Terroristák és magyarok

Úgy jött a román vezetésnek a terrorizmus elleni háború, mint egy falat kenyér. A korrupció ingoványában tévelygő, s a gazdasági reformok megvalósításában mindig csak a startlövésig jutó keleti szomszédunk ma az Egyesült Államok egyik legmegbízhatóbb szövetségese, Ceausescu egykori munkatársa, Ion Iliescu pedig igazi kedvencnek számít a Fehér Házban. A friss NATO-tag Románia most kezdi leszedni az utóbbi két esztendő kétségtelenül ügyes diplomáciai manővereinek gyümölcseit. Hogy meddig megy, mehet el észrevétlenül a kialakult világpolitikai labirintus falai között, sok mindenen múlik. Érdemes kellőképpen odafigyelni a bukaresti pókerre.
Bukarest nem habozott, amikor Bush meghirdette az afganisztáni hadjáratot, azonnal igent mondott a katonai szerepvállalást sürgető amerikai felkérésre. És a hála nem késett sokáig. Bush ellátogatott Bukarestbe, s végképp legitimizálta az egykori kommunista nómenklatúra úgynevezett második vonalát, azaz az Európai Unióba készülő Románia jelenleg hatalmon lévő politikusait. „Amerika értékeli a román nép sikeres harcát, amelyet a szabadságáért vívott, és amelynek megőrzéséhez most már erős, hatalmas támogatót tudhat maga mögött” – mondta Bush a Bukarestben ünneplésére összegyűlt embereknek. A román vezetés pedig még inkább felsorakozott erős és hatalmas támogatója mögé, vállalva az átmeneti összetűzést Brüsszellel is. Bukarest kétoldalú egyezményben kötelezte el magát, hogy nem szolgáltat ki amerikai állampolgárokat a Nemzetközi Büntetőbíróságnak. Teljes erőbedobással vett, vesz részt az Irak elleni háborúban. Jelenleg is nyolcszáz román katona teljesít szolgálatot az amerikai ellenőrzés alá vont országban. A román politikai elit egésze támogatta és támogatja az iraki szerepvállalást, s a sajtóvélemények túlnyomó többsége úgyszintén nem talál kivetni valót a román részvételben. Románia volt talán az egyetlen európai ország, ahol nem volt jelentős béketüntetés az utóbbi egy évben, s ahol a lakosság többsége nem ellenzi az Irak elleni háborút. A terrorizmus elleni harc éppúgy megkérdőjelezhetetlen szlogen Romániában, mint az Egyesült Államokban. A terrorista és a terrorizmus kifejezések használata egyre gyakoribbá vált a romániai közéletben. S hogy, hogy nem a terrorista szót egyre többször és egyre többen biggyesztik oda magyar szervezetek vagy személyek neve elé. Gheorghe Funar kolozsvári polgármester például az aradi vértanúkat nevezte terroristáknak egy minapi tüntetésen. A bukaresti parlamentben a második legnagyobb frakcióval rendelkező Nagy-Románia Párt egyébként a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) is betiltandó terrorista szervezetnek minősítette, amiért a Szabadság-szobor visszaállítását követeli. Egy Markó Béla nevű terrorista szobrot állít a tizenhárom aradi terroristának – nyilván megérti a tengerentúli erős és hatalmas támogató a jogos román félelmeket…
Március tizenegyedike, Madrid. A terror eléri Európát, s a sors úgy hozza, hogy romániai vendégmunkások is életüket vesztik a spanyolországi tragédiában. Tizenhat román állampolgár, köztük három erdélyi magyar koporsóját hozzák haza az al-Kaida akciója után. Románia gyászba borul. Itt van az a pillanat, amikor Bukarest – a spanyolokhoz hasonlóan – feleszmélhetne, rádöbbenhetne arra, hogy az iraki szerepvállalás veszélybe sodorja az országot. De nem ez történik. Bukarestben egy kisebb felvonuláson a kormányzó Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezete óriási transzparensen hirdeti: le a szélsőségekkel, le a terrorizmussal! Az utóbbi hónapokban alig telik el nap, hogy a román média, kormánypárti és ellenzéki politikusok ne figyelmeztessenek arra a „veszélyre”, amit a székelyföldi autonómia követelése jelent az egységes Romániára nézve. Az európai normákkal összhangban lévő önrendelkezést zászlajukra tűző erdélyi magyar politikusok rendőri zaklatásnak vannak kitéve, a titkosszolgálatok megfigyelése alatt állnak. Alig néhány héttel a madridi robbantás előtt a román hatóságok nem engedik be az országba Bayer Zsoltot. Az indok? Bayer cselekedetei veszélyeztethetik Románia védelmét, közrendjét és biztonságát.
