Május óta – az amerikai erők ekkor foglalták el az országot –, Fallúdzsa dacol a megszállókkal, és egyre inkább az iraki ellenállási mozgalom központjává válik. Az elmúlt hetekben a Bagdadtól nyugatra eső városban drámai módon megnövekedett az amerikaiak elleni támadások száma. A legnevezetesebb egy Chinook helikopter november 2-i lelövése, amely tizenhat katona életét követelte.
A Bagdadból Fallúdzsába érkező újságírókkal a 82. légideszant hadosztály nem működik együtt, arra hivatkoznak, hogy a terep „túl kemény”. Hamar megértjük, hogy a városba kíséret nélkül is kockázatos belépni, hiszen az amerikai egységeket Fallúdzsa határain túlra vezényelték. Hosszasan és eredménytelenül keresgélünk benzinkutakat és ellenőrző pontokat, míg végül az egyik járókelőtől tudakoljuk meg, merre találjuk az amerikaiakat. A középkorú férfi jót derül a kérdésen, majd magától értetődő természetességgel így válaszol: „Fallúdzsában nincsenek amerikaiak!”
A legközelebbi egység a 82. légideszant hadosztály harmadik dandára, amely a várostól mintegy öt kilométerre állomásozik. Elterpeszkedő, jól védett bázisán Steve Sears őrnagy azt magyarázza, hogy az amerikaiak nem menekültek el Fallúdzsából, bár az igaz, hogy soha nem is foglalták el a várost. Ha figyelembe vesszük, hogy a helyi rendőrök mindössze havi 55 dolláros fizetést kapnak, könnyen megérthetjük, miért vonakodnak szembefordulni az ellenállókkal. A központi rendőrkapitányságon az iraki tisztek betonakadályok és szögesdrótok mögött rejtőznek.
Fallúdzsa körzetében leginkább a házi készítésű bombák szedik áldozataikat. „Az irakiak 155 milliméteres tüzérségi lövedékeket is használnak, ezeket általában elrejtik az utak mentén” – magyarázza Courtinez őrnagy, a nyolcvankettesek katonaorvosa. Az ellenállók gyakran alkalmazzák a 155 milliméteres lövedék és a negyvenöt gallonos – mintegy százhetven literes – gázolaj halálos kombinációját. „Ennek eredményeképpen az áldozat valósággal szétég” – teszi hozzá Courtinez őrnagy.
Amióta a harmadik dandár augusztus vége óta Fallúdzsa környékén tartózkodik, elsősegély-ellátó központjuk több mint 130 pácienset fogadott be, ideiglenes hullaházukban pedig hét holttestet tárolnak. Átlagosan egy katonánk sebesül meg naponta, és minden héten meghal valaki – ismerteti a tényeket Ball ezredes, a dandár főorvosa. „Miután sok gyógyszerünk van, a helyszínen mindenkit el tudunk látni, aztán mihamarabb ismét szolgálatba helyezzük őket.” Bagdadba csak a legsúlyosabb sérülést szenvedett katonákat küldik, onnan németországi és amerikai kórházakba szállítják őket.
„Törött végtagok, kisebb sérülések nem indokolják, hogy végleg hazaküldjük az illetőt” – mondja Ball ezredes. „Amennyire lehetséges, a katonákat megpróbáljuk egységeiknél tartani, még akkor is, ha lábadozásuk idején kevesebb feladatot képesek ellátni.” Jelenleg sokkal több katonát evakuálnak Irakból, mint ahányan pótlásukra érkeznek. „Éppen ezért a parancsnokok nem akarnak megválni harcképtelen katonáiktól” – teszi hozzá az ezredes.
origo.hu
Záporokkal és erős széllel érkezik a hidegfront
