Miért drágább a helyjegy a Sulinet expresszre?

Magyar Bálint a múlt héten nem tartott sulinetes sajtótájékoztatót. Az oktatási miniszter hallgatásának két oka lehet: vagy nem sikerült értékesíteni újabb ötven számítógépet, hogy valami alkalom kerekedjen, vagy pedig a tárca vezetői is belátták, mennyire nem az eredetileg elhatározott irányba halad a Sulinet expressz.
A minisztérium sajtóosztálya azonban ez idő alatt sem tétlenkedett, és diadalittas győzelmi jelentéssel lepte meg a tárca ügyei iránt érdeklődést tanúsító nagyérdeműt. Az ügy, amelynek fejleményeként a közlemény megszületett, még idén februárban robbant ki, amikor a Fidesz politikusai felhívták a figyelmet a Sulinet-hálózat üzemeltetésére kiírt közbeszerzési pályázat sajátosságaira. Rogán Antal akkor úgy nyilatkozott, hogy ha a szolgáltatói pályázatot az Oktatási Minisztérium (OM) már 2002 júniusában kiírja, akkor valamennyi szóba jöhető cég felkészülhetett volna a szolgáltatásra. Ám a kiírás csak január 15-én történt meg, az eredményhirdetés pedig február 22-én, így a győztesnek csupán egy hete volt arra, hogy 2300 helyen elindítsa az internetes szolgáltatást. Márpedig ezt a feltételt kizárólag egyetlen cég volt képes teljesíteni. Tény, hogy az OM 2003 januárjában részvételi felhívást hirdetett meg Sulinet-hálózati szolgáltatás nyújtására 2003. december 31-ig. Az eljárást a Közbeszerzési Döntőbizottság 2003. március 25-én versenyegyenlőséget sértőnek minősítette. A minisztérium így nem köthette meg a megállapodást, hanem a korábbi szolgáltatóval módosította a szerződést úgy, hogy az tovább nyújtsa a szolgáltatást, a döntőbizottság határozatát pedig megtámadta a bíróság előtt. Szeptember 19-én megszületett az ítélet a bíróságon, amely az oktatási tárcát azonnali közlemény kiadására sarkallta.
Az OM szerint a döntőbizottság korábban tévesen mondta ki, hogy a teljesítés megkezdésére rövid idő állt rendelkezésre, mivel a minisztérium nem kötelező feltételként határozta meg a Sulinet-szolgáltatás megkezdésére vonatkozó határidőt. Ezzel alátámasztotta az OM azon korábbi nyilatkozatait, hogy versenysemleges módon, a piac szabadságának tiszteletben tartásával kívánta lefolytatni a tárgyalásokat, ugyanakkor megállapította, hogy rövid volt az ajánlattételi határidő. Az OM álláspontja szerint a legfontosabb – s ez a minisztérium honlapján kiemelt betűtípussal olvasható –, hogy a „szerződés módosítását, amely alapján a jelenlegi szolgáltatás zajlik, a Közbeszerzési Döntőbizottság megvizsgálta, és nem minősítette jogszabálysértőnek.”

Furcsamód az események másik érintettjének közlésében az OM állásfoglalásától eltérő kijelentés szerepel. A döntőbizottság ugyanis nem szól jogszerűségről, csupán azt hozta nyilvánosságra, hogy jelen ügyben hatáskörének hiányát állapította meg, ezért nem vizsgálta az ajánlatkérő eljárásjogi és érdemi kifogásait. Vagyis a minisztérium a hatásköri hiányosságot értékelte úgy, hogy mindenben neki van igaza. Még furcsább, hogy az OM saját készítésű hírében nem szerepel a szintén a Közbeszerzési Döntőbizottság közleményében leírt „apróság”, miszerint a Pesti Központi Kerületi Bíróság megállapította: az oktatási tárca megsértette a közbeszerzési törvényt a Sulinet-tender kapcsán, így tehát nem biztosította az eljárásban részt vevőknek az esélyegyenlőséget azzal, hogy háromnapos ajánlattételi határidőt adott a közbeszerzésben részt venni kívánó ajánlattevőknek.

