Vajon mi történhetett? A héten nem interpellálta a koalíció, így hosszú idő óta először fordult elő, hogy hétfőn az Országgyűlés kormánypárti képviselői nem szavazták le a legfőbb ügyészt.
– Nem tudom megmondani. Nyilván azoknál kell érdeklődni, akik interpellációs kérdéseket szoktak feltenni. Egyébként be volt ütemezve egy kérdés, de az nem hangzott el.
– Önt az utóbbi időszakban a szocialisták és a szabad demokraták rendre az előző ciklushoz kötődő büntetőügyek kapcsán vonták kérdőre a parlamentben. Úgy fogalmazott: ezek politikai okokból történnek. Ezt mivel magyarázza?
– Én szakmai kérdéseket elemzek, és szakmai válaszokat adok. Viszont a reakciók nem szakmaiak, azok politikai jellegűek, ezért beszélünk el egymás mellett. Én kifejezetten belül maradok a szakmai kötelességen, és az általános jellegű politikai érvekre nem tudok, de nem is akarok reagálni.
– Nem érzi, hogy határozottabb fellépéssel kellene visszautasítania a politika térfeléről érkező vádakat?
– A legfőbb ügyész szerepvállalását és véleménynyilvánítási lehetőségét a törvények behatárolják. Ennek következtében is nehéz védekezni a méltatlan támadások ellen.
– Környezete szerint megviseli a hajtóvadászat. Megfordult már a fejében a lemondás gondolata?
– Amikor elvállaltam ezt a megbízatást, azzal számoltam, hogy hatéves lesz a mandátumom, és mindig is azt mondtam: a vádhatóság éléről csak akkor lehet távozni, ha mindenki látja és elismeri, hogy az ügyészi szervezet törvényesen, hatékonyan és eredményesen dolgozik. Ha egy legfőbb ügyész a mandátuma kitöltése előtt úgy távozna, hogy ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor igazolva látná a közvélemény azt: nem így működött a vádhatóság. Ezt pedig nem engedhetem meg sem magamnak, sem az ügyészi szervezetnek.
– Bárándy Péter igazságügy-miniszter nemrég felvetette, hogy a sorozatos leszavazások miatt valamilyen szankciónak is kellene lennie. Felvetődött az ügyészi szolgálati viszonyról szóló törvény esetleges módosítása is, amely lehetővé tenné bizalmatlanság miatt a legfőbb ügyész leváltását. Minderről mi a véleménye?
– Ezt nem a hivatalban lévő legfőbb ügyésznek kell kommentálni. A jogalkotók az alkotmányos keretek közt megfontolhatják, hogy milyen módon akarják a törvényeket módosítani.
– Úgy tűnik: a kormányoldal mellett a rendőrséggel is elég feszült viszony alakult ki.
– Ezt én nem így látom. Mindig úgy vélekedtem, hogy feszültség és vita az ügyészség és a rendőrség között nem létezhet. Azért van így, mert a jogszabályok meghatározzák, miben kell együtt dolgoznia a két hatóságnak. Ha ez a kapcsolat megfelel az előírásoknak, akkor mondhatjuk, hogy működik a bűnüldözés szervezete, és akkor lehet eredményeket várni. Felvetődhetnek kérdések, amelyekben különböznek a vélemények, de ezeknek a szakmán belül kell maradniuk. Meggyőződésem, hogy ilyen beszélgetéseket nem a nyilvánosság előtt kell lefolytatni.
– Salgó László országos rendőrfőkapitány sajtónyilatkozatai másról árulkodnak. Vajon miért?
– Erre a kérdésre nem nekem kell válaszolnom.
– A rendőrség és az ügyészség közötti súrlódások Rejtő E. Tibor volt K&H-s bankvezér ügyészség általi kihallgatásától váltak rendszeressé. Mi történt?
