A Magyar Nemzet november 4-i számában ismertetett, 1956. novemberi körtéri csatát a Vásárhelyi Pál u. 11. sz. ház pincéjében, félelemben éltük át. Pince és pince között békeidőben nincs nagy különbség, a miénk s a szomszéd (Simplon-ház) pincéje között a szovjetek mégis halálos különbséget tettek. A Feneketlen-tó felől nyitott páncélautókon nyomuló szovjetekre sok irányból zúdult tűz, ők ezt sokszoros tűzerővel viszonozták. Más körtéri házakhoz hasonlóan a Simplon-lépcsőházat is lőtték, mozibejáratának nehéz bársonyfüggönyei lángoltak. Hogy néhány szovjet katonát miért éppen a Simplon-ház sürgős tűzoltása izgatott, máig rejtély előttem. Fegyvereseik lementek a pincébe, hogy onnan néhány férfit tűzoltásra felhozzanak. Ám 1956-ban e Simplon-pince még őrizte az 1945-ös ostrom kerületi központi légópincéjének árulkodó jeleit: térkép a falon, rajta mentési útvonalak stb. Fatális díszletek! A Szuezbe küldött szovjetek – úgy vélték – ráleltek, ha nem is a csatornára, de a körtéri csata törzsére. A Simplon-pincéből tűzoltásra kicsalt 3-4 férfit ezért a mozi előtt tarkón lőtték. A háztömb zárt belső kertecskéjében (a Vásárhelyi Pál u. 11. sz. és a körtér 10–11. sz. házak között) édesapám és más önzetlen közmunkások a vétlen áldozatainak megadták a lehetséges végtisztességet: jeltelen sírba eltemették őket. Egy éven belül e sírokat felszámolták. A körtéri csatához a Simplon-pincei epizód is hozzátartozik.
Záhonyi Lóránt ny. gépészmérnök,
Budapest
Váli Dezsőné
Budapest
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!