– A régi magyar szőlőfajták azért nem terjedtek el széles körben Magyarországon, mert egy fajta jegyzékbe vétele, állami elismertetése nagyon hosszadalmas és nehéz procedúra – mondta lapunknak Szabó Zoltán, a pécsi borvidék kiemelkedő borásza. A szakember ismertette: ezt magánszemély el sem végezheti, hivatalos kísérleti telepítésre van szükség ezeknek a fajtáknak az elfogadtatásához. Ennek hiányában nem is lehetne belőlük bort készíteni.
Kiaknázatlan lehetőségek a régi magyar szőlőfajtákban
A borász hangsúlyozta: némelyik Kárpát-medencei ősi szőlőfajtában komoly potenciál rejlik, hiszen a turisták jellemzően a helyi fajtákra kíváncsiak, ha valahová ellátogatnak. – Óriási luxus, hogy az ebben lévő lehetőségeket nem aknázzuk ki. Egyelőre kisebb próbálkozásokat látunk, amelyekből most még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni – vélekedett.
Hozzátette, a Kárpát-medencei szőlőfajták túlnyomó része azért esett ki a termesztésből, mert vagy nem elég jó minőségű bor készült belőle, vagy túlságosan érzékeny volt, vagy kevés termést adott. Manapság ismét lehet létjogosultsága annak a fajtának, amelyiket nem a gyenge minősége miatt nem termesztik, hanem mert sokat kell dolgozni vele. Az sem zárható ki, hogy
napjainkra változtak a fogyasztás szempontrendszerei, ezért a belőlük készült boroknak jobb esélyük van arra, hogy piacokat találjanak. Jelenleg a buborékos italok nagyon népszerűek, a régi magyar szőlőfajták közül pedig sok kifejezetten alkalmas pezsgőkészítésre, amit nem aknázunk ki
– mutatott rá.
Szabó Zoltán példaként említette, hogy a legtöbb magyar szőlőfajta alkoholban nem túl gazdag borokat ad, ami arról is árulkodik, hogy milyen világban éltek az őseink. Ők azokat a borokat szerették, amelyek savakban gazdagabbak, de aromában szegényebbek voltak, vagyis a paraszti világ étkezéséhez tudták illeszteni. Ezekből sokat lehetett inni, így kísérték le az egyszerűbb, de nehezebb ételeket a fizikai munkát végző emberek – mutatott rá.
Borászok új missziója: a régi magyar szőlő feltámasztása
A borász arra is kitért, hogy a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatatóintézetének élére 1949-ben Németh Márton kertészmérnököt, szőlészt választották, aki a pécsi intézet igazgatója lett. Bár inkább ellenzéki érzelmű ember volt, mégis vezető pozícióba kerülhetett, ami elsősorban a szakmai tudásának volt köszönhető. Olyan feladatot vállalt, ami az akkori uralkodó direktívával eléggé szembement: körbeutazta a régi Magyarország határait, és – észrevéve, hogy ha nem cselekszik azonnal, akkor örökre elveszhetnek ezek a fajták – felkereste azokat, amelyekről elérhető leírásokat lehetett találni.
Miután összegyűjtötte és rendszerezte ezeket, létrehozott egy közel 75 fajtából álló gyűjteményt, amelyek máshol nem voltak megtalálhatók. Ez a génbank fajtánként alig öt-tíz tőkéből állt, de ebből indult ki a fajták második reneszánsza, melynek ma Szentesi József borász a legismertebb képviselője.
Szabó Zoltán szerint azért szerencsésebb a Kárpát-medencei elnevezés általában régi magyar szőlőfajtákra, mert némelyiknek nem ismert vagy nem tisztázott az eredete. Alapvetően egy szőlőfajtának nincs feltétlenül nemzetisége, csak termőhelye és termelője. Ilyen például a laska, ami egy stájer eredetű fajta, magyar ajkúak lakta területen nem termesztették. Minden fajta azé lesz, aki foglalkozik vele – szögezte le.
Divatba jöhet a sárfehér
A Kárpát-medencei ősi szőlőfajták közül főleg a sárfehérnek vannak a mai trendekhez igazítható, előnyös tulajdonságai:
- egyedi illattal, aromával bír,
- nem igényel sok zöldmunkát,
- szellős a lombozata,
- nem nevel sok hónaljhajtást,
- nem árnyékolja és nem fülleszti be magát,
- ellenben nőjellegű virága miatt segédbeporzásra szorul, mint a badacsonyi kéknyelű.
A kórokozókkal szembeni ellenállóságban vegyes a kép a Kárpát-medencei ősi szőlőfajták között. A különböző növényi betegségeknek többnyire nem állnak jól ellen, de a klímaváltozással járó kihívásokra talán kevésbé reagálnak érzékenyen, mivel alacsonyabb a cukor- és az alkoholtartalmuk, és ma éppen ezekre a borokra van a legnagyobb kereslet. Ezenkívül magasabb a savtartalmuk sok nemzetközi, honosított fajtával szemben, mint például a szürkebarát vagy a tramini, amelyek lelágyulásra hajlamosak és túl sok cukrot gyűjtenek. A Kárpát-medencei ősi szőlőfajták további előnye, hogy szüretelésükre könnyebb megtalálni az ideális időpontot – sorolta Szabó Zoltán.
Nem azt kell feltétlenül várni, hogy a régi magyar szőlőfajták között megtaláljuk Dáriusz kincsét, de igenis van néhány, amely a ma termesztett szőlőfajtákkal fel tudja venni a versenyt. Azt érdemes feltenni a palettára, amelyiknek van saját karaktere és aromavilága, illetve köthető valamelyik bortermő vidékünkhöz, mert hosszú távon csak a helyi értékek bemutatása lehet a cél. A saját fajtáink is érhetnek annyit, mint a világfajták, nem szabad elveszíteni az arculatunkat vagy a saját identitásunkat kishitűség miatt
– szögezte le a borász.
