Ezekben az államokban a politikai határok messzemenően ellentmondanak az etnikai határoknak, mivel a térség népeinek nemzetté szerveződése még nem történt meg. A legalacsonyabb tudatszint a törzsi. Ezek a törzsek azonban nem az őstársadalom maradványai, hanem a szakadatlan harcok, letelepedés és nomadizáció, majd ismét letelepedés során a régi közösségek felbomlottak, és újak alakultak, a vérségieket szomszédi közösségek váltották fel, aztán újabb szövetségekbe tömörültek, egymással keveredtek. A nomádok törzsi kötelékekben vándorolnak, de a letelepedés után is sokáig megőrzik a törzsi rendet.
A következő tudati szint a vallási, e térség népeinek esetében a pániszlamizmus. Ez az eszme az umma (a mozlimok közössége, az iszlám nemzet) elsőbbségét hirdeti a nyelvi, etnikai, nemzeti, társadalmi vagy egyéb különbségekkel szemben. A pániszlamizmus legjelesebb képviselője a XIX. század második felében Dzsamaluddin al-Afgani volt. Az iszlám fundamentalizmus az ummát, a mozlim hívők közösségét egységesnek tekinti nemzetiségre, fajra és anyanyelvre való tekintet nélkül. A pániszlamizmus tagadja a nemzeti kérdést, mindössze annyit ismer el, hogy „Allah nemzetekre és törzsekre osztotta az embereket”. A leglényegesebb az életmód: a hívőknek be kell tartaniuk a Korán és a seria, az iszlám jog előírásait. A nemzet fogalmát lelki tényezőkkel magyarázta; e szerint a nemzet olyan emberek egysége, akiknek történelme közös. A nemzet egyenlő: seria és vallás. Így a modern terminológiával nemzeti kérdésnek nevezett tétel hiányzik az iszlámból. Ugyanis vallás és nemzet elválaszthatatlan. Csak egységes, nemzetközi iszlám létezik, amely testvéri közösségbe tömöríti a nemzeteket az iszlám zászlaja alatt. „Az iszlámban nincs sem arab, sem afgán, sem csecsen” – vallják. Az összes mozlim egy nemzetet alkot. A pániszlamizmus olyan régiókban hódított, ahol a törzsek még nem rendeződtek modern nemzetekbe.
Nem véletlen, hogy a pániszlamizmus a nemzeti tudatszintig még el nem jutott törzsi világban alakult ki, alapítója afgán volt, először Perzsiában, majd a cári birodalom közép-ázsiai területein talált követőkre. Ugyanitt alakult ki a következő integráns eszme, a pántürkizmus, amely a pániszlamizmussal nem ellentétesen, hanem együttesen jelentkezett, csak a közös nyelv tekintetében mutatott a nacionalizmus irányába. Itt merült fel először teokratikus, a tradicionális alapokhoz visszatérő fundamentalista iszlám állam eszméje.
A következő integráns eszme, a pánarabizmus, ellentétben a pántürkizmussal, már a modern nacionalizmus talaján jött létre, nem a sivatagi félnomád arab törzsek földjén, hanem a városi, többnyire nem mozlim értelmiség körében. A modern arab nacionalizmus is ennek az integráns eszmének, a pánarab mozgalomnak a talaján jött létre, alapítói többségükben keresztények voltak, akik az arab hazát nem fundamentalista kalifátus, imámátus vagy emirátus, hanem modern nemzetállamok szövetsége, konföderációja révén kívánták megvalósítani.
választási időszak
Felkészült a választási időszak feladataira a közmédia
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!