Ki mondja meg, hogy veszélyes-e a védőoltás?

Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével Magyarországon egyre több szülő fontolgatja – sőt meg is teszi –, hogy nem adatja be gyermekének a kötelező védőoltásokat, arra való hivatkozással, hogy az unió legtöbb országában lényegesen kevesebb oltás kötelező. Azt is mondják, hogy szerintük az orvosok nem adnak megfelelő tájékoztatást a vakcinák mellékhatásairól.

A kicsi Flóra három hónapos korában, az első Di-Per-Te oltás után furcsán megremegett az édesanyja karjában. Első gyerek, az anyja azt gondolta, talán rosszul tartja. Amikor egy hónappal később a remegés megismétlődött – bár nem tartott néhány pillanatnál hosszabb ideig –, a fiatal szülők nagyon megijedtek, elrohantak a kisbabával gyerekorvoshoz. Megkezdődött a találgatás, hogy vajon az oltás okozta-e a remegést, vagy csupán jelentéktelen idegrendszeri tünetről van szó.
– Nem vagyok eredendően védőoltás-ellenes – szögezi le elöljáróban Fenyvesi Zsuzsanna, Flóra édesanyja –, de nagyon roszszul éreztem magam, miután az interneten elolvasgattam az oltásokat ellenzők véleményét. Bármennyire is bízom az orvosokban, csak ott motoszkált a fejemben az, amit leírva láttam: halál, agykárosodás, mindenféle rettenetes mellékhatások…
Flórát megvizsgálta neurológus és belgyógyász, mindketten teljesen egészségesnek találták. A házi gyermekorvos mindenesetre nem merte beadni a további oltásokat, attól tartott, hogy a tetanusz elleni vakcina lehet a felelős a tünetekért. Hónapokig nem történt semmi, mígnem a kerületi védőnő azt nem javasolta, keressék fel a Szent László Kórház oltási szaktanácsadását. Itt aztán az alapos kikérdezés és kivizsgálás nyomán kiderült, hogy a remegésnek semmi köze nem volt az oltáshoz. Emellett szól az is, hogy amikor a baba megkapta az elmaradt injekciókat, a tünet nem jelentkezett. A Kétezeregy kiadó által megjelentetett Védőoltások című könyv nem kevesebbet állít, mint hogy „Az egészségügyi-ipari öszszefonódásoknak nem csupán azok az orvosok és gyermekgyógyászok szolgálnak eszközeikként, akik várhatóan letagadják az oltási reakciók létezését, és elhallgatják az igazságot. Az orvosilag képzett igazságügyi szakértők is tagjai ennek a csoportnak.” Neil Z. Miller könyvéből az orvosi kérdésekben járatlan olvasó számára egyfajta hatalmas nemzetközi összeesküvés képe bontakozik ki, amelynek a célja az, hogy eltitkolja: a bölcsőhalálért, az autizmusért, a rákért, a cukorbetegségért, sőt a hiperaktivitásért és még számos egészségkárosodásért a védőoltások a felelősök.
Magyarországon ez a vita akkor került a figyelem középpontjába, mikor egy házaspárnak bíróság előtt kellett felelnie gyermekük veszélyeztetése miatt, ugyanis nem járultak hozzá, hogy a fiuk megkapja a kötelező védőoltásokat. Dr. Kulcsár Andrea, aki a Szent László Kórház oltási szaktanácsadó rendelését vezeti, naponta találkozik ezekkel a nézetekkel, illetve a védőoltásokkal kapcsolatos rémtörténetekkel. Természetesen ő sem tagadja, hogy lehetnek az immunizálásnak súlyos szövődményei, ezek azonban extrém módon ritkák: a doktornő által hitelesnek és megbízhatónak tartott amerikai felmérés szerint 7,3 millió immunizálásra öt súlyos allergiás reakció jut. Miután az oltási szaktanácsadáson megjelenő szülők gyakran hivatkoznak olyan írásokra, amelyek szerint Magyarországon is fordult elő gyermekhalál a kötelező védőoltás következtében, Kulcsár doktornő utánanézett az elmúlt évek kérdéses eseteinek, és nyilvánvalóvá vált számára: az érintett gyerekek nem az oltás miatt haltak meg. Mindenesetre az az orvos mindenképpen hibát követ el, aki súlyosan beteg kisgyereket anélkül olt be, hogy oltási szakemberrel konzultálna. Ma már az a gyakorlat, hogy a legkisebb kétség esetén is várnak az injekcióval egészen addig, míg a gyermek állapota nem javul, vagy a rendellenesség mibenléte nem tisztázódik. Egyébként az ambulancia forgalmának többségét olyan esetek teszik ki, amelyekben a háziorvos a vakcinák beadásáról nem mer vagy nem akar önállóan dönteni. Bár nem a Szent László Kórház oltási szaktanácsadója az egyetlen ilyen jellegű rendelés az országban, a gyakorlat azt mutatja, hogy a bonyolultabb esetekben az itt dolgozó orvosok véleményét kérik ki vidéki kollégáik is.