Hétfőn hajnalban az izraeli miniszterelnök közvetlen felügyeletével rakétákkal támadnak a palesztin Hamász szervezet tolószékbe kényszerült szellemi vezetőjére. Jaszin sejk azonnal életét veszti. A célzott likvidálásként titulált gyilkosságot határozottan elítéli az Európai Unió, némi késéssel az Egyesült Államok is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Izraelt elítélő nyilatkozatot készít, s a BT tizenöt tagja közül mindössze négy állam nem ért egyet a dokumentummal. Washington – mint már oly sokszor – ismét él vétójogával, három BT-tag pedig tartózkodik. Ez a három ország Nagy-Britannia, Németország és Románia. Az egyéves soros BT-tagságát élvező Bukarest nem hajlandó elítélni az izraeli célzott gyilkosságot. Terroristáknak nincs kegyelem – szól a román jelszó, ezúttal az izraeli–palesztin konfliktus kapcsán.
Órákkal Jaszin sejk meggyilkolása előtt érkezett a hír Romániából, miszerint Ioan Rus román belügyminiszter hivatalos válaszlevelet küldött Szilágyi Zsolt képviselő Bayer Zsolt kitiltásával kapcsolatos interpellációjára. A belügyminiszter válaszában a 2002/194-es sürgősségi kormányrendelet 8. cikkelyére hivatkozik, melynek értelmében nemzetközi szervezetek figyelmeztetésére, illetve a terrorizmusellenes és a nemzetbiztonságot szavatoló román állami intézmények értesítése alapján megtilthatják külföldi állampolgárok beutazását. Erre abban az esetben kerül sor, ha az illető terroristacselekmények anyagi támogatásával, előkészítésével, bármilyen formában való segítésével vagy elkövetésével gyanúsítható, vagy feltételezhetően nemzetközi bűnszervezet tagja. A belügyminiszter közli: a román hírszerző szolgálat által a belügyminisztériumhoz eljuttatott ilyen jellegű információk szolgáltak a kitiltás alapjául. Ezek azonban államtitoknak minősülnek, ezért a belügy csak akkor bocsáthatja Szilágyi Zsolt rendelkezésére, ha a házszabályzat értelmében a képviselők titkos szavazáson jóváhagyják a dokumentum kiadását. Azaz, röviden összegezve: Bayer Zsolt terrorista, legalábbis kapcsolatban áll terrorszervezetekkel.
A bukaresti diplomáciának nemcsak az utóbbi hónapokban, de hosszú évek óta majdnem minden nemzetközi konfliktus kapcsán – Móricka nyomán – ugyanaz jut az eszébe. Legyen szó a horvát és szlovén függetlenségről, a koszovói helyzetről, Ciprusról, Baszkföldről vagy Észak-Írországról, a román vezetés szemei előtt azonnal megjelenik Erdély és a vélt magyar revizionizmus rémképe, s innentől kezdve a külpolitikai ténykedés sajátos irányt vesz. Friss katonai szövetségesünk nehezen tud, s nem is igazán akar szabadulni kóros magyarfóbiájától. Most éppen a terrorizmus elleni harcról jut eszébe Erdély.
A bukaresti parlament éppen tegnap utasította el a „terrorista” magyarok autonómiatervezetét. Ezzel egy időben Kovács László külügyminiszter román kollégájával beszélgetett az európai integráció égető kérdéseiről. A NATO-tag Románia külügyi tárcájának vezetője lapzártánkig nem kért elnézést, amiért egy szövetséges szomszédos ország egyik állampolgárát minden ok nélkül hozták összefüggésbe a terrorizmussal. Arra sem adott magyarázatot, hogy az európai normákat kielégítő székelyföldi autonómiastatútum előterjesztése miért számít vörös posztónak Bukarestben. Igaz, Kovács Lászlót mindez cseppet sem zavarta.