– Hol töltötte a múlt szombatot: a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nagygyűlésén, vagy a Magyar Demokrata Fórum országos választmányának tanácskozásán?
– A Fidesz szövetségi gyűlésén, ahol legalább kétszáz MDF-tagot láttam. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen számos képviselőtársammal együtt 1996 óta rendszeresen részt veszek a Fidesz hasonló rendezvényein. Dávid Ibolya tavaly beszédet is mondott a Fidesz kongresszusán. Egyébként nem vagyok tagja az MDF országos választmányának.
– Abban sincs semmi meglepő, hogy nagyon sok MDF-es megjelenik a Fidesz gyűlésén, miközben a pártvezetés hivatalosan nem képviselteti magát?
– Nem hagyományos pártkongresszus volt ez, ahol az MDF-nek feltétlenül hivatalosan képviseltetnie kellett volna magát. Nem érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a szövetségi gyűlés időpontja egybeesett az MDF választmányának ülésével.
– Csak azért firtatom ezt, mert vannak, akik úgy látják, hogy az MDF-ben két csoport áll szemben egymással. Az egyik a párt önállóságához ragaszkodó, Dávid Ibolya körül csoportosuló szárny, a hivatalos pártvezetés, a másik a Fidesz ötödik hadoszlopa, a belső ellenzék, amelyhez önt is sorolják.
– Örülök, hogy végre elmondhatom: nem tekintem magam Dávid Ibolya vagy Herényi Károly belső ellenzékének. Ellenzéke ugyanis csak annak van, aki koherens politikai rendszerré összeálló programmal rendelkezik. Annak a választási programnak a képviseletében szereztem parlamenti mandátumot, amelyet az MDF és a Fidesz együtt dolgozott ki. Ettől eltérő programot nem ismerek, ha lenne ilyen, arról kifejteném a véleményemet. Arról sem tudok, hogy az elmúlt két évben az MDF mint párt megpróbált volna eltérni ettől a programtól, legfeljebb egyes politikusai ragadtatták magukat különös nyilatkozatokra olvasmányélményeik vagy más benyomások hatására.
– Hogyan viszonyul a párt eredeti és – mint mondta – máig érvényes célkitűzéseihez a néhány hete elfogadott monoki nyilatkozat? Apropó: úgy emlékszem, ön a monoki fórumon sem vett részt.
– Nem volt az tüntető távolmaradás. Az igaz, hogy szerencsésnek tartottam volna, ha a nyilatkozatot előzőleg a parlamenti frakció is megvitatja. Több korábbi változatot ismertem, melyekkel mélységesen nem értettem egyet. Remélem, hogy a monoki nyilatkozat nem lép az MDF születésekor megfogalmazott lakiteleki nyilatkozat helyébe. Biztos, ami biztos, erről Lezsák Sándort is megkérdeztem, aki megnyugtató választ adott számomra.
– A hírek szerint sokat finomodott a végül elfogadott nyilatkozat a korábbi változatokhoz képest.
– Olyan nagyon nem finomodhatott, ha sokan erre hivatkozva mondják: az MDF meghirdette az egyenlő távolságtartás politikáját az MSZP-től és a Fidesztől.
– És ez a politika mennyiben egyezik az MDF programjával, miként viszonyul a pártelnök által is sokat emlegetett antalli örökséghez?
– A szövetségestől való távolságtartást meghirdető politikai stratégia nyilvánvalóan szöges ellentétben áll azzal a programmal, amelynek jegyében a Fidesz és az MDF 188 képviselői helyet szerzett a 2002-es parlamenti választásokon. De ellentétes az MDF országos gyűlésének egy évvel ezelőtt elfogadott határozatával is, ami világosan leszögezi: a párt stratégiai szövetségese a Fidesz. Nyilvánvalóan ellentétes a felsorolt dokumentumokkal minden olyan akció, amely arra irányul, hogy az MDF olyan pártokkal kössön szövetséget, melyek legutóbb a választási ellenfelei voltak.
– Ilyen szövetségnek tekinti azt az együttműködést, amely a június 13-i európai parlamenti választásokra köttetett mások mellett az FKGP és az MDNP részvételével?
