Elnök úr, hogyan értékeli a horvát–magyar kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokat, és véleménye szerint azok milyen hatással lehetnek a környezetünkre, a régióra?
– Politikai kapcsolataink nagyon jók, nincsenek közöttünk megoldatlan kérdések. Azt is megelégedettséggel állapíthatom meg, hogy gazdasági együttműködésünk évről évre javul. Az országaink közötti árucsere-forgalom mintegy félmilliárd dollárt tesz ki. Egyre nagyobb a magyar tőkebefektetés a horvát turisztikai infrastruktúrába is. Országaink tehát kiváló példát mutatnak két szomszédos ország együttműködésére. Vannak azonban olyan programjaink is, amelyekben a régió más államai is közreműködhetnek, mint amilyen például az V/C európai közlekedési folyosó, az ahhoz kapcsolódó autópálya megépítése vagy a Duna hajózhatóvá tétele.
– Közelmúltbeli szerbia-montenegrói látogatásakor ottani kollégájával, Szvetozar Marovics szövetségi államfővel kölcsönösen bocsánatot kértek az egykori Jugoszlávia területén elkövetett bűntettekért. Ez azt jelenti, hogy a volt Jugoszlávia népei – elsősorban a háborút kirobbantó szerbek – készek szembenézni a múlttal, saját hibáikkal, tévedéseikkel?
– Belgrádban azt mondtam, hogy elfogadom Szerbia-Montenegró elnökének, Szvetozar Marovicsnak a jelképes bocsánatkérését, és hogy a magam részéről is megkövetek mindenkit, akinek horvát polgárok valaha is fájdalmat vagy kárt okoztak, akár törvénybe ütköző cselekedettel, akár a helyzetükkel való visszaéléssel. Tehát nem szűkítettem le sem egy meghatározott időszakra, sem bizonyos népekre. Világos beszéd volt, s mindazokra vonatkozott, akik szenvedtek, s akik ezt a bocsánatkérést hajlandók elfogadni. Én a Horvát Köztársaság elnöke vagyok, nem beszélhetek valamely más állam polgárainak nevében, de azt tartom, hogy mint államnak, Szerbia-Montenegrónak stratégiai célja is az euroatlanti integráció, s ezért azon dolgozik, hogy reformokkal közelítsen az európai törvényekhez és szabályokhoz.
– Északi szomszédjával, Szlovéniával viszont egyre problematikusabb Horvátország kapcsolata. Azok közül a vitás kérdések közül, amelyek a függetlenné válás óta mérgezik a két ország közötti viszonyt – mint például a krskói atomerőmű, az egykori Ljubljanai Bank betéteseinek kárpótlása vagy a tengeri határ kérdése – még egyet sem sikerült megoldani. Vajon mindre a nemzetközi egyeztetés a megoldás, s ha nem, akkor mi?
– Ahogy mondja, Horvátország és Szlovénia között vannak nyitott kérdések, amelyeket csak úgy tudunk megoldani, ha tárgyalóasztalhoz ülünk és megállapodunk. Egyes kérdésekben a nemzetközi egyeztetés sem kizárt, ha közösen annak igénybevétele mellett döntünk. Ez nem volna példa nélkül álló eset, hiszen más, nagyobb múltra visszatekintő demokratikus rendszerek is oldották már meg így vitás kérdéseiket. Azt tartom azonban, hogy a közöttünk fennálló vitákat nem lehet egyszerre, „csomagban” rendezni, hanem csak egyenként, mindkét fél érdekeit szem előtt tartva.
– Magyarország rövidesen az Európai Unió tagja lesz. Legkésőbb 2007-ben Horvátország is be kíván lépni az EU-ba. Ön szerint mely területeken érett az integrációra, melyeken kell a legtöbbet dolgoznia, hogy hátrányát behozza, s Magyarország miként lehet segítségére ebben?
– Horvátország tisztában van vállalt nemzetközi kötelezettségeivel, és eltökélt azoknak maradéktalan teljesítésére. Szlovénia mellett Magyarország lesz az első uniós szomszédja. Hiszem, hogy a kettőnk között eddig fennálló jó viszony garancia arra, hogy Magyarország tapasztalataival továbbra is segíteni fog Horvátországnak a felzárkózásban.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
