Két meglepetést is hozott az érvénytelen vasárnapi szerbiai elnökválasztás. Az egyik a rendkívül alacsony részvételi arány, amely meg sem közelítette az érvényességhez előírt ötven százalékot, még a negyvenet sem érte el. A másik a radikálisok előretörése, illetve hogy nem az egyetlen esélyesnek tartott Dragoljub Micsunovics, a veterán demokrata szerezte meg a szavazatok többségét, hanem a kemény nacionalista Tomiszlav Nikolics, a Seselj-féle radikális párt jelöltje.
Ám a két meglepetés együtt adja meg a választások ilyen kimenetelének egyik magyarázatát. Nikolics ugyanis azért söpörhette be a szavazatok nagyobbik részét, mert kicsi volt a részvételi arány. Ha érvényesek lettek volna a választások – tehát ha a választótestületnek több mint ötven százaléka voksolt volna –, változott volna a szavazatok megoszlása is, Micsunovics javára. A fegyelmezett radikális szavazótábor egyként vonult az urnákhoz, a pártnak már nemigen vannak tartalékai – remélhetőleg. Ebből pedig az következik, hogy minél kevesebben szavaznak, annál nagyobb a radikális szimpatizánsok aránya. Ez történt most vasárnap. Ami viszont aggasztó a december 28-i parlamenti választások előtt, hogy Seselj szélsőségesen nacionalista pártja – a mostani eredményekből kikövetkeztethetően – 15–20 százalékos támogatottságra számíthat. Ennek okait pedig az életszínvonal várt emelkedésének elmaradásában, a munkanélküliségben, az átmenet következményeiben, a hágai törvényszék vádemelései miatti frusztráltságban és általában a háború következményeinek feldolgozatlanságában kell keresni. A Milosevicséket váltó Nyugat-barát hatalom eljátszotta a polgárok bizalmát. A válsághelyzetek mindig kitermelik – ez esetben erősítik – a szélsőségeket. Szerbia demokratikus potenciálja azonban egyelőre elég erősnek tűnik ahhoz, hogy meggátolja a visszarendeződést.
origo.hu
Ámokfutó tartotta rettegésben Miskolcot, videón az autós üldözés
