Itt összevissza lőnek

Perjés Klára a Kossuth rádió piaci helyzetéről, a Vasárnapi Újság megújulásáról és a drága műsorokról

Hivatalosan szakmai feladat ugyan, de mintha inkább politikai szerepvállalás lenne a nemzeti rádióadó vezetése. Legutóbb sem az új műsorok indulása, hanem a Vasárnapi Újság felelős szerkesztőjének kinevezése kapta a nagyobb sajtónyilvánosságot. Perjés Klára, a Kossuth rádió főszerkesztője az elmúlt hónapokban politikai csetepaték kényszerű szereplője volt.
– Két és fél esztendeje Kondor Katalintól vette át a Kossuth irányítását. Tudta, hogy mit vállal?
– Nem voltak soha vezetési ambícióim, szívesebben készítenék műsorokat. De arra gondoltam, hogy ha Kondor Katalin, akivel évtizedek óta együtt dolgozom, bennem bízik, akkor vállalnom kell. Nem számoltam azonban ilyen mennyiségű és erejű támadással, és főleg az zavar, hogy teljesen kiszámíthatatlan az irány. Nyilvánvaló, hogy ha valakit munkahelyi sérelem ér, sőt ha el is bocsátják, akkor haragszanak a munkáltatóra a családtagjai és a barátai. De itt öszszevissza lőnek. Csak egy példa: a sajtótájékoztatón lejátszottuk a március közepétől a Reggeli Krónikában induló Egy csepp emberség című kis monológunk első felvételét. Az egyik kolléga megkérdezte, miért épp Koltai Gergely dalát választottuk hozzá. Talán csak nem azért, mert a polgári körök gyűlésein is azt játsszák? Ilyenkor csak ámulok. Persze sokszor bántanak ezek a dolgok, de adok magamnak rá egy napot, aztán megyek tovább. Úgy látom, egyre több emberre hat körülöttem ez a mentalitás, hogy nem rágódni kell, hanem azon gondolkodni, hogyan tovább. A kollégáim talán már belátták, hogy nem beszélek mellé, és nem állítok nekik csapdákat.
– A legnagyobb politikai vihar mindig a Vasárnapi Újság körül dúl? Át lehet-e alakítani úgy a műsort, hogy ne essen a hallgatottsága, vagy hogy ne vonuljanak a hívei a Magyar Rádió épülete elé?
– Furkó Zoltán irodalomtörténész, az új felelős szerkesztő személyében vélem megtalálni a garanciát arra, hogy a Vasárnapi Újság, miközben megőrzi a szellemiségét, emelni tudja a színvonalát. Ez annyit jelent, hogy egy keresztény kultúrán felnevelkedett ország közéleti műsora lesz. Ez az alapállása, innen nézi a világot, innen érvel és vitatkozik. Ha nincs érdemi mondanivalója, azt ne próbálja meg kommunistázással eltakarni. De amikor feldolgozza az elmúlt évtizedek gazdaságtörténetét, akkor ne hallgassa el azokat a bűnöket és hibákat sem, amelyeket az előző rendszer vezetői követtek el. Ütközzenek tehát a vélemények, ehhez azonban szükség van arra, hogy újraépítsék a kapcsolatot a baloldallal. Eddig az volt a szokás, hogy a szerkesztők faxot küldtek valamelyik baloldali politikusnak, azután az vagy válaszolt, hogy nem jön, vagy nem is válaszolt. Személyes kapcsolatokra van szükség. Ha pedig egy politikusnak nem kell a másfél milliós hallgatóság, magára vessen. Azt is el kell ismerni, hogy néha már egysíkú volt a Vasárnapi Újság. Nem kell rágni feleslegesen egy témát, legutóbb például Paks ügyét, ha abban nincs semmi újdonság. Ez már szakmai kérdés. A műsor alkotói gárdája az utóbbi időben leszűkült, ezen is változtatni kell.
– Legutóbb Lovas Istvánt és Pálfi Balázs ügyében kellett döntést hoznia: maradjanak vagy menjenek a közszolgálatból. Két különböző ügy, de jellegében mégis hasonló.
– Pálfi Balázs a Tilos Rádióban is dolgozott, amire engedélye volt. Ezt az engedélyt vontam most meg, mert úgy gondolom, nem szerencsés, ha az ő személyében a két rádió neve, esetleg szellemisége között bármiféle kapcsolatot gondolnak. Lovas István külsős, nem vagyok a munkáltatója, tehát nem róhatom meg. Kétségkívül nem tesz jót, ha a külső szereplései összekapcsolódnak a Magyar Rádióval. Azt hiszem, ezt a kérést méltányolta. Lovast egyébként tehetségesnek tartom, és a hallgatók szeretik.
