Biztos esélyes az Egységes Oroszország

Öt vagy hat párt lehet az új dumában a hét végi, oroszországi parlamenti választások után, amelynek biztos esélyese a Vlagyimir Putyin elnök nevével asszociált párt, az Egységes Oroszország – véli lapunknak nyilatkozva az esélyekről a neves és befolyásos lapszerkesztő, politológus Vitalij Tretyakov, aki jelenleg a Mirovaja energetyicseszkaja polityika nevű folyóirat főszerkesztője.

Harminc százalék körüli eredményt prognosztizál a pártlistákon a „jegyinorosszoknak”, az Egységes Oroszországnak a legutóbbi közvélemény-kutatások alapján Vitalij Tretyakov. A második helyen a KPRF, a kommunisták követhetik a hatalom pártját mintegy öt-hét százalékkal lemaradva. Vlagyimir Zsirinovszkij pártja, az LDPR hét-nyolc százalékot szerezhet, míg a Borisz Nyemcov és Anatolij Csubajsz fémjelezte Jobboldali Erők Szövetsége hat-hetet. Az adminisztratív hátszél kihasználásával átlépheti az ötszázalékos küszöböt a kommunistákat otthagyó Szergej Glazjev nem kis hatalmi támogatással létrejött pártja, a Rogyina (Haza), amelynek ismert frontembere még a szókimondó Dmitrij Rogozin. Grigorij Javlinszkij liberális Jablokója a jelek szerint kibukik a dumából, bár mint Tretyakov megjegyzi, sajtóbeli hátszelét kihasználva nagy nehezen átcsúszhat a küszöbön.
A kampány legnagyobb port kavart eseménye a Hodorkovszkij-ügy volt, amely a politológus szerint egyértelműen megerősítette Putyin, s ezzel a vele asszociált párt, az Egységes Oroszország pozícióit. A társadalom nagy többsége számára ugyanis elfogadhatatlan, hogy miközben az emberek jelentős része szegényen él, addig a nemzeti vagyon legfeljebb néhány tucat oligarcha kezében összpontosuljon. Tretyakov szerint érthetetlen volt ezért, s mint megjegyzi, itt nem az üzletember elleni támadás módszereire gondol, ahogy a kommunisták vezére védelmébe vette Hodorkovszkijt, és rátámadt Putyinra. Gennagyij Zjuganov ezzel a politikailag értelmezhetetlen taktikával lényegében eljátszotta pártja győzelmét, sőt, így már akár komoly különbség is lehet a „jegyinorosszok” és a kommunisták között. Ez a kampány a Jobboldali Erők Szövetségét is ráébreszthette, véli a politológus, hogy széles alapokon nyugvó, nem pedig szűk körű, lényegében az oligarchákra támaszkodó liberális pártot kell építeniük. Ha például az elnökválasztáson, mint hírlik, indítanak jelöltet, akkor tanultak e leckéből. Ez azonban a jövő, a jelen az, hogy az ő szereplésükre – ellentétben a Jablokóval a Hodorkovszkij-ügy – nem volt különösebb hatással.
E voksolás talán legfontosabb tétje a tavaszi elnökválasztással együtt, hogy mennyire kap szabad kezet következő elnöki ciklusára Putyin. Az eredményektől függően ugyanis több vagy kevesebb tere lesz politikájának megvalósítására. Tretyakov ezzel kapcsolatban a közvélekedéssel szemben aláhúzza, hogy az államfő a látszat ellenére nem igazán érdekelt abban, hogy az Egységes Oroszország túlnyerje magát. A hatalom pártját ugyanis a Kreml nemcsak támogatja, hanem a kulisszák mögött harcol is vele. Mégpedig azért, mert bürokratikus felépítményről van szó, amelyet a maga természeténél fogva nem könnyű ellenőrizni. Egy nagyarányú győzelem tehát a politológus szerint növelné a bürokrácia erejét, ezzel több problémát okozna Putyinnak, mint amennyi taktikai előnyt hoz.
A második tét a nagy nehézségek közepette épülő többpártrendszer jövője. Ha a „jegyinorosszok” nagyon megerősödnének, az lassítaná a normális politikai rendszer fejlődését is, véli Tretyakov.
A mostani választás annak a harcnak is része, amelyben eldől, hogy ki jön majd 2008-ban Putyin után. E tekintetben az Egységes Oroszország minél nagyobb sikere biztosítaná a politológus szerint, hogy a jelenlegi elnök politikáját biztosan továbbvigyék. A jövővel kapcsolatosan két elképzelés körvonalazódik, s ütközik egymással. A jelenleg hatalmon lévők azt akarják, s talán a realitásoknak is ez felel meg jobban, hogy Oroszország elnöki demokrácia maradjon, míg az üzleti köröknek az kedvezne, ha parlamentivé alakulna. A Hodorkovszkij-ügy – Tretyakov véleménye szerint – tág értelemben kapcsolódik csak ehhez a vitához. Az üzletember letartóztatása mögött sokkal inkább az áll, ki ellenőrizze majd az orosz olajexportot. A Kreml pedig teljes joggal nem szeretné, ha Amerika bárkin keresztül rátenné a kezét az oroszországi energiatartalékokra.
A legfontosabb tétek között Tretyakov megemlíti még a gazdasági vonatkozást. A kedvező külpiaci feltételek közepette és a látszólag megindult folyamatok ellenére sem sikerült ugyanis ez idáig csökkenteni a társadalomban látható tátongó mély szakadékot, de várat magára a gazdaság átalakítása, modernizációja, új alapokra helyezése is. E tekintetben nagyon fontos, hogy az uralkodó elit minél nagyobb támogatást kapjon ehhez az új dumában.