A Népszabadság médiabűnözők gyülekezete

Egy magát köztörvényes bűncselekmények elkövetésével vádoló vállalkozó elmondása alapján összeállított történetet közölt nagy terjedelemben tegnap a Népszabadság. A Weisz nevű ember egyebek között azt állítja, hogy 1995-ben olyan asztaltársaság tagja volt, amelyben részt vett Simicska Lajos, és „Schlecht Csabának is ott kellett lennie”. Simicska megkeresésünkre kikérte magának a lap feltételezését, véleménye szerint a Népszabadság eljárása „zsurnálgengszterizmus”. Az MTI érdeklődésére a BRFK szóvivője elmondta: a rendőrség előveszi a 2001-ben lezárt, Schlecht Csaba és társai ügyében elrendelt nyomozás anyagát, és átolvasás után dönt arról, van-e jogi lehetősége hivatalosan lépni az ügyben.

A Népszabadság tegnapi számában egy 1998-ban közölt, az úgynevezett Fidesz közeli cégek fantomizálásáról szóló „cikksorozat folytatását” közölte. Az ügy főszereplője, egy Weisz nevű vállalkozó, „Kaya Ibrahim egykori, németországi szomszédja és testi-lelki jó barátja”, aki a lap által kirobbantott botrány óta most szólal meg először: „ügye elévült, így már nincs mitől tartania”.
Az újság azt írja, hogy Weisz másfél héttel ezelőtt került kapcsolatba a szerkesztőséggel, mondván, hogy szeretné nyilvánosságra hozni: 1995-ben ő továbbította faxon – másoké mellett – Kaya Ibrahim és Josip Tot útlevelének másolatát Tasnádi Zsolt vállalkozónak, aki, bár nem fizetett értük, és színleg el is állt az üzlettől, úgy tűnik, később mégis továbbadta azokat. Weisz azt állítja: csak 1998-ban értesült arról, hogy az általa „kiközvetített” útlevelek másolatait felhasználták a cégek eltüntetésére. Weisz azt bizonygatja, Kaya Ibrahimot csak ő ismerte, ő hozta át a törököt egyszer vagy kétszer Magyarországra „aláírni”.
A történetből az is kiderül, hogy Weisz másoktól szerzett tudomást arról, hogyan lehet a jelentős tartozásokat felhalmozó „gázos” cégektől megszabadulni. Felhasználva Kaya Ibrahim szorult helyzetét, pár ezer német márkáért arra vette rá a török férfit és családtagjait, hogy vegyen át ilyen cégeket. Néhány megvalósult üzlet után Weisz magyarországi megrendelést kapott Tasnáditól cégvásárlásra, amelynek során Weisz Kaya Ibrahim útlevelét is a megrendelő rendelkezésére bocsátotta. Azonban csak évekkel később, 1998-ban a sajtóból jutott tudomására, hogy ebből az „üzletből” kihagyták. Amikor Budapesten számon kérte Tasnádit, a vállalkozó „az akkori kormánypártokra hivatkozva” megfenyegette őt – írja a Népszabadság.
Weisz 2001-ben települt haza, nem messze a horvát határtól vett tanyát, s kecskepásztornak állt. „A történtekről soha nem kérdezték őt a hatóságok, ha bármikor beidézték volna – bizonygatja –, mondjuk a rendőrségre, valószínűleg elmondta volna, amit tud. Eddig azért nem állt önként a nyilvánosság elé, mert nem egészen szabályos cégeladásai miatt büntetéstől tartott. Azt állítja, a 2002-es választások előtt nem sokkal ráadásul „fülest kapott”: keresik, biztos helyre akarják elvinni, hogy senkinek ne tudjon nyilatkozni. Mint mondja, hetekig bujkált, csak a választások második fordulója után mert hazamenni. Leginkább a barátja, Kaya Ibrahim nevét szeretné tisztára mosni, mint mondja, tartozik ennyivel neki.”
*
Weisz elbeszéléséből az is kiderül, hogy a történtek után „Kaya Ibrahim félelmében már évekkel ezelőtt elégette lejárt török útlevelét, amely bizonyíthatta volna, mikor is járt Magyarországon”. A Népszabadság újságíróinak kedvéért Weisz telefonon kérte Kaya Ibrahimot, hogy nyilatkozzon a sajtónak. A Népszabadság és egy tévés stáb Németországba utazott, ám a török férfi végül családja unszolására nem állt a nyilvánosság elé.
A történtekről megkérdeztük Simicska Lajost, aki kikérte magának az alaptalan rágalmakat, és azt, hogy egy magára valamit is adó médium ilyen módszerekkel éljen. – A lap szerkesztői hitelt adtak egy köztörvényes bűncselekményeket elkövető szavainak, de nem vették maguknak a bátorságot, hogy megkérdezzenek engem a cikk megjelenése előtt, pedig ez minimálisan elvárható egy médiumtól. Az ilyen módszereket gyakorló Népszabadságról az a véleményem, hogy nem más, mint médiabűnözők gyülekezete.
*
Újra előveszi az aktát a rendőrség
A rendőrség 2001. szeptember 11-én szüntette meg a nyomozást Schlecht Csaba és ismeretlen társai ellen, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásától sem várt eredményt a Budapesti Rendőr-főkapitányság. A Népszabadság cikke nyomán azonban a BRFK előveszi a már lezárt, Schlecht Csaba és társai ügyében elrendelt nyomozás anyagát az irattárból, és átolvasás után dönt arról, van-e jogi lehetősége hivatalosan lépni az ügyben – közölte az MTI érdeklődésére a szóvivő. Kozák László elmondta: csak a négy évig tartó nyomozás iratainak átolvasása után tudnak tájékoztatni arról, hogy az ügy elévült-e, illetve milyen lépéseket tehetnek.