– Az eljárás, amit az ügyészség folytatott és folytat, teljesen törvényes, jogszerű. Ezek után nincs miről beszélni. Nincs két nyomozás, nincsenek konkuráló nyomozó hatóságok, sem ebben az ügyben, sem más esetben. Az ügyészség ezt a nyomozást irányítja az új büntetőeljárási törvény alapján. Eszerint az ügyészség jóváhagyja a nyomozati tervet, ami változhat, nyomozati cselekményeket magához vonhat. Ez az ügyészség felelőssége. A rendőrség felelőssége az, hogy mindazokat a nyomozati cselekményeket, amelyet a törvény vagy az vádhatóság a törvényben előír számára, rendben, szakszerűen és eredményesen végrehajtsa. Ha valaki ebben bármilyen problémát lát, akkor az illetőt kell megkérdezni, hogy mire gondol.
– Miközben már számos gyanúsítottja van a K&H-botránynak, eddig miért csak Rejtő E. Tibort hallgatta ki az ügyészség?
– Rejtő. E Tibor kihallgatásának megvoltak a törvényben kötelezően előírt indokai.
– Újra felszínre került egy régi eset, a Kaya Ibrahim-ügy. A Népszabadság interjút készített egy magát bűnözőnek valló személlyel, aki azt állítja: a terhelő bizonyítékokat egy olajoshordóban elégette. Hogyan értékeli az ügy fejleményeit?
– Köztudott tény, hogy a rendőrség elővette az ügy aktáit, és javasolta a vádhatóságnak a nyomozás újraindítását. Az ügyészség meg fogja vizsgálni az iratokat. Itt a konkrét ügytől függetlenül megint az a probléma, hogy a vádhatóság előbb tudta a hírközlő szervektől, mi történt, mi fog történni, mint azt a rendőrség hivatalosan jelezte volna. Én ezt nem tartom helyesnek.
– Jelezte ezt a problémát a rendőrség illetékeseinek?
– Igen. Már többször felhívtam a rendőrség figyelmét arra, hogy nem lehet bűnüldözést folytatni a nyilvánosság előtt. Fontosnak tartom, hogy a közvélemény értesüljön mindarról, ami itt történik, de ez a tájékoztatás nem veszélyeztetheti sem a bűnüldözés érdekeit, sem a személyes adatok védettségét.
– Mikorra várható az ügyészségi döntés a Kaya Ibrahim-ügyben?
– Ezt nem tudom megmondani, mivel tudomásom szerint hétfőn érkezett hozzánk a rendőrség megkeresése.
– Visszatérő kérdés a kormánypárti politikusok részéről: ön még egy esetben sem kockáztatta meg, hogy bíróság elé kerüljenek egyes, az előző kormányzathoz kötődő ügyek. Mi az álláspontja erről?
– Ez nem kockázat, hanem törvényi előírások kérdése. A jogszabály világosan fogalmaz: az ügyész akkor emel vádat, ha elegendőnek látja a bizonyítékokat arra nézve, hogy bűncselekmény történt, és azt az követte el, aki ellen vádat szeretne emelni. Amennyiben nem látja alapját a vádemelésnek, megszünteti az eljárást. Nincs olyan mérlegelési lehetősége, hogy „nem vagyok meggyőződve, ezért majd a bíróság döntsön az ügyben”. Az új büntetőeljárásról szóló törvény július 1-je óta annyit változott, hogy bizonyos feltételek teljesítése mellett lehetőség van a pótmagánvádra akkor, ha az ügyész nem tartja vádemelésre alkalmasnak az ügyet. Ez megtörtént egy-két esetben azóta, és nyilván lesz még rá példa máskor is.
– Nem befolyásolja negatívan majd az ügyészség megítélését, ha esetleg az előző kormányzathoz kötődő ügyben a pótmagánvádló részére dönt kedvezően a bíróság?
– Nem, mivel szakmai vélemények egy bizonyos határokon belül eltérhetnek egymástól. Meg kell nézni, hányszor dönt másként a másodfokú bíróság, mint az elsőfokú. Az is természetes, hogy az ügyész véleményét sem osztja minden esetben a bíróság. Az új büntetőeljárási törvény hatálybalépése előtt száz ügyből kilencvenhatban eredményes volt az ügyészség vádemelése. Négy-öt százalékban azonban a bíróság nem osztotta az ügyészség álláspontját. Meggyőződésem, hogy a pótmagánvád esetében is körülbelül hasonló arányok lesznek. Ebből nem lehet olyan következtetést levonni, amely az ügyészség kritikájára bármilyen alapot adna.