– Az, hogy az MDF külön, nem a Fidesszel együtt indul, eldöntött tény, amit nem áll módomban megkérdőjelezni. Azonban az MDF mégsem önállóan indul, hanem három másik párttal együtt! A három pártból kettő, az FKGP és az MDNP a legutóbbi választásokon ellenünk indult el. A Magyar Nemzet olvasóit aligha kell arra emlékeztetnem, hogy az MDNP résztvevője volt annak a szégyenletes politikai akciónak, melynek célja a jobbközép kormány megbuktatása volt. A Centrum párt, melyben fontos szerepet játszott az MDNP, feltehetőleg nagyobb részben nem a baloldal, hanem a Fidesz– MDF közös listája és közös jelöltjei elől szívta el a szavazatokat. Aki olyan választási megállapodást köt, amelyik eltér attól a szövetségtől, amelynek programjával 2002-ben képviselői megbízatást szerzett, annak vissza kellene adnia parlamenti mandátumát. Függetlenül attól, hogy képviselői helyét a Fidesz és az MDF közös jelöltjeként Tamásiban vagy máshol szerezte. Ezt kívánná a politikai tisztesség. Egy ilyen stratégiai döntésről ugyanis illene kikérni azoknak a választóknak a véleményét, akik egy másik szövetség képviselőjeként küldték az illetőt az Országgyűlésbe.
– Mégis, miként lehet feloldani az MDF-en belüli konfliktusokat?
– Semmiképpen sem úgy, hogy mi elmegyünk az MDF-ből. Kérdését azoknak kellene feltennie, akik a súlyos konfliktusokat előidézték. Én csupán szeretném a saját álláspontomat kifejteni, illetve arról a választóimat tájékoztatni. Minden pártban előfordulnak véleménykülönbségek…
– De az mégsem szokványos, ha olyan alapvető kérdésekben, mint a szövetségi politika, egészen mást gondol a pártvezetés és az MDF számos ismert politikusa.
– Igen, valóban alapkérdés, hogy kinek a felhatalmazásával, milyen politikát folytat a párt, vagy milyen program alapján cselekszik. De az is alapkérdés, hogy van-e szolidaritás a párton, a frakción belül. Itt is nagy gond van, ha a pártvezetés tisztázatlan vádak alapján kiszekál valakit a parlamenti képviselőcsoportból. Emlékeztetnék Boros Imre esetére, akinek azért kellett az MDF-frakcióból a függetlenek közé ülnie, mert megvádolták az állampárti titkosszolgálatokkal való együttműködéssel. Tudomásom szerint Boros Imre azóta tisztázta az ügyet a Történeti Hivatallal. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy olyan bizottság tevékenysége vetette fel a problémát, amelynek működése később teljes egészében
alkotmányellenesnek bizonyult.
– Visszakanyarodva Dávid Ibolya nyilatkozataihoz, ön elképzelhetetlennek tartja, hogy az elnök asszony által említett módon kössön egymással alkut a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz gazdasági holdudvara?
– Dávid Ibolya mindezt két újságírónak a K&H-botrányról szóló könyve néhány mondatára alapozza. Nos, hasonló politikai ponyvák az elmúlt tíz évben szinte minden hónapban megjelentek, a hivatkozott mű a kevésbé jól sikerültek közé sorolható. Ilyen műveket legfeljebb elalvás előtt olvas az ember egy szállodai szobában, ha nincs kéznél komolyabb könyv. De az példátlan, hogy valaki egy ilyen könyvben olvasottakra alapozza politikai meggyőződését, mi több, erről nyilatkozzon naponta több televízióstúdióban. Ráadásul úgy, hogy az idézett részt a szerzők is feltételezésekre alapozzák. Olyasmikkel kapcsolatban kéri az „érintettek” cáfolatát, melyeket túlzás lenne tényeknek nevezni. Mindez nem vall nagy politikai bölcsességre és igényes olvasási szokásokra. Mindannyian emlékezhetünk hasonló könyvekre vagy a Pallag-féle olajbizottság tanújára, Nógrádi Zsoltra.
– Nem tart attól, hogy a pártelnök bírálói a fejükre vonják a vádat: ártanak az MDF sikeres szereplésének a sorsdöntő júniusi megméretésen?
– Én egy másik megoldást javasoltam a választáson való indulásra. Természetesen a választók eldöntik, hogy mi a véleményük a pártvezetés által képviselt stratégiáról, erről a pártalakulatról. Tisztában vagyok a júniusi választás jelentőségével, és teljes szívemből azt szeretném, hogy az MDF megőrizze helyét az Európai Parlamentben, ahol megfigyelőként már most is jelen vagyunk. Nem gondolom, hogy amit én mondok, az elriasztja a választókat az MDF-től. 1988-ban Lezsák Sándor állította ki a tagkönyvemet, ha ezzel kapcsolatban mondanivalóm lenne, hozzá fordulnék. Nincs szükség hűségnyilatkozatokra.
