Komolyan vett szélmalomharc

Nagyrada egy bizonyos, nem éppen hízelgő mondásról most is ismert dunántúli falu, ám nem kell sokat várni, s még inkább ismert lesz Kovács Ottóról is mint a település és a Balaton-mellék borvidék egyik meghatározó borászáról, aki keményen és kitartóan dolgozik azon, hogy a vidék borairól is híres legyen. A fiatal borász szerint azonban kicsit szélmalomharc, amit csinálnak, s csak akkor tudnak fennmaradni, ha olyan törvényeket hoznak, amelyek nem gátolják, hanem segítik munkájukat. Kérdéses, a harmadik világból érkező borokkal miként tudnak megbirkózni, hiszen az áttörés még csak ezután következhet be a borvidék életében is.

–
2004. 03. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem akárhol, de Nagyradán, a Kis-Balaton közvetlen szomszédságában műveli szőlőit egy évtizede a fiatal hazai borászgenerációhoz tartozó Kovács Ottó, aki büszke lakóhelyére és borára is, olyannyira, hogy még boroscímkéin is azt tünteti fel, hogy bora gyógyír a radai rossebre. (A ma káromkodásként használt kifejezésnek történelmi hagyományai e kicsi zalai falucskáig nyúlnak vissza, mert itt a középkorban ispotály működött, ahol a háborúkból viszszatérő katonák sebesüléseit, egyes források szerint külhonban szerzett vérbaját ápolgatták.) Kovács Ottó azonban sokkal komolyabban végzi a dolgát, amit bizonyít új, saját erejéből és kezével épített pincéje, továbbá 9,5 hektárnyi szőlője, amely zömmel olaszrizling, de van Irsai Olivér, rizlingszilváni és leányka is. Az új telepítésekben – mert a terület hetven százaléka az – az olaszrizling mellett chardonnay, szürkebarát, sauvignon blanc és kevés sárga muskotály található. A vidék fehérboros, de a piac igényli a vörösborokat, ezért két hektáron telepített kékfrankost, cabernet-t és merlot-t is.
A fiatal borász szerint azonban kicsit szélmalomharc, amit csinálnak, nem megy nekik olyan könynyen, mint azoknak, akiknek a privatizációval együtt a piacot is sikerült megszerezniük. – Ha hagynak bennünket – mondja –, akkor fent tudunk maradni, de ha olyan törvényeket hoznak, amelyek szükségtelen költségekbe verik a borászt, akkor nem. Mert a szabályozást nem a sok „kicsinek”, hanem a kevés „nagynak” találták ki – folytatja, kiemelve, hogy a hamisítást sokkal komolyabban kellene sújtani, amihez csak akarat kell, mert a hamis bor senkinek nem jó.
Több szigetből áll ez a borvidék, néhányan most törnek ki a termelők közül, és épült már néhány 30-40 hektáros középgazdaság is. Baj viszont az, hogy itt önállóan nem alakult ki a borértékesítés, mert az itt készült borokat korábban más borvidékek boraihoz keverték, és mivel itt a kicsiket senki nem karolja fel, félő, hogy kiesnek a piacról. – Az áttörés csak ezután következhet be, s bízom abban, hogy nekem is sikerül, ezért most optimistább vagyok, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt – mondja Kovács Ottó.
– Nekem nincs más választásom, mennem kell előre – mert az ültetvényeket eltelepítettük, azokat művelni kell –, és akkor talán látom majd az alagút végét. Az illatos, szép savgerincű fajtákban a legjobbak lehetünk, rizlingszilvániból sehol nem lehet jobbat készíteni, mint itt, mert nálunk nem égnek el a savak és vele az illatok – teszi hozzá a borász. Megjegyzi azt is, hogy tart a harmadik országokból érkező boroktól, s nagyon bízik abban, hogy a globalizáció nem gyűri maga alá a borászokat. Továbbá hisz benne, hogy a bor nem sör, annak nem kell mindig uniformizáltnak lenni, és ez a mindig megújuló változatosság megtartja a fogyasztókat – és természetesen a borászokat is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.