Bussay Lászlóról nem lehet azt mondani, hogy háziorvosból lett borásszá, mert nem hagyott fel eredeti szakmájával sem, azt azonban igen, hogy eredeti foglalkozása mellett eredeti borásszá képezte magát. Ehhez sok év és egyedi körülmények is kellettek. A körülmények, amelyek szinte tökéletes életteret biztosítanak a fehérborok és a hozzájuk nélkülözhetetlen szőlő termeléséhez, Csörnyeföld és egyúttal – szó szerint is – Magyarország határában találhatók. A Mura menti település domboldalain ugyanis nagyon jól érezte magát évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt is a szőlő, pontosabban az olasz- és a rajnai rizling, a szürkebarát, a sárga muskotály, és ma már egyre inkább a chardonnay és a tramini is. Utóbbi Bussay László saját próbálkozása, amit csak úgy, a saját feje után telepített, korábbi, illetve más ültetvényei azonban célzott telepítések, mert esetükben kikérte a régi vincellérek véleményét, és érdeklődött, hogy a fénykorban milyen fajtákat termesztettek itt. Az alapot még némi kövérszőlő egészíti ki, vörös nincs, ha lesz, azt a borász csak „belső használatra” alkalmazza majd, forgalomba nem kerül.
Érdekes az is, hogy a borásznak nincs kedvenc fajtája, mind kedves neki, úgy fogalmazott, hogy az olaszrizlinget szereti a legjobban, a tramini a legillatosabb, a szürkebarát pedig a legnagyobb. A kijelentések mögött azonban majdnem húszéves szakmai tapasztalat is húzódik. Bussay László 1987-ben került háziorvosként a hármas – ma magyar, szlovén, horvát – határ közelébe, és 1988 őszén már az első szőlőtőkéit nevelgette. Előtte és azóta is minden telepítésnél a területet meg kellett tisztítania az akácostól, a gaztól. A telepítéseknek azonban vége, Bussay elégedett a jelenlegi 5,7 hektárjával, mert – ahogy mondja – vetni a legkönnyebb, de utána, mint mindent, a szőlőt is meg kell művelni, és el is kell azt adni. – Márpedig itt sok a munka, én december óta metszem a szőlőt, mert másnak azt a munkát nem engedem át. Reggel rendelés, utána pedig irány a hegy, ami kifárasztja az embert. Szerencsére nekem eladási gondom nincs, ha lenne, az rögtön árzuhanáshoz vezetne, amit azonnal megéreznék – tette hozzá.
– A jó kereszténynek minden a javára válik, de a legemlékezetesebb dolgok akkor történnek, amikor kézen fogva vezet az Isten. Engem kézen fogva vezetett, amikor évekkel ezelőtt a termésnek csak a 40 százaléka maradt a tőkén, mégis akkor születtek az első emlékezetes Bussay-borok. Akkor rájöttem, hogy ezt én is meg tudom csinálni, és azóta a lányaimmal együtt minden évben elvégezzük a fürtválogatást, van úgy, hogy évente kétszer.
– Tavaly építkezésbe fogtam, de csúsztak a kivitelezők, és amiatt csúszott a szüret is, nem tudtam időben elkezdeni a „betakarítást”. Azt hittem: szétvet a méreg, mert az olaszrizling kapott egy esőt. De nem rothadt el, hanem töppedtté vált, és a 3000 tőről ezerliternyi mustot nyertem, amely most már palackozásra érett, s maga a csoda; mintha nem is olaszrizlinget kóstolna az ember – említett egy újabb előnyére váló kárt Bussay László. Hozzátette azt is, hogy a borkészítésben nincs „út”, mert minden év mást hoz, és ezért néha úgy tűnik, nem is ő készíti a bort. – Egy a lényeg, hogy amit mi teszünk vele, azt jól kell csinálni, és akkor nem lehet hiba. Én mindig száraz traminit szerettem volna készíteni, de mivel tavaly az említett okok miatt csúszott a szüret, a tramini is anynyira beérett, hogy nem tudott kierjedni belőle a cukor, és édes lett.
Végezetül megjegyezte azt is, hogy a Mura mentén minden a „szerves egész” része. – Itt nincs határ – mondta –, Lendván is nagyon jó borok vannak, ezért ide el kell jönni, és ezt a vidéket együtt, összességében megélni.
origo.hu
Motoros angyalok segítenek egy beteg kisgyermek családján