– Ezek szerint azt gondolja, hogy a választók júniusban nem magáról az MDF-ről, hanem a pártvezetés által képviselt stratégiáról mondhatnak véleményt?
– Igen, a választók döntése mindig az aktuális helyzetről szól.
– Mi a véleménye arról, hogy Dávid Ibolya az MDF listavezetőjeként nem kíván európai parlamenti képviselő lenni?
– Először lesz Magyarországon ilyen választás, ezért nincsenek még rögzített viselkedési szabályok, kialakult szokások. Mindenesetre helyzeti előnyt élvez az a párt, amelyik elmondhatja magáról, hogy jelöltjei valóban európai parlamenti képviselők lesznek. Ezt az előnyt mi most nem használjuk ki. Az MSZP is ehhez hasonló megoldást alkalmazott, amikor a választási listája élére két „öreg motorost” tett, akik szintén itthon politizálnak majd tovább. A Fidesz ebből a szempontból egy tisztább megoldást választott. Feleslegesnek tartom, hogy valaki azért legyen listavezető, hogy az MDF listáját felismerjék a választók; Dávid Ibolyát és a pártot enélkül is össze tudják kötni. Ráadásul tudomásom szerint a választási eljárásról szóló törvény nem rendelkezik arról, hogy a szavazólapon a listát is fel kell tüntetni.
– Milyen következményei lesznek, ha az MDF nem jut be az Európai Parlamentbe? Leváltják a párt elnökét?
– Ha erre most válaszolnék, tényleg rongálnám a választási esélyeinket. Van véleményem erről, amit már június 13-án este szívesen megosztok a választókkal.
– Ha már beszéltünk a politikai ponyváról, el tudja képzelni, hogy Dávid Ibolyát az MSZP köztársasági elnöknek jelölje 2005-ben?
– Ellenfele vagyok az MSZP-nek, de ostobának azért nem tartom a szocialistákat. Milyen ellentételezést kérhetnének a támogatásért cserébe? Ha az államfőjelölésért cserébe azt várják, hogy az MDF a Fidesz ellenében politizáljon, akkor csalódniuk kell: a parlamenti frakció többsége ezt soha nem fogja engedi. Szeretném megnyugtatni a Magyar Nemzet olvasóit: a parlamentben jó az együttműködés a két ellenzéki párt között. Az MTV kuratóriumi elnökségéről szóló szavazást leszámítva minden fontos ügyben sikerült öszszehangolni az álláspontokat, itt a frakción belül kisebbségben maradtunk. E döntés következményeit máig viselnie kell az MDF-nek.
– Nem államfőhöz méltó, amikor egy politikus a durva viták ellen szól vagy normális Magyarországot szeretne?
– A normális Magyarországot szlogent szerencsétlennek tartom, mert azt sugallja, hogy az itt élő emberek sem normálisak. Innen üzenem nekik: igenis azok. De az sem igaz, hogy Magyarország ketté lenne osztva, ketté lenne szakítva. Ezt a sztereotípiát egyes újságírók sulykolják a köztudatba. Pedig csak annyi történt, hogy a legutóbbi választáson az ország egyik fele a polgári kormányra, a másik a magát baloldalinak nevező alakulatra szavazott. A magyar parlamentben nem durvábbak a viták, mint mondjuk a brit vagy a német törvényhozásban. Sőt.
– A Fidesz néppárti átalakításának lezárásával mindenhol kinevezték a választókerületi elnököket, akik nagy valószínűséggel képviselőjelöltek lesznek 2006-ban. Nem félti a főváros II. kerületében szerzett egyéni mandátumát?
– Csak akkor indulok el legközelebb, ha kialakul mögöttem az a politikai támogatás, ami 1998-ban és 2002-ben is sikerre vezetett. Remélem, 2006-ban is sikerül a két évvel ezelőttihez hasonló választási megállapodást kötnünk a közös indulásról a Fidesszel, amely szövetségen belül az MDF meg tudja őrizni önálló, karakteres konzervatív arculatát.
– A Fidesz szövetségi gyűlésével kezdtük, zárjuk is azzal. Mit szól a népi petícióhoz?
– Támogathatónak és képviselhetőnek tartom. Törekvéseink egybeesnek; az MDF is szeretné módosítani a költségvetést, de 188 ellenzéki képviselőnek arra sincs esélye, hogy egy ilyen javaslatot napirendre vetessen a parlamentben. Nem akarom fenyegetni a választókat, de rövidesen találkozhatnak velem választókerületemben az aláírásgyűjtő ívek mellett.
origo.hu
Elkezdődött az érettségi: mutatjuk, milyen feladatokat kaptak a diákok
