Egyre több jel utal arra, hogy a „rózsák forradalma” korántsem volt olyan spontán, mint az a képernyőkről tűnt. A jugoszláv forgatókönyv nem csupán véletlen hasonlóságra, hanem jól megszervezett akcióra utal. Mint az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat volt vezetője, Nyikolaj Kovaljov a minap rámutatott, a partitúrát már jó előre megírták, s Mihail Szaakasvili forradalmárai, másfél ezer aktivista ukrán, moldáv, örmény és azeri társukkal együtt amerikai, ezen belül is elsősorban Soros Györgytől származó pénzből hónapokon át tanulmányozták egy Belgrád közelében lévő táborban az utca elfoglalását, s így a hatalomváltás kikényszerítését. Soros pénzelte a csalások hírét világgá röpítő Rusztavi 2 tévéadót, félmillió dollárral támogatta a Kvara (Elég!) diákszervezetet, Mihail Szaakasvili pedig személyes pártfogoltja. A három évvel ezelőtti belgrádi és a mostani tbiliszi események közti hasonlóság kísérteties. Mindkét esetben amerikai támogatással folyt a párhuzamos szavazatszámlálás, helyi idő szerint háromkor kezdődött a forradalom, látványosan elfoglalták a parlamentet, rendkívül aktívak voltak a diákok, még a jelkép, az ököl is ugyanaz volt. Akárcsak az amerikai nagykövet, akit mindkét esetben Richard Milesnak hívtak. Neki már nagy gyakorlata van a szervezésben, hiszen az 1992-es azeri hatalomátvételkor is ő volt véletlenül a nagykövet.
Félő azonban, hogy a jugoszláv forgatókönyv ezzel nem fejeződik be, sőt, minden negatív fordulatával kiteljesedik. Először is meg kellene akadályozni a gazdasági összeomlást, így az ellenzék már a hatalomátvétel másnapján ötmillió dolláros gyorssegélyt kért az Egyesült Államoktól, s tárgyalásokat kezdett a valutaalappal és a Világbankkal. Egyértelmű jelzés, hogy Szaakasviliék Oroszországgal idáig nem tárgyaltak a hatalmas adósság átütemezéséről, pedig teljesen Moszkvától függ Grúzia villanyáram- és gázellátása.
Hamar megjelentek a repedések is Sevardnadze egykori ellenzékének egységfrontján. Adzsária mindenható ura, Aszlan Abasidze már a választások után az exelnök mellé állt, a fordulatra pedig rendkívüli állapot bevezetésével és az autonóm terület határainak lezárásával reagált. Mint mondta, nincs mit beszélnie azokkal, akik törvénytelen módon jutottak a hatalomhoz. Hasonlóan agresszíven viszonyul Szaakasvili Abasidzéhez, így nem véletlen, hogy Moszkva figyelmeztette, ne próbáljon erőt alkalmazni Adzsária ellen. Oroszország keménységét jelzi, hogy a Kreml felhívta a figyelmet, biztonsági garanciát kér a grúz kormányzattól, mielőtt kivonná katonáit a kaukázusi országban fekvő orosz támaszpontokról. Grúzia ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy Oroszország három éven belül ürítse ki a dél-grúziai Ahalkalakiban, illetve a délnyugat-grúziai Batumiban – az adzsáriai autonóm köztársaság fővárosában – fekvő katonai támaszpontját. Ezzel szemben Moszkva 11 év alatt kívánja végrehajtani a csapatkivonást.
Ellentét van a két legszorosabb szövetséges, a mérhetetlenül ambíciózus Szaakasvili és az ideiglenes államfő, Nino Burdzsanadze pártjai között is. Úgy tűnik, hogy ők sem tudnak megegyezni egységes elnökjelöltben. Ráadásul az utóbbi, a Nemzeti Mozgalomnál mérsékeltebb blokkjához tartozó Zurab Zsvanyija is meg-megvillantja erejét, s sokan úgy vélik, ő lehet az új kormány „szürke eminenciása”. Aggasztó előjel az is, hogy bomba robbant a minap a volt hatalomból részt nem kapott, de Sevardnadzéhoz közel álló Munkáspárt székháza előtt.
Szaakasvili eközben már a január 4-i új megmérettetésre készül, s igyekszik embereivel megszállni a szavazatszámlálás szempontjából kulcsfontosságú helyeket. Megzavarhatja azonban Szaakasvili elképzeléseit, ha belép a versenybe a Legfelsőbb Bíróság pragmatikus technokratának tartott 40 éves elnöke, Lado Csanturija, aki kiegyensúlyozó szerepet vállalhat nemcsak otthon, hanem a külpolitikában is. Az egyértelműen Amerika iránt elkötelezett Szaakasvilivel ellentétben ő Moszkvában tanult, és Németországban dolgozott, így minden oldallal megérteti magát.
A nagyhatalmak ugyanis a fentiekből is láthatóan az energiatartalékokban gazdag térség feletti befolyás erősítésének terepeként néznek Grúziára is. Amerika a hatalomváltással eleve lépéselőnybe került, amit Oroszország Igor Ivanov villámmissziójával, valamint a Tbiliszivel évek óta harcban lévő autonóm területekre gyakorolt nyomással próbál ellensúlyozni. Dél-Oszétia, Abházia és Adzsária vezetői a minap Moszkvában jártak, s lényegében mindegyik kinyilvánította elszakadási szándékát Grúziától. Az egységes államként idáig sem funkcionáló kaukázusi ország tehát végleg darabokra hullhat, így az új erőknek nem maradna más, mint Tbiliszi. Tompítólag hathat e folyamatra, hogy a versenyfutás ellenére sem Moszkva, sem pedig Washington nem érdekelt abban, hogy új válsággócok alakuljanak ki.
origo.hu
Újabb információk a megrázó balesetről, melyben egy fiatal lány életét vesztette Bakonypéterd határában
