Míg áprilisban még a lakosság mintegy háromnegyede támogatta Bush politikáját, és elégedett volt munkájával, addig ez az arány mára ötven százalékra csökkent – mutatják a havi rendszerességgel, mintegy ezer fő megkérdezésével végzett közvélemény-kutatások. Kár is lenne tagadni, hogy a súlyos apadásban jelentős szerepet játszanak az iraki események: amikor május elsején az újraválasztásra pályázó elnök bejelentette, hogy véget értek a komolyabb katonai műveletek, az amerikaiak nagy többsége ezt a háború végeként értelmezte. Mára alig negyedük, s ennek kétségtelenül az az oka, hogy Bush hadügyi héjái nem tudnak rendet teremteni Irakban, sőt a veszteségek ijesztő mértékben szaporodnak. A választókat sokkolja, hogy eddig mintegy félezer csillagos-sávos zászlóval letakart koporsó érkezett vissza az öbölből – még akkor is, ha ez az ütem egyelőre jócskán elmarad a vietnami rémálomtól, nem beszélve arról, hogy az amerikai társadalmat hagyományosan inkább saját (gazdasági, szociális) problémái kötik le. Egy november végi felmérés már arról is beszámolt, hogy többen szavaznának a republikánus címvédő ellen, mint mellette, ám ha a kérdést konkrét módon, a demokrata frontemberekkel összevetve tették fel, Bush még mindig 4-5 százalékos előnyt tudhatott magáénak. A vándorló szavazók jelentősége minden eddiginél tovább nőtt.
Az elnök márpedig zárótűz alatt áll. Az iraki és afganisztáni műveletekre kért – és súlyos vitákat, fenyegetéseket követően megadott – 87 milliárd dollár aligha lelkesítette a választói szerepre készülő adófizetőket. A demokrata jelöltek a háborús költségeket könnyedén említhetik egy lapon a gazdaság kínosan lassú feltápászkodásával. Jól is jön a muníció, mivel kampánypénzek tekintetében továbbra sem versenyezhetnek Bushsal. Ezen a helyzeten a demokrata politikai mecénások kötelékébe visszatért Soros György sem változtat, noha már-már radikális, Bush-ellenes nyilatkozatainak és pénzadományainak hatását hiba lenne lebecsülni. Szakértők szerint a kihívó(k) pénzét mindig hatékonyabban használják fel, mint a címvédőét.
A választók várható magatartása is tartogat meglepetéseket. Érdekes, hogy a liberális gondolatok (mint például a homoszexuálisok házasságának támogatása) nem feltétlenül határozzák meg a politikai preferenciákat, miként a választói korosztályok sem. A szabadossághoz mindig közelebb álló fiatal (30 alatti) választók ezúttal például inkább Bush felé hajlanak, míg a tapasztaltabb (következésképp konzervatívabb) generációk hibáiért jobban büntetik az elnököt.
A kiegyensúlyozottnak tűnő helyzetben döntő lehet, hogy a demokraták kit választanak elnökjelöltjükké. A kérdés nagyon is nyitott, ám bizonyos tendenciák letagadhatatlanok. A jelöltségének bejelentését követően élre ugrott Wesley Clark volt NATO-főparancsnok lassanként elvesztette az előnyét, támogatottsága a demokraták körében az október eleji 22 százalékról november végén 15 százalékra csökkent, míg az ősdemokraták, így Howard Dean, John Kerry és Dick Gephardt felzárkóztak és előztek. Tapasztalatuk, pártbéli beágyazottságuk úgy tűnik hosszú távon többet ér, mint a politikai mélyvízbe műugró tábornok iránti kezdeti lelkesedés. A füst azonban csak az új év kezdetén, az iowai és New Hampshire-i előválasztások után száll fel.
origo.hu
Itt van Orbán Viktor és a BYD vezérének legújabb bejelentése – élőben az Origón
