Szó sincs zsarolásról, a tárgyalások immár orosz szempontból is jól haladnak, s körvonalazódik a kompromisszum, így aligha lesz akadálya annak, hogy Moszkva május elsejétől az új belépőkre is kiterjessze e szerződéseket, érzékeltette a jelenlegi helyzetet Konsztantyin Koszacsev. Az orosz aggodalmakról intenzív tárgyalás folyik, hiszen Moszkva összességében évi 300 millió eurós veszteségtől tart abban az esetben, ha a PCA változatlan formában terjed ki az új EU-tagokra.
A bővítés után Oroszország nagyobb kvótákat igényel acél- és gabonaexportőrei számára, és kérte az EU-t, hogy ne terjessze ki az új tagokra dömpingellenes szabályait és energiahordozó-beszerzési korlátozásait, vagy legalábbis adjon rájuk haladékot. Oroszországnak fontos a kalinyingrádi exklávéval – az EU-taggá váló Litvánián át – fenntartott tranzitjának szabályozása, valamint a baltikumi orosz ajkú kisebbségek jogvédelme is, vázolta Moszkva legfontosabb követeléseit az Egységes Oroszország politikusa.
Mint azonban a bizottsági elnök arra felhívta a figyelmet, Oroszország ezen követelései csak a kívülállókat érhették váratlanul, hiszen Moszkva már 1999 augusztusában 19 pontból álló jegyzéket adott át Brüsszelnek, s ebből maradt az idei év elejére 14. Az Európai Unió a felvetésekre először úgy reagált, hogy nincs miről tárgyalni, hiszen ilyen problémák aligha vetődnek fel majd a bővítéskor. Két-három év után mégiscsak kiderült, a probléma reális, ám az unió vezetői ekkor azzal tették félre a kérdést, hogy a tízekkel folyó csatlakozási tárgyalások után térjenek vissza erre. Mikor azonban lezárult e szakasz, a brüsszeli bürokraták a tárgyalások befejeződésére hivatkozva söpörték félre az orosz fenntartásokat, mondván, korábban kellett volna beszélni e gondokról – vázolja a tárgyalások történetét Koszacsev, utalva arra, hogy a mostani sietséggel járó feszültség aligha írható a Kreml számlájára. Ekkor vetődött fel a beszélgetések során az, hogy érdekeinek semmibevétele esetén Oroszország nem terjeszti ki automatikusan a PCA-t az új tagokra, emlékeztet a politikus, hozzátéve, hogy az EU furcsa módon csak ekkor, az izmait mutogató, hangját felemelő Moszkvával kezdett el partnerként tárgyalni. Május elsejéig azonban a kérdés lezárható, hiszen közel állunk a megegyezéshez, jegyzi meg mosolyogva Konsztantyin Koszacsev.
Arra a felvetésre, hogy Moszkva mintha e kérdés kapcsán is megosztani akarná volt érdekszféráját, a politikus kifejti: Oroszországnak komoly érdekei vannak Közép-Európában. Mint felvázolja, elméletileg nem zárja ki, hogy 10-15 év múlva az úgynevezett nagy Európa már 47 tagországból áll majd. Az EBESZ 55 államából az Egyesült Államokkal, Kanadával, Oroszországgal és az öt közép-ázsiai taggal ugyan nem számolhat az EU, a többi európai országot azonban idővel felszívhatja a szervezet. Oroszország szerinte nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a forgatókönyvet, és az elmúlt évtized tapasztalatai alapján tudomásul kell vennie, hogy e folyamatra reálisan kevés ráhatása lehet. Moszkvának magától értetődő érdeke tehát, hogy mind az Európai Unióval, mind a NATO-val súlyának megfelelő, egyenrangú partneri viszonyt alakítson ki, s ne a kistestvér szerepét töltse be. Geopolitikai helyzetüknél, történelmi hagyományaiknál fogva pedig éppen az unió keleti hídfőállásait jelentő közép- és kelet-európai országok lehetnek majd ebben az új Európában Oroszország legszorosabb partnerei. Moszkvát ugyanis ez a térség mindig is jobban fogja érdekelni, mint például a Mediterráneum, fejtegeti Konsztantyin Koszacsev.
origo.hu
Hajmeresztő szökési terv Esztergomban
