És a szavait követő felháborodás dacára az elnöknek igaza volt. Az 5. cikkely így szól:
A Felek megegyeznek abban, hogy az egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek; és ennélfogva megegyeznek abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke által elismert egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Felekkel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az intézkedéseket, ideértve a fegyveres erő alkalmazását is, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart.
Minden ilyen fegyveres támadást és az ennek következtében foganatosított minden intézkedést azonnal a Biztonsági Tanács tudomására kell hozni. Ezen intézkedések akkor zárulnak le, ha a Biztonsági Tanács meghozta a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására és fenntartására szükséges rendszabályokat.
Eszerint tehát minden tagállam az általa szükségesnek ítélt intézkedéseket köteles meghozni, ami egyáltalán nem jelent automatikus katonai beavatkozást.
Svédország és Finnország NATO-csatlakozása kapcsán Rand Paul szenátor fel is szólította az amerikai kongresszust, hogy erősítse meg az 5. cikkely fenti értelmezését.
Egyértelművé kell tennünk: 'az egyik ellen elkövetett támadás mindannyiunk ellen irányul' nem jelenti automatikusan az Egyesült Államok katonai válaszát
– fogalmazott Kentucky állam republikánus szenátora.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!