Szimbolikus szempontból sikeresnek nevezhető a múlt heti bécsi találkozó, hiszen négy év után először ültek közös asztalhoz magas rangú szerb vezetők a koszovói albánok küldötteivel – nyilatkozta Gabriel Partos. A bécsi tárgyalás célkitűzése kezdetektől fogva igen korlátozott volt, eleve nem terveztek eszmecserét a tartomány végső státusáról. A beütemezett technikai kérdések, a közlekedés, az energia és a menekültek visszatérése azonban nem került napirendre, mivel mind a két delegáció saját álláspontját hangoztatta a tartomány szuverenitásával kapcsolatban.
A találkozó valószínűleg komoly visszhangot vált majd ki az albánok körében, akiknek a megosztottságát jelzi, hogy Bajram Rexhepi miniszterelnök nem ment el Bécsbe, részvételét nem szavazta meg a koszovói parlament. Ellenben a tartomány elnöke, Ibrahim Rugova, a mérsékelt Koszovói Demokratikus Liga képviseletében ott volt a tárgyalásokon. A Koszovói Felszabadítási Hadsereg utódpártja, Rexhepi Koszovói Demokratikus Pártja várhatóan erősen támadja majd Rugovát, mert részt vett az eseményen. Szerintük ugyanis ez a függetlenség feladását jelenti. Ezzel szemben nincs véleménykülönbség a belgrádi parlamenti pártok között, ők valamennyien egyetértenek a még Djindjics által mondottakkal, miszerint a tárgyalások nem megkezdése a függetlenség irányába tolja Koszovót – mondta az elemző.
Elméletben a tárgyalások évekig elhúzódhatnak anélkül, hogy szóba kerüljön a függetlenség kérdése. Ez azonban érthető módon frusztrálná a koszovói albánokat – hangoztatta Partos. A vezető elemző szerint nehéz lesz a következő három évben nem beszélni a tartomány státusáról, abban az esetben, ha az ENSZ menetrendje szerint megszilárdul a demokrácia a tartományban, és előre lépnek a kisebbségek visszaintegrálásában. Nagy kihívás technikai kérdésekről úgy tárgyalni, hogy nem ejtenek szót a tartomány státusáról.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet infrastrukturális témákról vitatkozni rendezetlen szuverenitással? További bonyodalom, hogy a tárgyalások jogi alapjául szolgáló 1244-es ENSZ BT-határozatban szereplő Jugoszlávia utódállama Szerbia-Montenegró. A montenegróiak viszont kevés érdeklődést mutatnak a tartomány megtartására, a már korábban említett belgrádi konszenzussal ellentétben. Persze Belgrádban is pártonként változik a helyzet, a három meghatározó erő közül a technokrata G 17 Plusz számára a legkevésbé fontos a kérdés, míg a Kostunica vezette Szerbiai Demokratikus Párt nacionalista gyökerei miatt létfontosságú Koszovó megtartása. – Ezt példázza, hogy a koszovói konfliktus alatt Kostunica Kalasnyikovval a kezében fényképeztette magát. – Zsivkovics miniszterelnök Demokrata Pártja pedig a két említett párt között helyezkedik el ebben kérdésében. A várható előre hozott választásokon Kostunica pártja győzhet, így nehéz lesz a megegyezés azzal az új kormánnyal, amelyet valószínűleg ő vezet majd.
Az Európai Unió fontos szerepet játszhat a koszovói tartomány rendezésében, hiszen minden balkáni ország számára „főnyeremény” az EU-tagság – hangsúlyozta a szakértő. A hosszú távú folyamatban az unió segíthet, 10–15 éves intervallumban pedig önálló államként csatlakozhat Szerbia, Montenegró és Koszovó. A szerbek is könnyebben elfogadnák Koszovó függetlenségét az unió kereteiben, ahol a nemzeti határok átjárhatóak. A koszovói szerbek ebben az esetben akadálytalanul tarthatnák a kapcsolatot az anyaállammal.
A koszovói helyzet kihat Szerbia más tartományaira is. Valószínűsíthető, hogy három év moratórium után 2006-ban Montenegró a függetlenségre szavaz majd. A Vajdaság jövője más irányt vehet, hiszen a helyi szerb többség, az ott élő kisebbségekkel egyetemben, a tartomány autonómiájának kiszélesítését akarja, és nincs szó függetlenségről – fejtette ki Gabriel Partos.
origo.hu
Kiderült, kik a felelősek a csányi mászókabalesetben elhunyt kislány haláláért
