A Zalaegerszegtől 25, Nagykanizsától 42 kilométerre levő faluból jobbára Zalaegerszegre járnak be dolgozni az emberek – mondja a polgármester asszony. – Fogyatkoznak a söjtöriek is, mint a hazai népesség általában. Ma ezerhatszáz lakosa van a településnek, nem is olyan régen még kétezer lelket számoltak. Munkalehetőséget nemigen tud teremteni szülötteinek Söjtör, egykor virágzó mezőgazdasága, szőlészete is csak „foltokban” maradt fenn. Főleg az idegenek által bérelt földeken. A Hegyháton (ahol élete delén a főváros zajából a Dunántúl csendjébe menekülő Deák is oly szívesen időzött) szinte minden családnak van birtoka. Az évi borszükségletüket ott termelik meg a söjtöriek. A húszezer kötetes községi és iskolai könyvtár, a teleház meg az éppen most szerveződő számítógépes oktatás a lakosság szellemi táplálékáról igyekszik gondoskodni. A faluból elszármazott fiatalember szorgalmazására, de a söjtöriek adakozó kedvének köszönhetően is a világ eszperantistáinak is fontos állomáshelye lett a település, mivel a falu végén álló egykori transzformátorházat bérleti díj nélkül használhatják a legelterjedtebb mesterséges nemzetközi nyelv hívei. Jönnek is a földgolyó távoli pontjairól, Kubából, Izraelből a vidékkel ismerkedni, Deák Ferenc emléke előtt tisztelegni az eszperantó lelkes barátai. Nem érzik magukat rosszul a Zalai-dombvidék ölében.
A nagy feladat, amely Söjtört már négy esztendeje munkára sarkallja, hogy miként tudják méltóképpen megünnepelni a falu szülöttének, Deák Ferencnek a kétszázadik születésnapját. Már 1999-ben munkához láttak, az akkori kulturális kormányzat – a millenniumi tervek részeként – támogatta is elképzeléseiket. Deák Ferenc szülőházának helyreállítását mindenekelőtt. Az 1760-as években emelt „dísztelen barokk” épületben még két héttel a születésnapi bicentenárium előtt is lázas munka folyt, az utolsó simításokat végezték a festők, az ácsok, a burkolók.
A hírlapíró, aki három évvel ezelőtt járt már Söjtörön, rá sem ismer a vén házra, amely legfeljebb akkor mutatkozhatott mai állapotához hasonlóan elegánsnak és derűsnek, amikor Deák Ferenc nagyszülei, Deák Gábor és a híres szépség, Hertelendy Anna birtokukba vették. A kor nemesi divatjának megfelelően, a Nádasdyaknak dolgozó mesterek mintái alapján nemcsak az emeleti szobákat borították falképekkel, hanem az egyik földszinti helyiséget is. Tíznél is több mészréteg borította e képeket (Deák gyámleánya, Vörösmarty Ilona írta le, kit és mit ábrázoltak: nemzeti hősöket, mitológiai jeleneteket, életképeket), amit csak lehetett, megmentettek és rekonstruáltak belőle. A helyreállítás során a falképeken kívül feltárultak az eredeti épületnek azon részletei is, amelyeket a későbbi lakók átalakításai tüntettek el az utókor tekintete elől. Állítólag kétszáz esztendeje is bontottak, falaztak, köveztek, meszeltek a söjtöri házban, és ennek a felbolydult állapotnak lett az áldozata Deák édesanyja, a gyermekszülés kínjaiba belehalt Sibrik Erzsébet. A szájhagyomány szerint leesett a szobájából kivezető ideiglenes lépcsőről, az indította meg nála a nehéz szülést. Mások tudni vélték, hogy a „nagy” kastélyban folyó munkálatok miatt a mellette levő (1960-ban sajnálatos módon lebontott) „kis” kastélyba kellett beköltöznie a vajúdó asszonynak, ott hozta világra gyermekét. Ottjártamkor egy iskolás fiútól azt hallottam, a söjtöri öregek szerint Tófejről lovas kocsin hazafelé tartva, az országúton hozta világra legkisebb gyermekét a szerencsétlen asszony.
