n Szentesi Zöldi László
Ha Japánról hallunk, leginkább a Moszkva és Tokió között a Kurill-szigetek hovatartozásáról folytatott vita juthat eszünkbe. A térségben azonban akadnak még elintézetlen számlák, amint azt a múlt heti események is bebizonyították. Hét kínai aktivista kalandregénybe illő körülmények között kijátszotta a japán parti őrséget, és partra szállt a lakatlan Uocuri-szigeteken, amely egy nagyobb szigetcsoport részeként japán fennhatóság alatt áll. Mindez ezért hírértékű, mert a szóban forgó szárazföldi területekre Japán, Kína és Tajvan egyaránt igényt tart. A kínaiakat végül pénteken visszatoloncolták hazájukba, de a tokiói kormány tiltakozó jegyzéket nyújtott át a kínai nagykövetnek. A szerdai akciót Koidzumi Dzsunicsiro japán kormányfő határozottan elítélte, és reményét fejezte ki, hogy a kínai fél határozottan intézkedik az ügy rendezése érdekében. A Szenkaku-szigetek Japán területének részei, efelől történelmi kétség sem lehet – tette hozzá mindehhez Fukuda Jaszuo kormányszóvivő, aki „végtelenül sajnálatosnak” nevezte idegenek behatolását japán területre. Válaszképpen Pekingben tüntetések zajlottak a japán nagykövetség, illetve a hongkongi főkonzulátus előtt. A kínai kormány ráadásul diplomáciai választ is adott, hiszen „a nemzetközi jogba ütköző törvénytelen akciónak és Kína szuverenitása elleni súlyos provokációnak” nevezte a letartóztatásokat.
Sokat mondó tény, hogy a japánok Szenkaku-szigeteknek hívják, a kínaiak viszont Tiaojüként emlegetik a mintegy nyolc szigetből álló területet. Aligha véletlen, hogy a vitatott hovatartozású szigetek felkeltették az érintettek érdeklődését, hiszen gazdag halászati helyről, stratégiailag fontos pontról van szó. Tokióban arra hivatkoznak, hogy a terület mindig is a déljapán Okinava szigethez tartozott, és ezt a jogukat 1895 óta formálisan is gyakorolhatják. 1970-ben az amerikaiak és a japánok egyezményt írtak alá, amelyben a szigeteket a japán Okinava területének nyilvánították. Ezzel szemben a kínai és tajvani felfogás emlékeztet arra, hogy a szigeteket 1372-ben kínaiak fedezték fel, 1556-ban kínai tengerészek vették birtokukba, Japán tehát jogtalanul gyakorolja a főhatóságot. Bonyolítja a helyzetet, hogy a tulajdonlásról Peking és Tajpej is vitázik egymással, ez utóbbi a történelmi kínai jogok elismerése mellett a hagyományos tajvani használatra hivatkozva tartana igényt a közeli szigetekre.
A hovatartozásról folytatott vitában jó ideje a szavak és az egymás iránti barátságtalan gesztusok játsszák a főszerepet. Japán vélemények szerint Kína és Tajvan számára a szigetcsoport pusztán 1970-ben értékelődött fel, miután kőolajat találtak a Kelet-kínai-tengerben. Peking – többek között – rendszeresen szóvá teszi, hogy a japán flotta erővel tartja távol a kínai halászokat a szigetektől. Az elmúlt évtizedekben valóságos területfoglalási láz tört ki a parányi földdarabon. 1970 szeptemberében tajvani lobogót tűztek ki az egyik szigeten, 1978-ban pedig jobboldali japán fiatalok világítótornyot építettek, és hivatalos navigációs pontnak minősítették azt. A kínai közösségek világszerte tiltakoztak e lépés miatt. 1996-ban a japán fiatalok újra megjelentek a szigeten, újabb tornyot húztak fel, s amikor egy tájfun állítólag elpusztította, szeptember 9-én újraépítették. Kínai szemmel nézve mindez illegális partraszállásnak minősült. Ugyanebben az évben megerősítették a japán parti őrséget, hogy megakadályozzák kínai aktivisták partraszállását. 1996-ban bekövetkezett a konfliktus első halálesete. A kínai és tajvani zászlókat kitűzni igyekvő David Chan hongkongi aktivista vízbe fulladt, amikor japán hajók feltartóztatták a szigeteknél. A 45 éves férfit mártírként gyászolták meg a kínai közösségek.
Az egyik internetes honlapon közzétett kínai grafikon szemléletesen ábrázolja a szigetek körül dúló vita összefüggéseit. Középen a konfliktus kifejezés áll, körötte pedig a szuverenitás, kétoldalú kapcsolatok, nemzeti erőforrások, nacionalizmus szavak szerepelnek. A háromoldalú viták hátterében bonyolult politikai és gazdasági folyamatok állnak, aligha véletlen, hogy mind ez idáig nem sikerült megnyugtató megoldást találni a kérdésben. Bár az amerikaiak harminc évvel ezelőtt szerződést írtak alá Japánnal, attól mindig óvakodtak, hogy nyíltan is állást foglaljanak bármelyik fél igaza mellett.
A nemzetközi színtéren is felettébb nehéz vállalkozásnak tűnik a szigetek körüli viszály rendezése, hiszen a japán–kínai kapcsolatokat mindmáig kölcsönös történelmi sérelmek árnyékolják be, Kína és Tajvan pedig egyaránt magát tekinti a kínai állameszme letéteményesének. Az elmúlt hónapokban a tajvani népszavazás körüli vita miatt egyébként is feszültebbé váltak kapcsolataik. Nem lenne meglepő, ha a Szenkaku- (Tiaojü-) szigetekről folytatott disputát – megoldás híján – beláthatatlan időre elnapolnák a vitázó felek.
origo.hu
Fidesz-szóvivő a Zelenszkij-Magyar Péter összjátékról: a brüsszeli báb elvégezte az első feladatát
