Az Ordass-autogram

Böröcz Enikő evangélikus lelkész, levéltáros nevével nem először találkozik a Magyar Nemzet olvasója. Egyháztörténeti kutatásai alapján újabb adatok kerültek elő az 1944–45-ben a kommunisták által végrehajtott gyömrői gyilkosságokról, amelyek egyik áldozata volt Csaba Gyula, Péteri evangélikus lelkésze is. A levéltáros nemrégiben az Egyesült Államokban járt, ahol Chicagóban, az amerikai evangélikus-lutheránus egyház központi levéltárában (ELCA) kutatta hónapokig a magyar vonatkozású dokumentumokat, levelezéseket, különös tekintettel a Rákosi- és a Kádár-korszakra, amikor is a keresztény egyházak üldöztetése az evangélikus egyházat sem kerülte el. Az ötszázezer hívő egyházi iskoláit, ingatlanait államosították, az egyház vezetőit letartóztatták, deportálták, Ordass Lajos evangélikus püspököt 1948. augusztus 25-én börtönbe vetették. Böröcz Enikő új és megdöbbentő adatokat talált erről a korszakról. A kérdés az, ki volt a titokzatos Pietro, akinek neve a levéltári adatokban sűrűn előfordul, és aki a legkeményebb diktatúra idején is szervezi a rászorultak megsegítését.
– A levéltár 4/231. számú dobozában egy 1951. október 30-án keltezett iratot találtam. Ez az irat Genfből, a Lutheránus Világszövetségből került Amerikába, ahol rendkívüli volt az érdeklődés 1947-től kezdődően, amikor Ordass Lajos először ment ki püspökként Amerikába bemutatkozni és beszámolni az 1945 után egyházát ért támadásokról. Ettől kezdve a figyelem középpontjába került, amely csak fokozódott az 1948-as Ordass-perrel, börtönbe kerülésével és azzal, hogy 1950-ben az egyházi különbíróság megfosztja püspöki székétől.
– Miért érdekes ez az irat, amelyet ön megtalált?
– Ez egy névtelen levél, amely azzal a kéréssel fordult a Lutheránus Világszövetséghez, hogy 5000 dollár értékben lenne szükség élelmiszercsomagokra, ruházatra, gyógyszerre az üldözött magyarországi családok számára. A segélykérést a következőkkel indokolták meg: „… a nyomor Magyarországon egyre nagyobb, a nagyvárosokból a vidékre deportálandók, kitelepítettek között nő az éhezés, a szenvedés. A mi csomagjainkat csak kijelölt személyek kaphatják meg, akik gondoskodnak, hogy a segélyek a szükséget szenvedők között legyenek szétosztva. A segély szétosztását olyan személyre bíztuk, aki hetente jelent Pietrónak.” Ebben a levélben írják le először a Pietró nevet.
– De ekkor még nem tudta Böröcz Enikő, hogy ki az a Pietro?
– Amikor ezt az anyagot megtaláltam, fogalmam sem volt róla.
– Nyugaton ekkor úgy gondolták, hogy ezek a segélycsomagok el is juthatnak az érintettekhez?
– Igen, mert jól megszervezett akció volt. A segély vagy IKKA-küldeményként érkezett, vagy behozta valaki a pénzt Magyarországra. A levélben egy idézet is található, amely jelzi, hogy 1951 szeptemberében nyolc családot segítettek csomagokkal, továbbá öt családhoz juttattak el gyógyszereket, és ötszázötvenöt forintot osztottak szét. A jelentés megemlíti, hogy azokat az egyházi személyeket is támogatni tudják, akik nem működnek együtt a kommunista hatóságokkal, az evangélikus egyház új vezetőinek a politikájával.
– Úgy tudom, van egy másik levél is.
– Ami egyben a történet folytatását jelenti. A szlovák származású Julius Igor Bella, a Lutheránus Világszövetség egyesült államokbeli képviselője levelet írt Genfből az amerikai lutheranizmus egyik jelentős képviselőjének, Paul Empie-nak, aki a New York-i nemzeti lutheránus tanács embere. A levél 1951. december 27-én íródik, és beszámol arról, hogy bizonyos Mrs. Brooke Milánóból fontos információkat küldött Ordass Lajos evangélikus püspök helyzetéről. A levélhez egy bizalmas üzenetet is mellékeltek, amely Ordass kézírását tartalmazza. Ebben a négy újszövetségi bibliai ige közül az egyik kódolt. Idézi az apostolok cselekedeteiből azt a részt, amikor Pálnak megjelenik egy macedón férfi, és kéri, hogy jöjjön Macedóniába és segítsen rajtuk. Ugyanitt hozzáfűzi, hogy „Pietro azt is kéri, jól fontoljátok meg ezeket a textusokat, és imádkozik önökért s a munkáért”. Ez a második számú dokumentum fedi fel lényegében, hogy Pietro nem más, mint Ordass Lajos.
– Miként fedi fel?