A söjtöri anyakönyv tanúsítja, hogy 1803. október 17-én több fontos esemény is történt az amúgy csendes napokat élő faluban: megszületett Deák Ferenc, akit azon nyomban megkereszteltek a szülőházától mindössze pár lépésre levő katolikus templomban, meghalt a mindössze 32 évet élt édesanya, és lezárult a Deák família életének söjtöri fejezete. Az özvegyen maradt apa, „Deák Ferenc úr, nemes Zala vármegye táblabírája” belerokkant fájdalmas veszteségébe. Az újszülöttet – állítólag – látni sem akarta. Pár év múlva bekövetkező haláláig nem bocsátotta meg a gyermeknek, hogy szeretett hitvesének „gyilkosa” lett. A csecsemőt a közeli Tárnokra vitték, „jó rokonokhoz”. Öt esztendő telt el, mire a Deák Ferencnél mindössze tíz évvel idősebb nővére, Klára magához vehette; sovány, sokat betegeskedő, rühes testű, rongyos ruhájú, szótlan fiúcskát adtak át neki. Élete végéig máson sem fáradozott aztán a jó Deák Klára hitvesével, Oszterhuber Józseffel egyetemben – mivel saját gyermekük nem született –, hogy ezt a keserves öt esztendőt kitöröljék Deák Ferenc emlékeiből. Nem rajtuk múlt, ha igyekezetük hiábavalónak bizonyult. (Az emlékév tiszteletére adta ki több mint fél évszázados „fiókba záratás” után a Kairosz Kiadó az ideggyógyász Horánszky Nándor Deák Ferenc lelki alkatáról írt figyelemre méltó tanulmányát. A német pszichiáter, Ernst Kretschmer irányelvei szerint végzett alapos kutatás minden egyes megállapítása a Deák Ferenc iránti határtalan tiszteletről tanúskodik. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a nagy embernek nemcsak testi és lelki alkata, de sanyarú gyermekévei is kiválthatták „depressziós” korszakait.)
A fővárosi politikai élet porondjáról mindig nővéréhez menekült a „haza bölcse” titulust ellenfeleitől is kiérdemlő Deák Ferenc. Hogy most a szülőfalu országos ünnepet szervezhet a kétszáz éve született államférfi tiszteletére, e zalai remetéskedéseknek is köszönhető. A Söjtörről megjelentetett falumonográfia számításai szerint, ha összeadja valaki azoknak a hónapoknak a számát, amelyeket áprilistól októberig e vidéken töltött (hosszú sétákkal, erdei elmélkedésekkel, tábortüzekkel), tízesztendei zalai időzést könyvelhet el az érett Deák életéből. Az alakja köré szőtt mondák tudni vélik, hogy a róla elnevezett kútnál írta híres húsvéti üzenetét, hogy puszta tekintetével szelídítette meg a farkast, ha nagy gyaloglásai során fenevaddal találkozott. De azt is a mendemondák örökítették ránk, hogy mit válaszolt Deák a pityókás söjtörieknek, akik azért utaztak föl Pestre, hogy iskolát kérjenek tőle a falunak. (Az Angol királynőhöz címzett szállónál, Deák ablaka előtt sokáig zajongtak a hosszú úton a butykost – bátorításként – gyakorta meghúzó atyafiak: Ferkó bácsi! Iskola kéne! Amikor Deák végre letekintett rájuk, így hangzott állítólag a felelet: No hiszen, látom, rátok is férne…)
A hagyomány- és legendatisztelő söjtöriek hosszú évek óta emléktúrákat szerveznek e helyekre, s egyéb rendezvényeikkel is ápolják nagy szülöttük emlékét. Szokás például Söjtörre hívni a Deák Ferencről elnevezett iskolák tanulóit, ifjúsági vetélkedőket tartani, kiállításokat rendezni… A deáki bicentenáriumot követő napokban e régi, jól bevált rendezvények mellé újabbakat is illesztenek; ilyen lesz a Deák nemzetség leszármazottainak találkozója és a volt söjtöriek öszszejövetele is. A „nyitány” azonban a helyreállított szülőház felavatása.
