Múlt vasárnap súlyos gerincsérüléssel szállították kórházba azt a huszonegy esztendős fiatalembert, aki sziklamászás közben körülbelül húszméteres magasságból a mélybe zuhant a III. kerületi kecskehegyi kőfejtőben. A közelmúltban pedig a hegymászók körében közkedvelt Csobánka feletti Oszoly-hegy sziklaperemén találták meg annak a huszonöt éves paksi hegymászónak a holttestét, aki néhány nappal korábban a márciusi télben indult túrázni a Pilisbe. Pribill Sándor, a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány mentésvezetője az eset után arról beszélt, hogy a hegynek az a része, ahol a fiatal hegymászót megtalálták, gyakorlatilag járhatatlan volt. Bár csak három hónap telt el ebből az évből, de már volt egy súlyos sérülést okozó és egy emberéletet követelő hegymászókaland, utóbbi az elmúlt 14 év 32. esete volt. Szomorú, de minden túlzás nélkül állítható, hogy egy évek óta tartó negatív folyamat legújabb állomásához értünk.
A tapasztaltakat ritkán kérdezik
A kereskedelmi televíziók úgynevezett közszolgálati magazinjaiban (Fókusz, Aktív) rendre tudósítást láthatunk a közeli hozzátartozók, esetleg szülők gyászáról, megszólalnak a barátok, visszaemlékeznek az ismerősök. A speciális mentők vagy más szervek felsorolják a tragédia lehetséges okait, a társadalom pedig értetlenül figyeli az eseményeket, és nem tudja mire vélni az „öngyilkosjelölteket”. Sokan szóhoz jutnak, de a tapasztalt hegymászókat ritkán kérdezik meg, és az egyre gyakoribb halálos esetek ellenére mélyebb szakmai elemzések sem látnak napvilágot. Holott sokan állítják, ez lenne az egyik legfontosabb lépés a negatív folyamat megállításában.
Hazánkban a hegymászóoktatás rendszere három fokozatú, de aki az első, alapfokú tanfolyamot elvégzi, már tanulói igazolványt kap. A magashegyi alapfokú és téli tanfolyamok elvégzése után viszont vizsgázott hegymászónak tekintheti magát minden résztvevő. – Évente több mint kétszáz ember teszi le a hegy- és sportmászóvizsgákat, közülük körülbelül száz fő leigazol valamelyik klubhoz, a többi amatőrként folytatja – tájékoztatta lapunkat Nagy Sándor, a Magyar Hegy- és Sportmászószövetség elnöke, majd hozzátette: – Nyolcszáz felett van az igazolvánnyal rendelkező tagok száma, de még körülbelül ugyanennyien vannak olyanok, akik mindenféle vizsga nélkül, hobbiból másznak. Aki nem lép be a huszonnégy tagszervezet egyikébe sem, az kikerül a szövetség látóteréből.
Rosszul képzett kezdők
– Nagy probléma, hogy a média általában gyakorlott hegymászóként mutatja be az áldozatokat, ami félrevezető lehet. A gyakorlott alpinista attól gyakorlott, hogy minden körülményt figyelembe véve, megfontoltan fel tudja mérni saját határait. A régi mondás, miszerint a jó hegymászó az öreg hegymászó, nagyon találó – reagált a sajtóhírekre Nagy Sándor. Az oktatással kapcsolatban az elnök kijelentette, hogy mindig van javítanivaló, de aki veszi a fáradságot, és elvégzi az alapfokú tanfolyamot, az nyolcvan százalékban olyan ismeretekhez jut, amelyek figyelembevételével a balesetek kilencven százaléka elkerülhető. – A tragikus esetek számának emelkedése részben a nagy szabadság velejárója, sokan felelőtlenek, gyakorlatlanok. A sajtónak a drámai oldal kidomborítása helyett a megfelelő tájékoztatásra kellene helyeznie a nagyobb hangsúlyt – vélte Nagy Sándor.
– A hazai hegymászók vezetésének láthatóan nincsenek koncepciói a jövőre nézve. Az oktatás katasztrofális helyzetben van. Nincsen jól megszervezve, nem tudják kézben tartani. Az oktatók jó része – tisztelet a kivételnek – nem megfelelő színvonalon dolgozik. Sokszor úgy tűnik, nem tudnak mit kezdeni a fiatalokkal. Úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de a halálesetek száma jelzi a meredek hanyatlást – állította lapunknak Neidenbach Ákos hegymászó-szakíró, aki 2002-ben könyvet írt e témában Hegymászó balesetek címmel, hogy felhívja a figyelmet a problémára. A kötetben többek között megállapította, hogy drámaian megnőtt a halálos kimenetelű tragédiák száma, és új tényezőként fokozódott a mászóiskolai balesetek és ezen belül a halállal végződő esetek aránya. Úgy vélte, hogy az okok között riasztó méreteket ölt az legalapvetőbb ismeretek hiánya, a gyakorlatlanság és figyelmetlenség, illetve jelzésértékű az oktatói és a vezetői hibákból bekövetkezett szerencsétlenségek elszaporodása. – A mai vezetés már többszörösen bebizonyította alkalmatlanságát. A hegyekbe és a sziklákra egyre több félig vagy rosszul képzett kezdő jut el, és főként őket érik a tragédiák. A felkészültség itt talán még sokkal fontosabb, mint máshol, mert a hegyen minden esetben a résztvevő élete a tét – figyelmeztetett Neidenbach Ákos.
Következmények nélkül?
– A legtöbb országban mindent megtesznek, hogy az okokat felderítsék, ismertessék és levonják a tanulságokat, mentséget nem ismerve. Ha ezek a balesetek Ausztriában történnek, ott sokkal súlyosabb következményei lennének. Nálunk ez kényes téma, pedig egyes esetekben az oktatók felelőssége is felmerülhet. Az eredmény ismert: mind több halott. Nyilván kényelmesebb nem boncolgatni az ilyen eseteket, de ez bizonyíthatóan minden egyes alkalommal emberéleteket jelent. A bekövetkezett halálesetek nagy része elkerülhető lett volna, ha megfelelően értékelik és levonják a tanulságokat, illetve szigorú lépések történnek a megelőzésre – vélekedett Neidenbach Ákos.
A Magyar Hegy- és Sportmászó-szövetség honlapján a balesetekkel foglalkozó topikban is olvashatjuk Neidenbach Ákos figyelmeztetését: „A megtörtént esetek szinte mindegyike valamilyen emberi hibából következett be. Ezekből a hibákból kell okulnunk, hogy a következőkben ne kövessük el őket.”
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