– Azt tudni kell, hogy Ordass Lajos 1950 nyarán szabadul, bár megfosztják püspöki rangjától, a lelkipásztorkodástól. Mindenesetre részt tud venni Sára lánya esküvőjén. Ordass Sára férjhezmeneteléről helyszíni tudósítást küldenek Milánóba Mrs. Brooke-nak. Az írás a következőket tartalmazza: „… Mindenki, aki szereti a mi Pietrónkat, ott volt. Pietro haja most ősz. (1948-ban egyáltalán nem volt ősz.) Az egész szertartás alatt úgy sírt, mint egy gyermek. Egy otthoni családi vacsorán beszédet tartott, és egyebek között azt mondta, hogy ő el tudja hordozni a szenvedést, az éhezést, a rossz bánásmódot és kínzást könnyek nélkül, azonban az öröm és a szeretet ellenállhatatlanul sírásra kényszeríti.”
– Pietro, azaz Ordass Lajos saját kézírású, kódolt bibliai üzenete miért válik fontossá?
– Azért, mert akik ezzel a textussal vagy másolatával rendelkeztek, s azokat bemutatták Genfben a Lutheránus Világszövetségben és az USA lutheránus központjában, hiteles személyeknek ismerték el őket, és kinyitották előttük a kaput. Tehát ez az üzenet, az „Ordass-autogram”, amit Mrs. Brooke csatolt a leveléhez, ez azt jelezte, hogy ő bennfentes. A kézírás pedig Pál apostol második Korintusi levelének első fejezete harmadik és hetedik versét foglalta magában. Egy szenvedő Krisztus tanítványának az üzenete. Ordass nagyon szerette ezt az igét, mert nyomorúságról, üldöztetésről és egyben vigasztalásról szólt. A püspök semmit nem bízott a véletlenre, mert a börtönévek alatt megtanulta a konspirációt.

– Ki volt Mrs. Brooke, mi volt a szerepe?
– Kegár Máriának hívták, eredetileg a Deák téri gyülekezethez tartozott, ahol a második világháború előtt Keken András igehirdetései hatására az izraelita vallásról áttért az evangélikus vallásra. Amikor férjhez ment egy izraelita vallású férfihoz, Mr. Brooke-hoz – a ruggyantagyár vezérigazgatójához, aki szintén áttért az evangélikus vallásra –, akkor a kelenföldi evangélikus gyülekezethez csatlakoztak, s ennek belmissziói munkájában vettek részt. Nagyon sokat küszködtek a gettóba zárt zsidó keresztények, a zsidók sorsának enyhítéséért. A háború után sikerült a vagyonukat Olaszországba menekíteniük, majd átköltöztek Angliába, a férfi szülőhazájába. Óriási érdemük, hogy a kommunista terror alatt is folytatták segítő tevékenységüket, és nyugatról küldték Pietro, azaz Ordass Lajos konspiratív üzeneteire segítő adományaikat a magyarországi szenvedőknek.
– Ordass Lajost a kommunista hatóságok gyakorlatilag kiiktatták a gyülekezeti munkából…
– Ez nem sikerült nekik maradéktalanul. Ordass Lajos 1945-től a haláláig, 1978-ig az evangélikus egyház legitim püspöke volt. De ő volt az, aki a püspökségét csak két részletben, először 1945. szeptember végétől 1948. augusztus végéig, a letartóztatásáig gyakorolhatta. Az evangélikus egyház akkori szenvedéseiről fennmaradt egy kronológia, amelyet Jánossy Lajos teológiatanár küldött ki, ugyancsak az Ordass Lajos-féle „jelet” csatolva az anyag mellé, ezzel a címmel: A magyarországi ágostai hitvallású evangélikus anyaszentegyház szenvedéseinek kronológiája az Úr 1945. évi esztendejétől. Az anyag eljutott az amerikai evangélikus-lutheránus egyház vezetőihez is. Ebben Jánossy az 1950–51-es évekről a következőket írta: „… az egész év egyházellenes hangját Révai József által a klerikális reakció ellen megindított harc jellemezte, Révai szerint ők a legerősebb belső ellenség.” Ugyanakkor nyíltan előlép az egyházon belül egy olyan társaság, akik „együtt a néppel” felkiáltással csatlakoztak ehhez a programhoz. Az egyházon belül elkezdik lecserélni a különböző tanácskozó testületek tagjait, és a helyükre simulékony, alkalmazkodó személyeket tesznek. Megalakul az Ordasst elmozdító különbíróság, majd 1950. április 1-jén a helyére Dezséry Lászlót választják meg erőszakkal, illegitim módon püspökké. 1956-ban, a forradalom idején azonban a legitim Ordass püspök ismét visszatér a szolgálatba, majd 1958-ban távolítják el másodszor és végleg. Az adott korszakot nézve Ordassban az a nagyszerű, hogy a börtönből szabadulva egy belső emigrációban élő, hivatalos egyházi kapcsolatokkal nem rendelkező ember szervezi meg a háttérben evangélikus hívei számára a segélyszolgálatot, és a szava még mindig többet jelent a gyülekezetben, mint a hatalomnak behódolóké.
