajátját. Nem tette, mert nincs neki. Jól látszik ez abból is, hogy a fogyasztási, életszínvonalbeli mutatókat tekintve rendkívül sanyarú a kép, két esztendő két számjegyű reálkereset-növekedése ellenére nincs életszínvonal-javulás. Ez pedig elemi pénzügy-politikai hiba, hiszen egyértelmű, hogy a többletjövedelmeket más oldalról megcsapolták. Például az inflációval: hiába szorította az előző kormány a tíz százalék felettit öt százalék alá, most ismét fellendült. Megfulladt a Széchenyi-terv, leálltak az előző kormány által indított programok, beruházások, nem jönnek a külföldi befektetők. Maradnak az ideig-óráig ható népszerűségnövelő intézkedések, amelyek célja nem utolsósorban a kormányfő ügynökmúltjának leleplezéséből adódó presztízsveszteség eltakarása.
Kampányígéretek hatáselemzésével kezdte okfejtéseit Gémesi György, Gödöllő polgármestere is. A közalkalmazotti béremelést említi mint jellegzetes példát arra, hogy az ígéretek beváltásának jelentős részét a jelenlegi kormány az önkormányzatokra terhelte. Pedig annak idején a bizottsági ülésen Lamperth Mónika megígérte, hogy a települések a béremelések terheit az utolsó fillérig megkapják, de ez csak három hónapig volt így. Aztán a támogatások: az idén százmilliárd forintnyi keret marad felhasználatlanul, mert a települések nem képesek előteremteni a szükséges tízszázaléknyi önrészt. Már most valószínűsíthető, hogy jövőre a felemelt összegű EU-pénzekhez sem tudnak hozzáférni. A baj itt is több irányból jön. A kivérzett önkormányzati szféra kiszolgáltatottá válik, előbb-utóbb hozzányúl a „családi ezüsthöz”, azaz a vagyonához. Kiszolgáltatottak lesznek a befektetőkkel szemben, rákényszerülnek kedvezőtlen ajánlatok elfogadására. A végső tőrdöfés pedig az lehet, hogy legyengítve „bedőlnek” egy előnytelen közigazgatási reformnak – mondja Gémesi György.
Kakukktojásnak minősíti magát a következő előadó, Fodor István, az Ericsson Magyarország elnöke. Nem az a kérdés, mondja, hogy az EU akar-e minket. Az látszik, egyre világosabban, hogy kellünk neki – vág a dolgok közepébe. Szükség van ránk. Bajban van az unió, lemaradt Amerika mögött versenyképességben, nemzeti jövedelemtermelő képességben. Innovációban, tudásalapú gazdaság megteremtésében kell lépnünk. Észre kell azonban vennünk, hogy ami ott nehézség, az nekünk lehetőség.
Már feltűnik a Nemzeti Színház épülete, s a karcsú Lágymányosi híd.
– Magyarországon nem mindenki csinálja azt, amihez legjobban ért, s ez komoly tartalék. Mindehhez program kellene, ami nincs, pedig a program sikerének esélye hónapról hónapra csökken. Hiányzik a stratégia, a folyamatosság, a következetesség – sorolja Fodor István.
– Beteg a gazdaság, mondja Bod Péter Ákos korábbi miniszter és korábbi MNB-elnök, és hozzáfűzi: ezt előre lehetett látni. Gazdaságpolitikai koncepció helyett száznapos programok vannak, így nem lehet bemenni az EU-ba, ahol eleve hétéves költségvetési tervek készülnek. Nem mindegy, hogy valaki hogy kerül be egy társaságba. Rajta maradhat az első benyomás, aztán, mint egy iskolai osztályban, évekig küzdhet, ha javítani akar az induláskor kialakult képen. Az azonban biztos, hogy nem a magyar gazdasággal, hanem a magyar gazdaságpolitikusokkal van baj.
És kiköt a hajó, ott, ahonnan elindult. A Lánchídnál, amelynek használatos a Széchenyi híd elnevezése is.
Egyelőre.
*
Az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja örvendetesnek tartja, hogy mérsékelt jobboldali politikusok és gondolkodók „polgári gondolája” végre valóban az ország fontos kérdéseit vitatta meg, de vitatják az ott felszólalók számos állítását. Az MSZP-frakció közleménye szerint „rosszul térképezi fel a helyzetet, aki éppen most fest sötét képet a külföldi tőke elmaradásáról, amikor a Postabank privatizációjának rekordbevétele azt bizonyítja, hogy végre újra feléledt Magyarország iránt a befektetők bizalma”. Szerintük nem jól tájékozódik az önkormányzatok lehetőségeit illetően, aki most hiányolja az uniós támogatásokhoz szükséges önkormányzati önrészt, amikor szocialista javaslatra, a költségvetés 2004-ben külön keretet biztosít erre a célra – fogalmaz a közlemény.
origo.hu
Kiadták a figyelmeztetést, heves zivatarok csapnak le csütörtökön
