Ottjártamkor mindebből édeskevés volt érezhető a tavaszi forgatagban: az áprilisi napsugarak tömegeket csalogattak az utcára, s a varsóiak szemmel láthatóan lázasan készülődtek a húsvétra. Nem lehetett azonban nem észrevenni – és ezt később a helyiek is megerősítették –, hogy a szokásosnál is több rendőr rótta az utcákat. Nem csoda, hiszen a sajtó hetek óra arról cikkezik, hogy Lengyelország – nem utolsósorban az iraki katonai szerepvállalás és az Egyesült Államokhoz fűződő szoros szövetségesi kapcsolatai miatt – előkelő helyen szerepel a terroristák listáján.
A fenyegetés reális veszélyt jelent Lengyelországra nézve – ismerte el külföldi újságírók előtt Tadeusz Balachowicz, a nemzetbiztonsági iroda helyettes vezetője. A tábornok szerint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a lakosságot felkészítsék egy esetleges támadásra, illetve arra, hogy mit kell tenni, ha például elhagyott csomagot találnak a metróállomáson. A lengyel repülőtereken, a hangároknál és a pilótaképző központokban április elején fokozott biztonsági intézkedéseket vezettek be, mivel megfigyelők szerint a legvalószínűbb, hogy kisrepülőgépekkel hajtanak végre támadásokat. A félelmeket fokozza az az Al-Kaidának tulajdonított jelentés, amelyre norvég katonák bukkantak rá tavaly decemberben a világhálón. A dokumentum részletesen taglalja a madridi merénylet tervét, és bőségesen elemzi a lengyelországi politikai helyzetet. A szerzők – feltehetően az Al-Kaidával rokonszenvező titkosszolgálati tisztek – nagy teret szenteltek Aleksander Kwasniewski személyének is (egyebek között arra kérve Allahot, hogy a lengyel államfőt „nyelje el a föld”), és nem felejtettek el említést tenni arról sem, hogy a lengyelek nagy erőkkel kiveszik részüket az iraki hadműveletekből.
Tadeusz Balachowicz szerint Lengyelországban nincs döntés arról, hogy hazahozzák a katonákat Irakból, és – álláspontja felől szemernyi kétséget sem hagyva – közölte azt is, hogy amennyiben a spanyolok kivonják katonáikat (ahogy ez időközben megtörtént), az olyan, mintha a terror győzedelmeskedne. „Ezt pedig nem engedhetjük meg” – tette hozzá a tábornok. Lengyel földön egyébként – Magyarországhoz hasonlóan – szintén ádáz politikai vita dúl az iraki szerepvállalásról. Míg a kormányzó Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD), az ellenzéki Polgári Platform és a jobbközép Jog és Igazságosság szerint a katonáknak Irakban kell maradniuk, addig az Önvédelem és a radikális nemzeti Lengyel Családok Ligája az azonnali csapatkivonás mellett tört lándzsát. A Lengyel Parasztpárt valahol középen helyezkedik el, politikusai ugyanis azt mondják: a jelenlegi második váltásnak kell lennie az utolsónak Irakban. Tadeusz Balachowicz egyébként elismerte, hogy a lakosság többsége ellenzi a háborút, ám szerinte a kérdés („Ön támogatja vagy ellenzi-e a háborút?”) eleve rossz. „Az emberektől inkább azt kellene megkérdezni, hogy támogatják vagy ellenzik-e a terrorizmust” – vélekedett a lengyel nemzetbiztonsági iroda helyettes vezetője.
