Vegyület

Román tudósok kisebbfajta földindulást idéztek elő bejelentésükkel a tudományos világban, hogy mesterséges körülmények között, szervetlen anyagokból sikerült olyan vegyületet előállítaniuk, amely az élő szervezetek (kissé fellengzősen: az élet) mindhárom alapvető ismertetőjegyét produkálja: képes önerőből a helyváltoztatásra, szaporodik és kommunikál. Rossz beidegződések miatt az ember hajlamos kritikával kezelni az ilyen bejelentéseket, de mégiscsak eltűnődik rajta, ha egyszer a tudományos világot ennyire izgalomba hozta. Elvégre hol van az előírva, hogy csakis a pénzzel teletömött napnyugati és távol-keleti kutatóintézetekben születhetnek szenzációszámba menő felfedezések, a periférián soha? Vajon nem éppen a pénzhiány kényszeríti-e olykor az innovatív elméket járatlan utakra? Hány revelatív felismerést köszönhet az emberiség a szükségnek, amelyből leleményes gondolkodók erényt kovácsoltak?
A szóban forgó laboratóriumi vegyületről persze senki nem merészeli állítani, hogy élőlény – de lehet, hogy csak elégtelen az eddig használt kritériumrendszerünk. Bármennyire tetszetős ugyanis a mozgás, a szaporodás és a kommunikáció szentháromsága, mégiscsak az ember hiú önképéről árulkodik; mint mikor megállás nélkül „kommunikálunk” birtokolt autócsodáinkról és birtokolni vélt szexuális teljesítőképességünkről. Vagyis az élet három kritériuma egyben az ostoba macho világszemlélet három kritériuma is – ennek az egybeesésnek még Bukarestben is fel kell tűnnie.
Ha az élet három ismertetőjegyét botcsinálta szociológusként a társadalomra is vonatkoztatjuk, még zavarba ejtőbb következtetésekre juthatunk. Egészséges élőlény-e az a közösség, amely előszeretettel mozog és beszél, de nem szaporodik? (Gondoljunk itt a magyarországi, de akár az európai uniós demográfiai trendekre.) És amely bagzik és mozog, de nem kommunikál? (Pornófilmek esztétikája.) No és amelyik osztódással szaporodik meg folyvást hadovál, de sehová nem mozdul egy tapodtat sem? (A bulvár elhatalmasodó uralma mindennapjainkon.)
Mielőtt azonban arra a hamis következtetésre jutnánk, hogy magunk sem vagyunk egyebek az élet jegyeit mutató laboratóriumi vegyületnél, vessünk egy pillantást arra a vitára is, amelyet a románok bejelentése kiváltott. A sikeres alkimisták ugyanis egyúttal teóriát is gyártottak fickándozó, szaporodó és kommunikáló műanyag termékük mellé – mégpedig alapvető kérdésben: az élet keletkezéséről. Azt mondják: ha ez a mutatvány sikerült nekik a lombikban, belátható időn belül sikerülhetett ama eredeti nagy lombikban is. Márpedig ez halálos sebeket ejthet az evolúció egyetemes, modern világmagyarázattá duzzasztott teóriáján, s új munícióval szolgál a teremtéselmélet híveinek. A Biblia a világ teremtését hét napra (azaz belátható időtartamra) teszi – ebből maga az élet megjelenése egyetlen pillanat, s a biológiai „evolúció” is viszonylag gyorsan eljut Ádámig és Éváig. Ők már nem csupán mozognak, szaporodnak és kommunikálnak – ám ha lombikban születtek is, a hármas kritériumon túlmutató tulajdonságaiknak köszönhetően gyorsan kiűzetnek a paradicsomból. De mi válthatta ki a teremtés aktusát? Erre a könyvek könyve sem ad kielégítő magyarázatot.
A román tudósok azt mondják: az élet e sokkszerű megjelenését egy hirtelen történés – például egy elektromos kisülés – is előidézhette. Más teoretikusok ezt megerősíteni nem tudják – igaz, cáfolni sem. Az emberbe pedig belecsap az elektromos kisülésszerű feismerés: miért ábrázolhatták az ősi tudást még viszonylag épségben őrző régi görögök Zeuszt, a főistent villámokkal a kezében? S megkerülhetetlen a keresztény Michelangelo teremtésfreskója is. Hiába próbálták az idők során partikuláris célokra (például homoszexuális metaforaként) kisajátítani az Úr és Ádám kettősét, amint karjukkal megközelítik, de soha el nem érik egymást – immár nyilvánvaló, hogy ujjaik között ott a szakrális, láthatatlan elektromos kisülés, amely az életnek azt a bizonyos titokzatos többletet kölcsönzi. Ez a többlet az, amely meghaladja a mozgás, szaporodás és kommunikálás szánalmas minimumát, s amely miatt makacsul azt állíthatjuk: nem vagyunk színtelen, szagtalan vegyület egy ócska lombik mélyén…