Lamborghini Gallardo

Amikor a VW-konszern bekebelezte a Lamborghinit, szinte mindenki aggódott a legendás olasz márka jövőéjért. Aztán mégsem történt katasztrófa, sőt, az olaszok – a német cég hathatós anyagi segítségével – rövid időn belül már második szuperautójukat mutatják be. Először a nagyobb modell, a Murcielago látott napvilágot, a szaksajtó pedig azonnal és hangosan tapsolt az olaszok csodamasinájának. Egyrészt azért, mert a Murcielago olyan volt, mint egy igazi Lamborghini – bivalyerős, szélvészgyors és méregdrága. Ugyanakkor olyan is volt, mint egy igazi Audi, hiszen az autó kapcsán a legtöbb elismerés a gyártási minőséget méltatta.

A 2003-as Genfi Autókiállításon pedig a Ferrari ősellensége végre bemutatta a Murcielago kistestvérét, a korábban L140 projekt néven emlegetett Gallardót. A Gallardo számos Lamborghini-hagyományt ápol, ám új szelek is fújnak a modenai cégnél, hiszen a Gallardo nagy elődeitől nem csak méreteiben különbözik. Egyrészt hatalmas ajtajai hagyományos módon, előre nyílnak, nem pedig a Diablón is látható, különleges zsanérozással gyártott szárnyasajtó alá kell bemásznia a büszke tulajnak.
Másrészt ez az első olyan Lamborghini, amelyet az Italdesign tervezett – egyben az első sorozatgyártású sportkocsi, amely az ifjú Fabrizio Giugiaro keze alól kikerült. Az alma nem esett messze a fájától, a zseniális Giorgetto fia nem okozott csalódást: a Murcielagónál, vagy pláne a Diablónál jóval letisztultabb vonalú, ugyanakkor egyértelmű identitású karosszéria láttán könnyen elbizonytalanodhatnak azok, akik eddig egy Porsche GT2-re vagy egy Ferrari Modena 360-ra spóroltak.



A kis Lamborghini a felszín alatt is potensnek tűnik, hiszen az erőforrás megalkotásakor az olaszok semmit nem bíztak a véletlenre. Régóta ismert alapigazság autós berkekben , hogy a lökettérfogatot semmivel nem lehet pótolni, ezért az olasz tervezők nem fukarkodtak a hengerek számával és az égéstér lökettérfogatával sem. A hátsó tengely előtt hosszában beépített, vadonatúj, ötliteres V10-es már önmagában is impozáns látvány, 500 lóereje pedig állandó négykerékhajtás segítségével jut az aszfaltra. Ennek a hajtásláncnak az alkalmazása egyáltalán nem meglepő, hiszen az Audi évtizedek óta szakértője a quattro-hajtásnak. A Gallardo hatfokozatú váltója hagyományos, kézi változatban és a kormánykerék mögé szerelt fülekkel kapcsolható, szekvenciális kivitelben egyaránt kapható.



A nettó 120 ezer Euróért (körülbelül 29 millió Forint) kínált utcai rakétából idén mintegy 800 darabot készít a gyár, a teljes tervezett kapacitás évi 1300 autó. Ez naponta hat Gallardót jelent, ám ha az érdeklődés indokolja, a Lamborghini akár napi nyolc példányra is hajlandó felfejleszteni a gyártást.



E tekintetben a Gallardo szintén forradalmat hajthat végre a Lamborghini háza táján, hiszen az utóbbi években a büszke olasz márka ilyen darabszámokról még csak nem is álmodhatott.