Kitört a médiaháború a szegedi bölcsészkaron

Szeged méltán híres egyetemi város. Falai között található az ország legnagyobb, hatezer hallgatót számláló bölcsészkara is. Itt adják ki a Bölcső című, több rangos elismeréssel jutalmazott kari lapot. A Bölcső című lap volt évek óta a szegedi, sőt talán az országos egyetemi újságírásnak is az egyik legmarkánsabb képviselője. Sajnos indokolt a múlt idő használata, mert a lap megszűnik. A kiadásért a hallgatói önkormányzat felelős, ám most éppen e szervezet eresztené szélnek a szerkesztőséget, amely természetesen nem akar menni.
A Bölcső nyolcéves működése során folyamatosan úgy került az olvasók kezébe, hogy nem szerepelt a minisztérium nyilvántartásában, a lapcím nem élvezett védettséget. A szerkesztőség évek óta szorgalmazta a lap bejegyeztetését, ennek érdekében a kiadásért felelős hallgatói önkormányzat (HÖK) végre idén tavaszszal meg is tette az első lépést. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától azonban megtudták, hogy a lapot Haág Zalán, a HÖK egy korábbi tagja – ahogy mondani szokás: fű alatt – már bejegyeztette. Ennek indítékait mind ez idáig nem sikerült kideríteni, Haág Zalán tartózkodási helye ugyanis ismeretlen. Az esetet jól ismerők némelyike szerint korábbi érdeksérelmek állnak a háttérben. A Magyar Nemzetnek nyilatkozók egyöntetűen azt állítják, hogy – immár a név birtokosaként – Haág Zalán semmilyen kiadói tevékenységet nem folytat, a lappal semmilyen kapcsolatban nem áll.
A történet ezen a ponton tehát úgy néz ki, hogy a jelenlegi HÖK mint felelős kiadó és a lap mint orgánum egyaránt szenvedő fél. A szerkesztőség úgy gondolta, a megoldást az jelentené, ha új címmel jelenne meg a lap, amit ezúttal gyorsan be is jegyeztetnének.
Ezt a gondolatot azonmód tett követte, és megjelent a szeptember–októberi dupla szám, A (nem) hallgatók lapja címmel. De ez csak elmérgesítette a helyzetet, és új frontot nyitott. A Bölcső szerkesztői sosem bántak kesztyűs kézzel senkivel, sokszor fogalmaztak meg bizonyos körök számára kényelmetlen véleményeket, gyakran tártak fel eltussolni vágyott tényeket. A kemény hangból jutott bőven a HÖK-nek is, amit, úgy tűnik, a „kenyéradó gazda” nehezen visel. Legutóbb azért korbácsolódtak fel az indulatok, mert a lap munkatársai vizsgálódni szerettek volna egy kicsit a HÖK által kezelt pénzek körül. Hausz Katalin, a HÖK elnöke szerint a szervezet csak érdektelen, mikro- szintű pénzügyekkel foglalkozik. Mindenesetre a vizsgálni kívánt dokumentumokba a szerkesztők nem tekinthettek be. Kollár Árpád felelős szerkesztő a Magyar Nemzetnek elmondta: a HÖK ezt megelőzően is többször próbált nyomást gyakorolni a szerkesztőségre, mi és hogyan jelenjen meg a lapban. A munkatársak beszámoltak arról is, hogy számos esetben azzal fenyegették őket, a lap nem jelenhet meg, amennyiben nem változtatnak a tartalmon. Hausz Katalin ezeket a vádakat tagadja. Az mindenesetre tény, hogy előfordult olyan eset, amikor a nyomdai munkákat először leállíttatta, majd mindössze fele példányszámban engedte a Bölcsőt megjelenni. A HÖK munkatársai egyik napról a másikra lecserélték a szerkesztőség zárait. A lépést a HÖK-elnök a szerkesztők etikátlan viselkedésével indokolta. Nem meglepő tehát, hogy a Kollár Árpád felelős szerkesztő (korábban két évig főszerkesztő) és a felelős kiadó, Hausz Katalin HÖK-elnök közötti viszony nem nevezhető rózsásnak. Hausz Katalin a Szeged TV Híradójában elismerte a lapnál végzett kiemelkedő szakmai munkát, az újságot rendkívül színvonalasnak és értékesnek nevezte. Szerinte mégis az a megoldás a kialakult helyzetben, ha új lap alakul új címmel, amit teljesen új szerkesztőség készít. Hausz Katalin szerint ugyanis ez így demokratikus, mindenkinek esélyt kell adni arra, hogy a lapot irányítsa. A szerkesztőség ezt az indokot mondvacsináltnak tartja, hiszen eddig is bárki jelentkezhetett írásokkal, a legkülönfélébb, egymásnak akár ellentmondó nézeteknek is helyt adtak.
A lap munkatársai nyílt levelet tettek közzé az egyetem több pontján, ebben fogalmazva meg sérelmeiket. A leveleket másnapra ismeretlenek letépték, ellenben kikerültek a falra a HÖK válaszlevelei. Ezek a mai napig a helyükön vannak. A szerkesztők ezután aláírás-gyűjtési akcióba kezdtek, amelynek során néhány nap alatt mintegy ezer hallgató és oktató, köztük több tanszékvezető és egyetemi tanár csatlakozott azon kezdeményezéshez, hogy A (nem) hallgatók lapja változatlan formában, arculattal és tartalommal jelenhessen meg. A hallgatói önkormányzat kitart eredeti szándéka mellett, a lapot nem kívánja a jelenlegi formában, a jelenlegi szerkesztőséggel kiadni. Hausz Katalin szerepét a bölcsészkaron többen formálisnak érzik, a háttérben Nagy Zoltán korábbi HÖK-elnököt vélik felfedezni, aki a szerkesztőséggel korábban többször rendkívül élesen konfrontálódott, Hausz Katalinnal pedig állítólag a mai napig folyamatosan egyeztet. Ha esetleg mégis maradna a jelenlegi lapvezetés, úgy a hallgatói önkormányzat a jövő tavasszal tartandó választásokon nem számíthatna túl barátságos médiakörnyezetre.
A lap támogatottsága a szegedi bölcsészkaron – az aláírások bizonyítják – óriási, a hallgatói önkormányzaté majd csak tavasszal mutatkozik meg. Egyre hangosabb csaták várhatók tehát tavaszig az egyetemi médiaháborúban.