Míg beszélgetünk, csöng a telefon. Egy védőnő arról érdeklődik, hogy a kanyaró és rubeóla ellen frissen beoltott kislány megfertőzheti-e várandós édesanyját. Nem, nyugtatja meg a doktornő. Azzal folytatjuk, hogy vajon az unióhoz való csatlakozásunk után kevesebb oltást kell-e beadni a kisgyerekeknek. Igaz – feleli Kulcsár doktornő –, hogy sok uniós országban kevesebb védőoltás kötelező – például nem írják elő mindenütt a csecsemők tbc elleni oltását –, de az a gyerek, akinek üres az oltási könyve, nem mehet közösségbe. A népesség úgynevezett átoltottsága – ami jelenleg Magyarországon jóval magasabb, mint 80 százalékos – nemcsak az egyént, hanem a közösséget is védi, hiszen minél több az egy-egy fertőző betegségre fogékony ember, annál nagyobb esélye van a járvány kialakulásának, aminek a legvédtelenebbek, a még be nem oltott csecsemők lehetnek az elsődleges áldozatai. A legtöbb védőoltásnak vannak mindenki által ismert mellékhatásai: láz, fájdalom, nyűgösség, testszerte jelentkező apró kiütések. Ezek a szervezet természetes reakciói az immunizálásra. Más tünetek nagyon riasztóak lehetnek; ilyen például a csecsemők rövid ideig tartó, rongybabaszerű állapota: az izmaik elernyednek, nem reagálnak arra, ha szólnak hozzájuk. Bármennyire is ijesztő a szülők számára ez a reakció, a sok évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy a gyermek semmilyen károsodást nem szenved.
Magyarországon a legtöbb szövődményt az úgynevezett teljes sejtes szamárköhögés elleni vakcina okozza, ezért sok háziorvos úgy dönt, hogy a további oltásokat nem adja be. Ma már ezerre tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik emiatt a szamárköhögés kórokozójának potenciális hordozói lehetnek. Bár Magyarországon még nincs forgalomban, de az uniós országokban már beszerezhető olyan oltóanyag is, amely nem a teljes kórokozót, hanem annak csupán egyes részeit tartalmazza.
Arra is hivatkozni szoktak a kötelező védőoltások ellenzői, hogy a gyermekkorban megszerzett védettség csak ritkán tart ki a felnőttkor végéig. Ez például a torokgyík és a tetanusz esetében igaz is – mondja Kulcsár Andrea. – Ugyanakkor számos, rettegett gyerekbetegséget sikerült felszámolnunk. 2001-ben az Egészségügyi Világszervezet az európai régiót gyermekbénulástól mentes területnek nyilvánította, illetve 1995-től, amióta a haemophilus influanzae okozta agyhártyagyulladás ellen kötelező beoltani Magyarországon a csecsemőket, ez a betegség gyakorlatilag eltűnt. Az MMR vagyis a mumpsz, kanyaró és rubeóla elleni oltásokat azért kellett bevezetni, mert – noha ezek a betegségek az esetek többségében ártalmatlannak bizonyulnak, mégis – olyan komoly szövődményeik lehetnek, amelyektől bölcsebb megkímélni a felnövekvő nemzedékeket. Számos országban napirenden van a bárányhimlő elleni vakcina kötelezővé tétele. Ez az oltóanyag egyébként nálunk is hozzáférhető. Kulcsár Andrea úgy látja, hogy a májusi uniós csatlakozás az oltási szakembereket is számos új feladat elé állítja. A külföldön megszokott oltási liberalizmus nyilvánvalóan nálunk is teret nyer majd. Az orvosok nagyszámú új oltóanyag közül választhatnak, és a szülők igényeit is figyelembe tudják majd venni. Az új lehetőségekkel azonban élni kell, és nem visszaélni – teszi hozzá Kulcsár Andrea.