Hasábokat töltött meg e szűkszavú közlemény indította hírlavina a szerbiai és a montenegrói sajtóban, uralta a címoldalakat, lefoglalta a híradók első perceit. A médiumok értesülései alapján a közvélemény a részletek egész sorát tudhatta meg. Azt is például, hogy a harmincnapos vizsgálati fogságba helyezett Zsivkovicsot okirat-hamisítással és hamis bemutatkozással is terhelik. Az állambiztonsági szolgálat és a katonai elhárítás tagjának adta ki ugyanis magát, s ehhez megvoltak a – természetesen hamis – okmányai is. Sohasem volt az említett szervezetek ügynöke. Ám sok esetben csak így – hamis azonossággal – tudott bizalmas vagy éppen titkos adatokhoz jutni.
A B92 rádió hírforrása szerint a szerbia-montenegrói hadsereg több tisztjét fogták le, s valamenynyiüket vizsgálati fogságba helyezték. A védelmi minisztériumhoz közel álló forrásból szerzett információkat azonban hivatalosan nem erősítették meg. Ám azt senki sem cáfolta, hogy Zsivkovics – egyedül vagy többedmagával – Oroszországnak adta el információit. Már évek óta. Hogy ez pontosan mekkora időszakra terjedt ki – vajon a háborús éveket is magában foglalta-e –, nem lehet tudni. Ugyanez a forrás azt erősíti, hogy egy szélesebb akcióról van szó, s a katonai titkosszolgálat tagjainak kémtevékenysége és a mostani letartóztatások kapcsolatba hozhatók a katonai hírszerzés osztályvezetőjének augusztusi leváltásával. Radoszlav Skoricsot és még jó néhány tábornokot nemrégiben menesztett a legfelsőbb védelmi tanács. A katonai hírszerzés új vezetője várhatón Ljubisa Jokics ezredes lesz – írja a belgrádi Danasz.
A katonai csúcsvezetéshez közel álló podgoricai Vijeszti két ezredes és egy alezredes lefogásáról ad hírt. A tiszteket úgy mutatja be, mint a titkosszolgálat egy-egy részlegének vezetőit – pedig más forrás éppen ezt cáfolja –, akik két év óta rendszeresen szállították Oroszországnak a titkos adatokat. Az eddigi vizsgálat szerint a pénzt szolgálataikért egy izraeli bankszámlára kapták. A legutóbbi átutalás: tizenhatezer euró.
A botrány szálai Montenegróba is elvezetnek. Most vizsgálják egy Moszkvában élő Crna Gora-i üzletember szerepét. Ő lehetett a közvetítő. Közben a figyelem egy külföldi – feltehetőleg orosz – állampolgárra terelődött, aki a montenegrói tengerparton tartózkodik, s hivatalosan idegenforgalmi beruházásokkal foglalkozik. Ő lehet a másik kapcsolat a kém (vagy a kémhálózat) és a moszkvai szolgálat között.
Az orosz hírszerző szolgálat természetesen nem volt hajlandó kommentálni a szerbia-montenegrói kémbotrányt. A belgrádi újságírók érdeklődésükre a megszokott választ kaphatták: a különleges szolgálatok gyakorlatával összhangban az ilyen jellegű információkat nem kommentáljuk. Az egész világon ez a szokás. Még csak nem is cáfolnak semmit.
Ez egyébként már a második kémbotrány az utóbbi két esztendőben. Az „egyensúly kedvéért” korábban az amerikaiak jutottak jugoszláv katonai titkokhoz. 2001 márciusában az elhárítás Momcsilo Perisics tábornokot, volt vezérkari főnököt, a szerb kormány akkori alelnökét érte tetten, amint éppen bizalmas okmányokat ad át egy amerikai diplomatának. Akkor egy alezredest is lefogtak. Perisics – akit annak idején Milosevics menesztett a hadvezetésből – a botrány miatt kénytelen volt miniszterelnök-helyettesi posztjától is megválni, ám képviselői mentelmi jogára való hivatkozása megakadályozta, hogy az eset bírósági ítélettel végződjön.
A közvélemény csak erről a két ügyről tud. Ám közben nem egy személyt ítéltek el kémkedésért. Ezt állítja a legfelsőbb katonai bíróság volt bírája, s példaként fel is sorol néhány ügyet, amelyekhez az amerikai, a bolgár és a horvát hírszerző szolgálatnak is köze volt. A szerbia-montenegrói törvények szerint a kémkedésért járó legsúlyosabb büntetés tizenöt évi szabadságvesztés.
origo.hu
Egészen elképesztő dolog derült ki Sztálinról, a hidegvérű diktátorról
