– A döntés semmiképp nem tekintendő a Kaszjanov-kormány valamely értékelésének, e tevékenységet általában kielégítőnek tartom – mondta rövid, kétperces beszédében az orosz államfő. Putyin elnöki rendelettel Viktor Hrisztyenko eddigi miniszterelnök-helyettest tette meg ügyvezető kormányfővé. Az új kabinet kinevezése a napokban várható. A bejelentésre átmenetileg gyengültek a részvényárak a moszkvai értéktőzsdén, és hanyatlott a rubel árfolyama a helyi devizapiacon.
Kaszjanov esetleges távozásáról már hónapok óta terjengtek értesülések.
*
A Jelcin-korszak emberének tartott kormányfő személyében a nagytőke az úgynevezett oligarchák érdekeinek védelmét testesítette meg, így távozása egyértelműen kijelöli a jövőt. Nagyobb arányú kormány-átalakításra nem számítanak az elemzők, hiszen – mint megjegyzik – nem a kabinet, hanem Kaszjanov lemondatásáról van szó. Az esélyes utódok közt leginkább Alekszej Kudrin pénzügy-, German Gref gazdasági, Szergej Ivanov védelmi minisztert és az ideiglenes kormányfőt, Viktor Hrisztyenkót emlegetik.
A kormány távozását már február 21-én elkerülhetetlennek nevezte a Pravda. A lap értesülései szerint a kormány eltávolítása egyben a végrehajtó hatalom teljes reformját is jelentheti. „Kaszjanov lemondása után a Kreml egyértelműen a miniszterelnöki funkció névlegességére törekszik majd” – írta a lap. A döntés bejelentése után két másik elnökjelölt, a kommunista Nyikolaj Haritonov és a liberális Irina Hakamada propagandafogásnak nevezte Putyin döntését. Ezzel szemben a felsőház elnöke, Szergej Mironov üdvözölte és átgondoltnak nevezte a döntést. A politológusok egyébként nem várnak jelentős változást a Kreml politikájában az elnöki bejelentés után.
***
Az utolsó mohikán
Bekövetkezett, amiről lassan már négy éve beszélnek. Mihail Kaszjanov kormányfő távozásáról ugyanis már kinevezése után nem sokkal felröppentek hírek. Putyin azonban ezzel is a stabilitás, a kiszámíthatóság imázsát erősítve, elődjével ellentétben nem váltogatta miniszterelnökeit. Nem is volt erre szüksége, hiszen elsősorban a kedvező nemzetközi konjunktúrának köszönhetően a gazdaság folyamatosan növekszik, a szürke Kaszjanov pedig lojális végrehajtónak bizonyult. Egészen az utolsó időkig, amikor is kilépett e szerepéből, és nagy feltűnést keltve kiállt a letartóztatott Jukosz-vezér, Mihail Hodorkovszkij mellett. Mindez logikus lépés volt a Jelcinnel fémjelzett éra utolsó hivatalban maradt politikusától, aki ezzel lényegében eldöntötte a sorsát. Kaszjanov sokat nem kockáztatott, hiszen ekkor már csak idő kérdése volt a távozás, amivel leginkább az elnökválasztások után számolt a közvélemény. A kiszivárgott hírek szerint le is mondott, ezt azonban Putyin nem fogadta el. Elsősorban azért, mert nem kívánt mártírt csinálni a kormányfőből, aki így potenciális ellenfeleként egyesíthette volna az egyébként is jelöltek híján lévő ellentábort.
A mór azonban megtette a kötelességét, most már mehetett. Putyin pedig felkavarta a politikai állóvizet, életet lehelve a vészesen langyos és már a választások érvénytelenségével fenyegető kampányba. A kormány lemondatásának előre hozásával egyúttal kijelölte következő elnöki ciklusának sarokköveit is. Egy minden tekintetben versenyképes Oroszország megteremtéséhez ugyanis fel kell gyorsítani a reformokat. A Kaszjanov által megszemélyesített elmúlt négy évet ugyanis a vitathatatlan eredmények ellenére is a lehetőségek nem kellő kihasználása jellemezte, amely egyfajta tespedéssel fenyegetett. A 90-es évek politikai generációjának utolsó mohikánjaként most lelépő Kaszjanov távozása ugyanakkor semmiképpen sem jelenti majd a gazdaságpolitikai kurzus megváltozását. Egyértelműen a piaci gondolkodás erősödését és a belső egyensúly megtartását jelzi ugyanis, hogy a legesélyesebb kormányfőjelöltként például azt az Alekszej Kudrin pénzügyminisztert emlegetik, aki szintén liberális, csak nem a Világbanknak és Amerikának feltétel nélkül elkötelezett jelcini „család” tagja.

Ilyen volt az idei matekérettségi a tanár szemével