De nincs min csodálkozni, hiszen a tények egyedi értelmezése korántsem idegen az oktatási tárca vezetőitől. Mint emlékezetes, már a Sulinet expressz júniusi indulásakor kiderült, hogy a programban részt vevő kereskedelmi vállalkozások között szép számmal akadnak, amelyek a sulinetes alkatrészeket a programon kívülieknél drágábban árusítják. Az oktatási miniszter természetesen azonnal reagált a kettős árazást szóvá tevő észrevételekre, és kifejtette, hogy azok először is puszta híresztelések, másodszor pedig az OM olyan szerződéseket kötött a résztvevőkkel, amelyek szerint a Sulinet expressz programban kínált berendezések áránál az adott résztvevő nem hozhatja alacsonyabb áron forgalomba ugyanazt a berendezést.
A „híresztelésről” néhány nappal később az egyik legnagyobb honi számítástechnikai eszközök értékesítésével foglalkozó cég vezetője az Indexnek nyilatkozva kifejtette, „a kettős árképzés oka az, hogy a Sulinet expressz program gerincét alkotó mintegy négyezer kiskereskedő nem mondhat le azokról a vevőikről, akiket a program nem érint, és akik – mint eddig is – versenypiaci keretek között akarnak vásárolni, esetleg egyedi árakkal. Így végül lesznek a nagykereskedő által meghatározott sulinetes árak és a szabad árképzéssel kialakított árak. A sulinetes vásárló joggal fogja úgy érezni, hogy a kapott kedvezmény egy részét azon nyomban visszaveszik tőle, amikor a bolti eladók a sulinetes termékeket 5–15 százalékkal magasabb áron számlázzák ki neki, bár a termék ugyanaz, ugyanabból a forrásból.”

A sebesen dagadó botrányt Magyar Bálint szokásához híven közlemény kiadásával kívánta lezárni. A nyilatkozat minden kettős árrendszerrel dolgozó vállalkozást a szürkegazdaság szekértolójának nyilvánított, s velük szemben kemény fellépést is kilátásba helyezett. Mint azt az OM megfogalmazta: „Ugyanazon szállítónál ugyanaz a számítástechnikai eszköz nem lehet olcsóbb nem sulinetes termékként, hiszen a szállítókkal kötött keretszerződés értelmében, ha a nem sulinetes termék árát csökkenti, automatikusan arra az árra csökken a sulinetes termék ára. Az OM felhívja a nyertes szállítók figyelmét a keretszerződés azon pontjára, amely szerint kizárhatja a programból azokat, akik nem tartják be a szerződésben foglaltakat. A minisztérium tapasztalata szerint a szállítók korrekt partnerei a programnak, ezért is reméli a tárca, hogy megszakítják üzleti kapcsolatukat azokkal az értékesítési pontokkal, amelyek vélhetőleg a hivatalos csatornák megkerülésével is szereznek be és árusítanak számítógépeket és különböző alkatrészeket.”

Magyar Bálint múlt hét szerdán Egerben járt. Az oktatási tárca vezetője egy, a Sulinet expressz programban részt vevő cég meghívására érkezett a városba, ahol megtekintett ezt-azt, majd rövid fórumot tartott. A hír teljességgel érdektelennek tűnhet, de csak addig, amíg meg nem vizsgáljuk a minisztert meghívó vállalat honlapján szereplő árlistákat.

Tíz, találomra kiválasztott számítógép-részegység – processzorok, winchesterek, DVD-írók, számítógépházak – sulinetes, illetve „sima” árát összehasonlítva kiderül, hogy a Sulinet expressz címke átlagban húsz százalékot meghaladó többletköltséget ró a vásárlóra. Kirívóan magas a különbség az AMD AthlonXP 3000 + proceszszornál, amely a Sulinetben bruttó 107 000, míg a programon kívül 82 250 forintba kerül. Előfordulhat, hogy a vásárlónak, aki kizárólag sulinetes termékeket választ, a hatvanezer forintos adó-visszatérítésből semmiféle haszna sem származik, sőt összességében ráfizet az üzletre.

Magyar Bálint tehát olyan vállalkozásnál parolázott, amelyet elméletileg azonnal ki kellene zárnia a Sulinet expressz program résztvevői közül. Az oktatási minisztert azonban semmiféle felelősség sem terheli emiatt (szokás szerint), hiszen munkatársai nem tájékozódtak megfelelően. Persze nem is tehették, hiszen el voltak foglalva a bírósági ítélet megfelelő értelmezésével.