– Van-e olyan része az új büntetőeljárási törvénynek, amelynek értelmezési gyakorlata még nem alakult ki?
– Még a törvény hatálybalépése előtt levelet intéztem többek között a miniszterelnök úrhoz, és felhívtam a figyelmét arra, hogy az új büntetőeljárási törvény számos ellentmondást tartalmaz, amely problémákat fog okozni a gyakorlati alkalmazásban. Jeleztem azt is, ha mindezek ellenére hatályba lép a törvény, akkor az ügyészség mindent meg fog tenni azért, hogy a jogalkalmazás zökkenőmentes legyen. Ez így is történt. Július 1-je óta az ügyészséget érintő szakaszoknál problémamentes volt az átállás. Ez nem jelenti azt, hogy az új törvény kapcsán nem maradnak nyitott kérdések. Vannak olyan részek, amelyeket még elemezni, értelmezni kell, illetve jogalkotással majd pótolni kell a hiányosságokat. Az ügyészi szervezet országos vezetése november végén tárgyal majd a törvény gyakorlati tapasztalatairól. Mintegy háromszáz nyitott kérdésről beszélhetünk, ezt különböző szinteken vitattuk meg, s a végső konklúziót az értekezlet fogja levonni.
– Milyen nyitott kérdésekre gondol?
– Nem szeretnék jóslásokkal elébe menni az országos vezetői értekezlet majdan kialakuló álláspontjának.
– Nyáron a kormány nem tárgyalta és nem nyújtotta be a parlamenthez az ügyészségi törvényhez kapcsolódó jogszabály-módosításokat. A közelmúltban levelet írt az igazságügy-miniszternek. Kapott-e azóta valamilyen választ?
– Nem. A sajtóban olvastam, hogy az ügyészségi törvény módosítása napirendre kerül. Ennek a hátteréről azt kell tudni, hogy az új büntetőeljárási törvényhez és fórumrendszerhez, az uniós csatlakozáshoz és a bűnözés minőségi-mennyiségi változásaihoz képest az ügyészségi reform részeként javasoltuk az ügyészségi törvény és az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló jogszabály módosítását. Ez kidolgoztuk, az igazságügy-miniszter alá is írta, ám végül a kormány nem tárgyalta. Ez nagy nehézséget okoz az ügyészségnek, mivel bizonyos szervezeti átalakításokat nem tudott végrehajtani. A törvény hiánya jelentős többletmunkával jár egyes területeken, így ez a hatékonyságot is befolyásolja. A jogszabály elutasítására nem találok ésszerű magyarázatot. Semmifajta politikai töltete nem volt, tisztán szakmai problémákat rendezett volna, amelyek szabályozásával az egész társadalom jól járt volna.
– Elégedett az ügyészség 2004-es költségvetési támogatásának várható mértékével?
– Idén az ügyészség – a bíróságokhoz hasonlóan – önállóan nyújthatta be költségvetési tervezetét, amit a kormánynak változtatás nélkül kellett továbbítani az Országgyűlésnek. Javaslatunk figyelembe vette a nemzetgazdaság teherbíró képességét. Ugyanakkor a kormány egy saját tervezetet is elkészített, amely a költségvetési törvény indokolásában szerepel és itt mintegy 1,7 milliárd forint eltérés van a javaslatunk és a kormány elképzelései között. Ennek az összegnek a döntő hányada azt az ötszázalékos ügyészi illetményemelést jelentené, amelyet januártól terveznénk be, és amire korábban ígéretet kapott az igazságügy-minisztertől az igazságszolgáltatási szféra. Valójában elmondható, hogy költségvetésünk arányaiban igazodik a bíróságok büdzséjéhez.
origo.hu
Csákánnyal végezte ki feleségét egy férfi Csömenden