– Mondhatni, igazi keresztényi magatartás az övé!
– Igen, hiszen ő maga fizikailag is nyomorban él a családjával. Emlékirataiban is leírja, hogy feleségével művirágokat készített és sálakat kötött a megélhetésért. Az evangélikus egyházban sikk volt Ordass Lajos által kötött sálakat hordani.
– Az Ordass által szervezett segélycsomagokból a püspök magának semmit nem juttatott?
– Semmit. Ordass másokkal törődött, miközben ő és családja nyomorgott.
– Böröcz Enikő édesapja is evangélikus lelkész volt Körmenden, a Szovjetunióban, Vorkután hat és fél évet töltött. Gondolom, a keresztények üldöztetése nem csak levéltári anyag az ön számára…
– Nem. Kéthetes voltam, amikor édesapámat elvitték, hétéves koromban ismertem meg valójában.
– Kik voltak az evangélikus egyház árulói?
– A legelső személyek, akik a kommunista rendszerrel szemben barátságos ábrázatot mutattak, azok laikusok voltak. Tehát először nem papi személyek árulták el az egyházat. Vető Lajos, Dezséry László és Szimonidesz Lajos, a vörös püspökök később kerülnek a képbe. Először a civilek jönnek. A civilek közül meg kell említeni Reök Iván egyetemes felügyelő nevét, az ébredési mozgalom egyik vezető személyiségét, aki az egyházat Rákosiéknak teljesen kiszolgáltatta. A másik személy Mihályfi Ernő, a kommunista érzelmű papfi. Harmadikként meg kell említenem Darvas József írót. Mihályfi Ernő és Darvas József az evangélikus egyházon belül sem titkolták, hogy ők ateisták. Amikor Darvast beiktatták a hivatalába, akkor az úrvacsorai istentiszteleten nem tudta, hogy a hívők az úrvacsoránál letérdelnek, ő leguggolt. 1950-ben Ordass kijön a börtönből, és elképedve látja, hogy milyen változások történtek. Mint írja, abban az országos egyházi épületben, ahol régen az egyházhoz méltó komolysággal folytak a dolgok, most „borral, pálinkával lelkesített dáridózások” folynak. A lelkészek részére úgynevezett agymosó tanfolyamokat rendeztek, vagyis az egyház üzenete már nem az evangélium volt, hanem a szocializmus mint elérendő cél. Még azt is megjegyzi, hogy a bányai egyházkerület új felügyelőjénél senkinek nem okozott fejtörést az új felügyelő, Darvas József ateizmusa, hiszen mindenki tisztában volt azzal, hogy nem az egyházat képviselni, hanem egyházellenes párttevékenységet folytatni küldték az evangélikus egyházba. Végül is Ordass szétverve találja az evangélikus hitoktatást, szinte nullára apad a fővárosban és vidéken a hittanra beiratkozottak száma. Úgy látja, megszűnt az evangélium hirdetésének szabadsága.
– És a vörös püspökök?
– Az első vörös püspök illegitim választással Vető Lajos lett a tiszai, északi egyházkerületben, 1948-tól a hatvanas évekig. 1950 júliusában pedig Dezséry László ült Ordass püspök helyére a déli egyházkerületben, és 1956. október 30-án lemond. Szimonidesz is illegitim püspök, akit tábori püspökké neveznek ki.
– A hívők elfogadták ezt a változatot?
– Egy idő után nem tudtak mit csinálni. Rőzse István megírta A halál árnyékának völgyében című könyvében, hogy a hívők egy része az Állami Egyházügyi Hivatal propagandájának hatására félelemből, esetleg önként, dalolva követte a kollaboránsokat.
– Fel lehet mérni, milyen károkat okoztak?
– A legnagyobb kár a teológiai élet lezüllesztése. A teológiai fakultásokat kiebrudalták az egyetemekről. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke kijelentette, hogy a teológia nem tudomány. Ha belegondolunk abba, hogy a középkorban a teológia volt a tudományok koronája, minden más tudomány a teológia szolgálóleánya, akkor láthatjuk, hogy a barna és vörös diktatúrák „áldásos tevékenysége” mennyire megtette a hatását. Rusznyák és társai azért tiltották ki a teológiát az egyetemekről, mert azt mondták, hogy az ideológiai egységet megbontanák. Az igazi nagy csapást az evangélikus egyház számára az jelentette, amikor 1952 májusában a zsinat összeült és kimondta, hogy megszünteti a négy egyházkerületet, és csak kettő marad. Egy tollvonással elkergették a két legitim püspököt, Túróczy Zoltánt és Szabó Józsefet. Ugyanakkor a kuliszszák mögött ott van Ordass Lajos püspök, aki erkölcsi tisztaságával organizálja az egyházi életet, az egyházi tevékenységet. S ez azt igazolta, hogy egyházunkon belül is voltak olyan emberek, akik az evangélikus egyház tisztességét, méltóságát megőrizték.