Ám lengyel földön mostanság nem csak az esetleges terrorfenyegetésekről szóló hírek borzolják a kedélyeket, hiszen – kis túlzással – alig telik el nap politikai botrány, leleplezés vagy éppenséggel pártszakadás nélkül. Legutóbb a lengyel diplomácia vezetője, Wlodzimierz Cimoszewicz nyújtotta be lemondását, miután az egyik hetilap megírta, hogy a külügyminisztérium tizenkét merevlemeze került a birtokába, rajta bizalmas, titkosnak minősített információkkal. Leszek Miller miniszterelnök nem fogadta el a lemondást, időközben pedig kiderült, az ügy hátterében a varsói műszaki egyetem egyik diákja állt, aki több szerkesztőségnek is felajánlotta a számítógépes lemezeket. Az egyetemistát – a belbiztonsági ügynökség tájékoztatása szerint – nem politikai megfontolások vezérelték, csupán az egyetemi ösztöndíját akarta ily módon kiegészíteni. A botrány azonban ettől még nem maradt el. Ugyancsak nagy port vert fel a Gazeta Wyborcza napilap azon állítása, mely szerint 2002 februárjában személyesen Leszek Miller adott utasítást az államvédelmi szolgálatnak arra, hogy letartóztassa Andrzej Modrzejewskit, a PKN Orlen olajipari nagyvállalat akkori elnökét. A miniszterelnök hazugságnak nevezte a lap állításait és közölte: az ügyben a kormánynak nincs takargatnivalója. Szintén nem tett jót a kabinet, egész pontosan a kormányzó SLD renoméjának az úgynevezett Rywin-botrány, amelynek parlamenti vizsgálata a napokban zárult le. A skandalum – amelyet a legnagyobbak között emlegetnek a rendszerváltás utáni Lengyelország történetében – másfél évvel ezelőtt pattant ki, amikor a Gazeta Wyborcza beszámolt arról, hogy Lew Rywin filmproducer felajánlotta a lapot kiadó Agora Rt.-nek: több millió dollár kenőpénz fejében elintézi, hogy a médiacég megvásárolhassa a Polsat televíziót, illetve eléri a médiatörvény ehhez szükséges módosítását. Rywin állítólag azt is mondta, hogy a pénz az SLD-hez csörgedezik majd. Nos, a parlamenti vizsgálóbizottság csekély többséggel elfogadott határozata szerint Rywin mögött nem állt semmiféle csoportosulás, a filmproducer kizárólag a saját szakállára dolgozott. A döntés óriási felháborodást váltott ki az ellenzék körében, ugyanakkor az ügy még nem zárult le, mivel a jelentést még a parlamentnek is el kell fogadnia. Arról nem is beszélve, hogy a bírósági pernek sincs még vége, az ítéletet várhatóan április végén hirdetik ki.
A sorozatos botrányok, a gazdaság katasztrofális állapota, no meg a kormány tehetetlenkedése együttesen járult hozzá ahhoz, hogy az utóbbi hetekben alaposan átrendeződött a pártok népszerűségi indexe Lengyelországban. Az Andrzej Lepper vezette populista és EU-ellenes Önvédelem például az élre tört, népszerűsége immár 29 százalék körül mozog. Ha most tartanák a választásokat, a Baloldali Demokratikus Szövetség – Munka Uniója be sem jutna a parlamentbe, hiszen a maga hét százalékával még az ehhez szükséges nyolcszázalékos küszöböt sem éri el. A közvélemény-kutatásokat egyébként meglehetősen nagy figyelem kíséri, mivel nem kizárt, hogy Lengyelországban még az idén előrehozott választásokat tartanak. Ez persze jórészt attól függ, hogy megkapja-e a szükséges támogatást az Aleksander Kwasniewski elnök által favorizált Marek Belka kormányfőjelölt. Az egykori pénzügyminiszter neve azután merült fel, hogy Leszek Miller márciusban bejelentette, az európai uniós csatlakozás másnapján távozik hivatalából. Marek Belka az utóbbi időben az iraki nemzetközi segélyeket koordinálta, a maliciózusabbak szerint azonban otthon ennél sokkal bonyolultabb munka vár rá. A lengyel gazdaság ugyanis meglehetősen gyengén muzsikál, a Nemzetközi Valutaalap szerint az államadósság tavaly már meghaladta a GDP 51 százalékát, a bécsi WIIW intézet felmérése pedig azt mutatja, hogy minden második 25 év alatti lengyel fiatalnak nincs állása.