– Politikai ellenlábasai pedig hetente feljelentik az ORTT-nél.
– Ennek is nagyobb a füstje, mint a lángja. A Kossuth adó a regionális stúdióit és a különböző hullámsávjait is beszámítva huszonnégy óra alatt negyvennyolc órányi műsort sugároz. Tavaly egész évben csupán negyvenhat panasz érkezett ránk az ORTT-hez, ebből tizenkettőnek adtak helyt. Huszonegy bejelentés volt a Krónikára, ebből hetet találtak jogosnak, tizenhat a Vasárnapi Újságra, amiből három végződött elmarasztalással, de csak egyetlen esetben Lovas István szereplése.
– A közrádió egyik kormány alatt sem tartozik a kedvencek közé. Idén a hírek szerint másfél milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhatnak. Ezzel indokolják, hogy nem tudnak újabb műsorokat indítani. Miért lenne drágább az új a réginél?
– A Magyar Rádió kilencedik éve ugyanakkora összegből gazdálkodik, mert a politikusok talán úgy gondolják, hogy a televízió a tömegtájékoztatás és
-befolyásolás leghatásosabb eszköze. Nem mérik föl, hogy még az egyszázalékos hallgatottságú rádióműsornak is nyolcvanezer hallgatója van. S nem mérik fel azt sem, hogy a Kossuth adó a piacvezetők között szerepel a Kárpát-medence magyarlakta területein. Kevés pénzből csak szegény műsorokat lehet készíteni. Az a legolcsóbb, amikor egy stúdióban ketten beszélgetnek. De egy ütős vitaműsorhoz már kell szerkesztő, szervező, telefonos, műsorvezető is. Itt van az Athéntól Athénig című új, igen nagy sikerű magazinunk. Hallható benne játék, archív felvétel, telefonos beszélgetés, riport. Ez a sokműfajúság, tehát az érdekesség lényegesen többe kerül, hiszen több embert igényel. Drága műfaj a hangjáték, a dokumentumműsor is, valamint a riport, amelynél ki kell fizetni a vidéki utazást, a szállást, nem beszélve a tájszociológiáról, ami ma már a mi költségvetésünkből megfizethetetlen. Jó lenne változtatni, de nincs miből. Az a két műsor, amit március közepétől indítunk, nem jelentős, de mégis egy kis mozgás. A BBC félórás gazdasági híradása a Déli Krónikában azt próbálja sugallni, hogy az európai uniós csatlakozásunk után a belpolitikai kérdéseknél nagyobb figyelmet kell kapniuk a gazdasági problémáknak. Az Egy csepp emberség pedig azért született, hogy egy-egy jó szóval, okos gondolattal indulhasson aznapi útjára minden rádióhallgató.
– Nemcsak a politikusok mérik fel rosszul a rádió erejét, hanem a hirdetők is? A statisztikák szerint a Magyar Rádió műsorait, minden erőfeszítés ellenére, elsősorban a középkorúak hallgatják, akik viszont nem számítanak a reklám célközönségének. Mit lehetne tenni a fiatalok elcsábítására?
– Valóban elmaradt az elmúlt években a fiatalítás az örökös megszorítások, létszámstopok és leépítések miatt. Nemrég nyilvános pályázatot hirdettünk a Krónikába gyakornoki állásra, háromszázötvenen érdeklődtek, százhetvenen jelentkeztek. Végül hárman kaptak szerződést, mert ennyire volt pénzünk, de az első tíz jelentkezőt megpróbáljuk valahogyan idekötni. Az utánpótlás kinevelése a mi dolgunk és felelősségünk. Ezek a fiatalok okosak, intelligensek, nyelveket beszélnek, tehetségesek. Most még tanulják a rádiózást, a technikáját, de ha belejönnek, akkor műsort is kaphatnak. Vajon ők meg tudják-e majd szólítani a huszonöt–harminc éveseket? Ki szól hozzá a műsorukhoz? Ugyanazok, akik eddig is telefonáltak? Ha minden jól megy, akkor év vége felé kaphatnak adásidőt is. Nem baj, ha eleinte egy kicsit fésületlenebbek, ha nem olyan profik. Az ideális az lenne, ha az idősebb kollégák inkább szerkesztenének, a fiatalabbak pedig műsorokat vezetnének, riportokat készítenének. Már csak ezért sem szabad őket elengedni. Én építkezni jöttem, nem rombolni.