A polgármester asszony jogos büszkeséggel sorolja, mi minden történt a néhány éve még úgy tűnt, pusztulásra ítélt házban, amely a falu tulajdona. Helyreállították a XVIII. századi, úgynevezett füstös konyhát, a lakószobákat, a padlásteret, az épület körül parkot létesítettek. Szakemberek sora segédkezett a felújítási munkálatokban Szentendrétől Keszthelyig. A Deák-kúria berendezéséről és emlékházként való működtetéséről a Göcseji Múzeum gondoskodik. Az ő közreműködésüknek köszönhetően lesz Söjtörön Deák-emlékszoba, gazdálkodástörténeti bemutató. Az emeleti négy helyiséget XVIII. századi, középnemesi életformát megidéző tárgyakkal rendezik be.
Ébredezik a nemzet, megtanulja becsülni azokat a nagyjait is, akiket hosszú-hosszú éveken át eltakart előle a „hivatalos”, pártszerű történetírás. Deák Ferencet, akinek a nevéhez és államférfiúi szerepéhez előbb kapcsolta a „rebellis” magyar a passzív rezisztencia fogalmát, mint a kiegyezését, nem igazán tisztelte, nem is igen népszerűsítette a kommunista, a szocialista hatalom. A rendszerváltozás óta is többet és többen hivatkoztak Széchenyi Istvánra (aki, mellesleg szólván, azzal bízta meg Döblingből írt levelének tanúsága szerint az általa is nagyra tartott Deákot, hogy a nemzet haldokló reményeit életben tartsa, önérzetét megőrizze), Kossuthra, mint a bölcs Deákra. A kétszázadik születésnap azonban kiváló alkalmat teremtett alakjának, törvényalkotói munkásságának, államférfiúi jelentőségének felidézéséhez és értékeléséhez. Úgy tetszik, szellemi életünk felelős személyiségei éltek is az alkalommal, Deákra, a feddhetetlen erkölcsű politikusra emlékezik e viszontagságos őszön a jogtudós, a történész, a muzeológus, a könyvkiadó, a televíziós, a népművelő Zalaegerszegtől Söjtörön és Kehidán át Budapestig. A kérdés csak az, hogy mi lesz a sorsa az emléknapok elmúltával ennek a Deák Ferenc iránt megnyilvánuló nagy-nagy figyelemnek. Érdektelenséggé fakul? Pártpolitikai reklámmá silányul? Vagy ifjú szívekben él tovább mindaz a példa s felismerés, amit e napokban Deák Ferencről nyilvánosságra hoznak? Tárgyilagossága, jellemszilárdsága, nagyvonalúsága, önzetlensége, megközelíthetetlensége… Hogy a nemzet érdekeit mindennél többre tartotta… A róla elnevezett söjtöri iskolában nyolcadik osztályos tanulókat kérdezek, mit tudnak Deák Ferencről. (A söjtöri iskolát is felújították a névadó kétszázadik születésnapjára, a helyreállítókat dicséri, hogy ma a falu legszebb háza ez a neo-klasszicista épület. Pincéjében klubterem és színpad, ide várják október 17-től a söjtöri diákok az ország Deák Ferencről elnevezett iskoláinak tanulóit.)
Azt mondják a diákok, híres ember volt a haza bölcse. Sokat tett Magyarországért. Békét kötött az osztrákok és a magyarok között. Aztán sanyarú gyermekéveiről beszélnek, „rossz családi körülményeiről”. Meg a történetekről, amelyeket a faluban máig mesélnek róla az öregek. Egyszer talán majd ők is továbbadják ezeket a meséket utódaiknak. És azt is elmondják majd nekik, mi történt itt 2003 októberében Deák Ferenc szülőháza tájékán. Hogy a fogalmat, amely válságos korszakokban az állampolgár számára a közéleti szerepvállalás egyetlen lehetséges módját körülírja, a passzív rezisztenciát megfejti-e nekik valaki, nem tudom.
origo.hu
Az őszödi beszédtől a rendőrterroron át az Apró-villáig – Íme Gyurcsány Ferenc legnagyobb botrányai
