A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című, sokat vitatott könyvében Samuel P. Huntington úgy írja le a világot, mint különböző etnikai, vallási, kulturális és egyéb hasonlóságokon alapuló civilizációk szőttesét. Ezek a civilizációk állítólag konfliktusban állnak egymással, amely világpolitikai helyzet lényegében egy poszthidegháborús és ugyanakkor posztkolonialista modell. A politikai és ideológiai ellentétek szimmetriája, a gyarmatosító tőke és a gyarmatok közti klasszikus viszony átalakult, és helyébe a Huntington-féle konfliktuselmélet lépett. Amikor a CNN-t vagy az Al-Dzsazírát nézve a dzsihád, illetve a „keresztesek és cionisták” kifejezéseket halljuk, azt hihetnénk: az amerikai szerző konfliktuselmélete igazolásra talált. Csoóri-Bányai Réka, az Oriens Egyesület alapító tagja szerint éppen ezért ültették le egy közös kerekasztal mellé a három világvallás képviselőit, gondolkodóit, hogy tisztázzák közös dolgaikat, és az inkább tudatlanságon, mintsem valós ellenérzéseken alapuló előítéletek falát együttesen bontsák le.
Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő provokatív, költői kérdéssel nyitotta előadását, amelyben a huntingtoni elmélet gyenge pontjaira kívánt rámutatni: vajon azok a magyar katonák, akik Hillában állomásoznak, a civilizációk összecsapásának zsoldosai, vagy csak a jelenlegi világpolitikát vezető elit akarja a felelősséget elhárítani magáról jól hangzó teóriák nevében? Hozzátette: azért kénytelen foglalkozni a könyvvel, mert szeptember 11-e, Afganisztán és Irak kapcsán is előszeretettel hivatkoznak Huntington művére, másrészt a bipoláris világrend összeomlása után, új szereplők – multinacionális cégek, állam nélküli nemzetek, terrorcsoportok, alapítványok – belépésével maga a biztonságpolitika is jobban előtérbe került. Tálas szerint Huntington előnye egyben hátrányává is vált: túlhansúlyozza a civilizációk, kultúrák összecsapását, amelyet erősen a valláshoz köt, így az általa teremtett civilizációk túlságosan homogénné váltak. Fontosak a civilizációs értékek, de a világot alapvetően az érdekek szabályozzák – mondta.
– A gondolkodók feladata éppen ezért a valódi értékteremtés úgy, hogy egyben érdekünk a nemzeti értékek megőrzése is – ezt már Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke hangsúlyozta előadásában. Mint rámutatott: a tudatlanság lehet az akadálya egymás valódi értékeinek megismerésében, amelyet a tisztelet és konszenzuskeresés mentén teremthetünk meg. Hámori József volt miniszter, az MTA alelnöke az iszlám társadalmak felzárkózását a tudásalapú társadalmak, az egyetemi-oktatói rendszer kiépítésében, szükségességében látja. Megjegyezte: soha nem elég átvenni a külföldi termékeket, mintákat, egyben saját produkciókra is szükség van, mert ellenkező esetben szellemi rabszolgaságban maradhat az adott társadalom. Rabbah Ebi Haider, a Libanoni Egyetem modern történelem tanszékének vezetője ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy azokban a társadalmakban, ahol hiányoznak az alapvető szükségleteket kielégíteni képes intézmények, nem lehet az oktatást és a kutatást a kívánatos szinten biztosítani. Ha egy társadalmi rendszer nem teljesíti a benne élő emberek óhaját, az extrém társadalmi állapotot teremt, amelyet nem lehet kulturálisan szabadnak nevezni és az oktatást ebben a keretben elhelyezni.
