Nem csak a státus számít

A dél-dunántúli szőlőtermelő tájba tartozó Balaton-mellék borvidék az egyik legrégibb s ma mégis az egyik legfiatalabb borvidékünk. A meglehetősen ellentmondásos helyzet oka: a területet 1999-ig (más források szerint 1998-ig) zalai borvidékként tartották nyilván, de a státust csak a kilencvenes évek közepén szerezte ismét vissza, miután a területet bizonyos okok miatt megfosztották a borvidéki rangtól. A szigetekből álló borvidéken, illetve területén évezredek óta foglalkoztak szőlőtermeléssel, és később is királyi birtokok, főúri ültetvények hirdették a Balaton-mellék borvidék kiemelkedő minőségű borait. A törökökkel vívott csaták után csak a XVIII. század második felében éledt fel ismét a szőlőtermesztés, amely a XIX. század elejére ismét felvirágzott. Ennek az időszaknak az 1800-as évek végén tomboló filoxérajárvány vetett véget, megváltoztatva a borvidék arculatát is.
A járvány után lassan megindult a kisüzemi oltványkészítés, és megjelentek az első komolyabb csemegeszőlő-ültetvények is, valamint jellemző lett a borvidékre az úgynevezett sározott oltványkészítés. A második világháború után a csemegeszőlő-termesztés jelentősége fokozatosan visszaesett, és a szőlőtermesztés lassan elfoglalta mai medrét. A borvidék vezető szőlőfajtája az olaszrizling lett, a szőlőbirtokok pedig elaprózódtak. A borvidék jellegzetes fajtái közé tartozik még a rizlingszilváni, a zöld veltelini, a chardonnay és a Zala gyöngye. Lassan terjednek az illatos bort adó fajták, így a cserszegi fűszeres, az ottonel muskotály, az Irsai Olivér és a tramini, de igazi különlegességek is találhatók a borvidéken. A vörösbort adó szőlőfajták aránya alacsony, viszont a régebben kedvelt direkt termőké magas, egyes becslések szerint meghaladják a kékszőlő-területek nagyságát.
A borvidék éghajlata kiegyenlített, az évi hőingás kicsi, fényellátottsága azonban csupán közepesnek mondható, évi 1900–1950 órás napfénytartammal. Az évi középhőmérséklet valamivel alacsonyabb az országos átlagnál, viszont elmondható, hogy ez hazánk legcsapadékosabb borvidéke. Az évente hulló 700–800 mm csapadék még eloszlásában is kedvező, így az aszálykár ezen a vidéken szinte ismeretlen. Talaját az egykori Pannon-beltó homokos-agyagos üledékei építik fel. Az ezeken található löszön képződtek a barnaföldek, barna erdőtalajok, amelyek ma a kiváló, elsősorban fehér szőlőket nevelnek. Mert a Balaton-mellék tipikusan fehérboros borvidék, de talán ezért is érdemes alaposan megismerni és megízlelni, mert különleges minőségű és egyedi zamatú borok teremnek itt.
Az alaposabb megismerésben segíthet a Zalai Borút Egyesület, többek között azon célokkal, hogy a Balaton-mellék borvidék kulturális és történelmi örökségeit megóvja, hagyományait megőrizze, a térség turisztikai vonzerejét kibővítse, és a borvidék méltatlanul mellőzött borait megismertesse a borkedvelőkkel, a gazdák számára olyan bemutatkozási lehetőséget biztosítva, amely lehetővé teszi a zalai borok egyre szélesebb körben való terjesztését.