Egy csillag metamorfózisa

Nem gondoltam volna, hogy lesz egy harmadik felvonás is. De lett. Arany János nyilván megmosolyogja odafönt, hogy a csillag ilyen átalakuláson ment keresztül. De hogy megvilágosítsam, miről is beszélek: évekkel ezelőtt, egy Múzeum kerti séta során figyeltem fel először az Arany-szobor posztamenséről hiányzó ötágú csillagra. A Toldi szerelmének néhány sorát citáltam, amikor szemembe ötlött az ARANY felirat alatt egy tenyér nagyságú, ötágú csillag nyoma. Ami valamikor ott lehetett, de a szóban forgó időben már nem ékesítette a Schickedanz Albert tervezte talapzatot. (A szobor és a két mellékalak alkotója liptóújvári Stróbl Alajos volt, aki a pályázat elnyerésével érdemelte ki a feladatot.) A haraszti mészkő sötétebb tónusban árulkodott a valamikori csillag helyéről és annak formájáról.

Kutakodásaim eredményeképpen arra a megállapításra jutottam, hogy az 1956-os forradalom idején – a többi csillaggal együtt – ezt az aranyozott csillagot is leverték (ismeretes, hogy a közelben, a rádiónál kemény harcok voltak), mert emlékeztetett a törvénytelenségekre, a Szovjetunió felségjelére stb.
Pedig ez a csillag a tehetséget, a nagyságot, a géniuszt volt hivatott jelképezni.
Az Arany-szoborbizottság, amely a költő halálakor, 1882-ben egy méltó emlékmű felállításához a nemzet segítségét kérte, felhívásában többek között a következőket fogalmazta meg: „Arany János a magyar nemzeti szellemnek fényes költői diadala, örökös dicsősége. Halála gyászba borította az egész nemzetet. E közös gyászból méltán fakad a kegyelet és hála, mely tehetsége szerint igyekszik dicsőíteni a dicsőt.”
A Fiumei úti temetőben ma is találkozhatni egyes síremlékeken a géniuszt, a lángelmét szimbolizáló ötágú csillagokkal.
Felfedezésemnek a Magyar Nemzet hasábjain korábban már hangot adtam, és annak is, ami nem sokkal utána (az írás hatására?) csendben lezajlott. Ugyanis egyik napról a másikra, különösebb csinnadratta nélkül visszaállították az aranyozott csillagot, azzal a különbséggel, hogy megfordították, és ily módon a két szára került felülre. Tehát nem úgy helyezték vissza, ahogy előzőleg díszítette a talapzatot, s ahogy például a pártállami időkben országszerte látható volt. Ennek most már jó néhány esztendeje.
Ezen írás közben akadt a kezembe Liber Endre fővárosi alpolgármester Budapest szobrai és emléktáblái című, 1934-ben megjelent könyve, amelyben a Múzeum kerti Arany-szobor fényképét is megtalálhatjuk. A fotó arról árulkodik, hogy a csillag ebben az előbb leírt, „fejre állított” helyzetben volt 1934-ben is, tehát az eredeti állapotnak megfelelően ékeskedett.
De ismétlem: a géniuszt dicsőítette.
Valószínűnek tartom, hogy a háború alatt az ötágú csillag lekerült a posztamensről – jóllehet a szobor különösebb sérülés nélkül megúszta a budapesti ostromot –, és amikor a kommunista hatalomátvétel után helyreállították, már nem is tudták másként elképzelni az ötágú csillagot, csak szovjet módra, vagyis az egyik szárával felfelé.
De volt (van) még egy harmadik felvonás is, a jelenlegi állapot. Történt ugyanis, hogy egy bizonyos vallási szekta hívei igen furcsán néztek az Arany-szobor posztamensén látható szimbólumra, és nyilván az éj leple alatt, a csillag négy szárának végéről lemaratták az aranyozást, mert felfogásuk szerint ilyen helyzetben nem a géniuszt, hanem éppen ellenkezőleg, a rosszat, az ördögöt jeleníti meg. Erről a Nemzeti Múzeum egyik munkatársa világosított fel bennünket. Kétségtelen, hogy az ördög legjellegzetesebb attribútumai közé tartoznak a szarvak, és a csillag két felső szára erre emlékeztet(het).
Negyedik felvonás még nincsen. De ahogy a szólás tartja: előreveti árnyékát…