Friss levegő a Vatikán ősi falai között

Amikor II. János Pál pápa átvette a római katolikus egyház vezetését, nagy kérdés volt, mit tud megvalósítani elődei, XXIII. János és VI. Pál (valamint a tragikusan rövid ideig uralkodó I. János Pál) terveiből. A huszonöt év bebizonyította, sikerült az újítás, s az egyház kilábalt a világháborúk okozta mély válságából.

2003. 10. 15. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A XX. század két nagy hatású pápája idején tartották a II. Vatikáni Zsinatot, amelynek segítségével – a jókedélyű XXIII. János szavaival – kinyitották a Vatikán ablakait, hogy kiszellőzzön az áporodott levegő, s felfrissüljön az egész katolikus egyház. VI. Pál súlyos betegsége ellenére folytatta elődje munkáját, s befejezte a sorsfordító tárgyalássorozatot, amelyet II. János Pálnak kellett később megtöltenie tartalommal.
Az a II. világháború után bizonyossá vált, hogy a királypápák ideje lejárt. Új politikai rendszerek alakultak ki, megkezdődött a hidegháború, s az útkereső emberek valódi válaszokat vártak az egyház vezetésétől. A Vatikán urai ezért nem zárkózhattak be az ősi falak közé, ha nem akarták, hogy a hívek elforduljanak tőlük. Mégsem volt könnyű a nyitás, hiszen olyan kérdésekkel kellett foglalkoznia az egyháznak, amely nem tartozott korábban a „profiljába”: a szexuális élet témája, a drogok terjedése, a fiatalok egyre növekvő kiábrándultsága. Emellett fel kellett ismerni, hogy megtört a katolicizmus egyeduralma, a sokkal emberközelibb protestáns testvérfelekezetek pedig tárt karokkal fogadták a meghasonlott katolikusokat. Nem beszélve azon kisegyházakról, szektákról és vallástalan közösségekről, amelyek kihasználták a reményvesztettséget, és vonzó ígéreteikkel nagy népszerűségre tettek szert. Az emberek igen jelentős hányada pedig a megnövekedett lehetőségek miatt egyetlen örömét az anyagi javak felhalmozásában tartotta, ők egyszerűen elfordultak a vallástól.
II. János Pál kiválóan megérezte a zaklatott világban az egyház szerepének fontosságát, s megadta a kért válaszokat. Hajlandó volt a „kínos” kérdésekre reagálni, amely nem is csoda, hisz még püspök korában Szerelem és Felelősség címmel szexuáletikai írást közölt, azaz nem állt tőle távol a probléma. A gondokat ugyan érzékelte az egyházfő, ám soha nem volt hajlandó a felgyorsult világ devianciáit elfogadni. A homoszexualitást elítélendőnek tartja, amely visszaél az Isten által nekünk adott testtel, mint ahogy a házasság előtti nemi életet is szentségtörésnek értékeli. Ilyen és hasonló kijelentései miatt a szélsőséges konzervativizmus vádját olvasták a fejére, amellyel ugyan ellenségeket szerzett, ám az egyház építő tevékenységét senki nem tudta megkérdőjelezni.
Az elmúlt huszonöt év alapján úgy tűnik, a II. Vatikáni Zsinat újításai jó útra terelték az egyházat. Ugyanakkor azt is mindenki elismeri, hogy a megfelelő vezető nélkül nem lehetett volna érvényt szerezni a száraz paragrafusoknak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.