Mézeshetek után

Még néhány héttel ezelőtt sem gondolta volna senki, hogy bármiféle fennakadás, érdekellentét keletkezhet az amerikai–brit kapcsolatokban. Most mégis úgy tűnik, azoknak lesz igazuk, akik Washington és London viszonyát kezdettől fogva azonos értékeken nyugvó, de nem sérthetetlen együttműködésnek tartották. A mézeshetek elteltével immáron nyilvánvaló, hogy nem csak a háborút, a békét is meg kell nyerni Irakban. Márpedig, ha belegondolunk, voltaképpen természetes, hogy Tony Blairnek nem feltétlenül kell úgy gondolkodnia a világpolitikai folyamatokról, mint amerikai kollégájának.
Az első nézeteltérés szeptemberben robbant ki, amikor Blair egy találkozón elfogadta, hogy az Európai Uniónak saját katonai tervezőparancsnoksággal kell rendelkeznie. Bár a britek szerint ezzel megelőztek más javaslatokat, amelyek a NATO-n és az unión kívül hoznának létre saját védelmi struktúrát, Washington mégis megorrolt Londonra. Nem aratott osztatlan sikert a Fehér Házban az sem, hogy a britek a „régi Európával”, azaz a németekkel és a franciákkal együtt léptek fel az iráni atomprogram ellenőrizhetőségéért.
Az iraki háború idején oly szoros együttműködést, a legendás amerikai–brit fegyverbarátságot tagadhatatlanul tovább gyengítette, hogy Tony Blair hónapok óta áldatlan helyzetben kormányoz. Nemcsak a szélesebb közvélemény soraiból, de a saját pártjában is sokan bírálják a Washington mellett vállalt másodhegedűsi szerepért. A brit miniszterelnök nyilvánvalóan tudja, hogy országának uniós kapcsolatrendszere legalább annyira fontos, mint az amerikai szövetségeshez fűződő jó viszony. Blair – immáron nem először – a kötéltáncos veszélyes pozícióját foglalja el, amikor mindkét félnek kedvezni akar. Miután az amerikai fél jelezte Londonnak politikai és katonai természetű kifogásait, a brit kormányfő sietve leszögezte, hogy katasztrófával érne fel, ha az unió külpolitikáját az Amerika-ellenesség határozná meg. Európa nem az Egyesült Államok szolgája és vetélytársa, hanem partnere – tette hozzá Blair, majd indulatosan kifakadt: „Amerika és Európa függése sokkal nagyobb mértékű annál, semhogy megengedhető legyen, hogy az arrogancia, a féltékenység, a meg nem értés vagy bármilyen nézeteltérés is beárnyékolja a kapcsolatokat.”
Ez kétségkívül új hang a brit diplomáciában. Az esetleges nézeteltérések elsimítására kiváló alkalom nyílik a jövő héten, hiszen George Bush három napra London vendége lesz. A konfliktuskezelésnek aligha használ, hogy az amerikai elnök érkezésének hírére az Állítsátok meg a háborút! nevű szövetség százezres tüntetést szervez. Egyelőre nem világos, milyen körülmények között tartják meg a demonstrációt, a brit polgárok egy része mindenesetre már szavazott, hiszen a belvárost Stop Bush! feliratú plakátokkal díszítették fel, amelyek ördögnek ábrázolják az amerikai elnököt.