Feldmájer Péter, a Magyar–Zsidó Kulturális Egyesület elnöke az európai zsidóság történetének bemutatásával arról elmélkedett, lehet-e különböző csoportok vallási gyökere alapján, azok tudományos és gazdasági fejlődése között különbséget tenni. A római birodalom bukását az európai zsidóság a kialakuló keresztény államhatalmak keretén belül, szétszórt állapotban, önálló kis társadalmak formájában élte meg, mert a korabeli berendezkedés nem engedte, hogy kapcsolatokat építsenek ki a többségi társadalommal. A király vagy a főurak fennhatósága alá tartozó, egymástól távol lévő kis zsidó csoportok mégis tartották egymással a kapcsolatot, elsősorban közös imanyelvük, a héber alapján. Szintén vallásgyakorlatukhoz kötődött, hogy e zsidó közösségeken belül nagy számban tanultak meg írni, olvasni, ami a többségi keresztény társadalmakban csak a papság privilégiuma volt. E korban még jellemző, hogy bizonyos vallásokhoz bizonyos foglalkozások is tartoztak. A francia forradalomtól számíthatjuk, hogy a zárt zsidó társadalmak bomlani kezdtek, egyben új foglalkozások alakultak ki, amelyekben már nem volt döntő szempont a vallási hovatartozás. A közös javak felosztását a történelem során eddig soha nem az újratermeléssel, hanem „elhódítással” (például a szocializmusban) hajtották végre, ezért amíg a zsidó, a keresztény és a mozlim világ legjobbjai nem jutnak el erre a felismerésre, addig az emberek tömegei sem részesülnek többletjavakban.
Nem az a kérdés, hogy bekapcsolódnak-e az arabok a globalizált világ civilizációjába, hanem az, hogy hogyan teszik meg – jelentette ki Maszud Daher, a Libanoni Egyetem modern történelem tanszékének professzora. Önkritikusan elismerte, hogy részben az iszlám világ vezetői is hibásak, mert nem tudták kultúrájukat spirituális szintre emelni: csak nyersanyaggal rendelkeznek, de nincs produktív erejük, nincs működő demokráciájuk. Huntington meghatározását elveti, mert Toynbee angol történetfilozófussal együtt vallja: „összecsapni” vagy együttműködni életerős civilizációk képesek egymással. Az iszlám kultúra egyenlő kíván lenni, amely azt is jelenti, hogy át kívánják venni a globalizáció mintáit, mert ha nem teszik meg, akkor az túllép rajtuk. Egyben figyelmeztetett: az arab reneszánsz csak saját intelligenciájával és pénzzel képzelhető el, mert az egyiptomi példa intő figyelmeztetés: Kairó a Szuezi-csatornát nyugati hitelből építette fel, de később eladósodott, függőségbe került.
Rostoványi Zsolt, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) nemzetközi kapcsolatok tanszékének docense szerint a nyugati és az iszlám világ jelenlegi diskurzusát néhány éve a szélsőséges nézetek határozzák meg. A két világ együttműködésében az előrelépést egyrészt az arab világ belső, szociális helyzetének modernizálásban, demokratizálásban és a nemzetközi munkamegosztás kiszélesítésében látja, másrészt szükség van az amerikai politika retorikájának megváltoztatására is, mert csak belső, megfelelő fetételekkel rendelkező erők megléte esetén lehet demokratikus átalakulásról beszélni.
Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Koferencia elnöke a három egyistenhívő világvallás fontos problémamegoldó szerepére utalt, hiszen mint mondta, amit az ember nem tud megtapasztalni, arról csak feltételezései vannak. A történelem során az igazság mellett, a tévedések végtelen számával találkozhatunk, de a világmindenség része, a vallás, az isteni kinyilatkoztatás formájában útmutatást adhat. Az emberiség folyamatosan újjászületik, cserélődik, de a szent könyvek hozzáférést biztosíthatnak ahhoz, amit négyezer éve a Tórában megírtak, amit kétezer éve a kereszténység a Bibliában számon tart és amelynek ezer éve a Korán életképes hordozója. Az egyházak legfontosabb feladata, hogy hozzáférést biztosítson a modern ember számára az üdvösséghez vezető út megismeréséhez. Keresni kell a közös szavakat a természettudományon felnőtt ember és a vallás között, hiszen a „világ csak akkor ér valamit, ha javítható”. Ezt tekinti legfőbb feladatának, ezt keresi e globalizálódó világban, mert mint mondta: a másik nélkül senki nem élhet.
origo.hu
Hatalmas légibomba került elő Debrecenben – fotó