A számok önmagukban is, de a közelgő uniós csatlakozás fényében különösen riasztóak. A lengyel fiatalok döntő többsége (akad olyan felmérés, amely szerint a diákok 80 százaléka), ha tehetné, külföldön vállalna munkát, állást találni ugyanis diplomával sem könnyű. Nem véletlen, hogy éppen a magasan képzett fiatalok azok, akiknek körében a legmagasabb az EU-csatlakozás támogatottsága, és várhatóan ők lesznek azok is, akik a legnagyobb számban mennek el szavazni a júniusi európai parlamenti választásokon. Az Európai Unió megítélése egyébként a belépésről rendezett tavalyi népszavazás óta némiképp romlott, nem utolsósorban az EU-alkotmány körüli huzavona miatt. Az alkotmányos szerződésről folytatott tárgyalások egyébként éppen Varsó és Madrid ellenállásán buktak meg tavaly decemberben. A két ország váltig ragaszkodott a Nizzában kialkudott szavazási rendhez, és mereven ellenezte a kettős többség elvének alkalmazását. A spanyolországi politikai fordulat után azonban José Luís Rodríguez Zapatero kormányfő közölte, hogy enged a többségi akaratnak, és hajlik a kompromisszumra. Varsó tehát – ahogy Kwasniewski elnök fogalmazott – egyedül maradt a harcmezőn.
A tárgyalások, egyezkedések, háttéralkuk javában zajlanak, nem csoda, ha gyakorlatilag lehetetlen konkrétumot megtudni a jelenlegi lengyel álláspontról. „Varsó kész a kompromisszumra, és reméljük, hogy méltányos, valamennyi fél számára elfogadható megoldás születik majd” – hangoztatta újságírók előtt a finoman szólva is unalomig ismert nézetet Jan Truszczynski egykori EU-főtárgyaló. Hasonlóan lapos választ adott Jaroslaw Pietras integrációs államtitkár is, aki lapunk kérdésére annyit mondott, egyelőre tanulmányozzák a különböző kompromisszumos javaslatokat, és igyekeznek olyan megoldást választani, amely nem ellentétes Lengyelország érdekeivel. Valamivel árnyaltabban fogalmazott Danuta Hübner eddigi Európa-ügyi miniszter, aki május elsejétől az Európai Bizottság lengyel tagjaként folytatja pályafutását. A miniszter asszony úgy vélte, nem biztos, hogy az egyszerű szavazási rendszer jelenti a jó megoldást. Mint mondotta, néha előnyösebb lehet a bonyolultabb mechanizmus, amelynek nagyobb a legitimitása.
Jelenleg a kettős többségi rendszer számairól folyik az alku. A konvent által kidolgozott alkotmánytervezet szerint egy döntés mögött a tagállamok több mint felének és a lakosság 60 százalékának kell felsorakoznia. Az 50-60 formuláról azonban Varsó hallani sem akar, és – mint Rafal Trzaskowski Európa-ügyi szakértő egy minapi konferencián kifejtette – Lengyelországnak a németek által javasolt 55-55 százalékos tervezet sem elegendő. A varsói Natolin Európa-központ fiatal kutatója szerint országa olyan megoldást igyekszik találni, amely minél közelebb áll a nizzai szerződés által biztosított szavazati arányhoz (értsd: befolyáshoz). „Derűlátó vagyok, ugyanakkor nem csodálkoznék azon sem, ha a nyitott kérdések megoldását a tárgyaló felek későbbre halasztanák” – nyilatkozta Rafal Trzaskowski.
Varsó azonban a jelek szerint sokkal inkább a megegyezésre törekszik, ezzel is cáfolva az európai sajtó által az utóbbi időben többször hangoztatott nézetet, miszerint a csatlakozás után Lengyelország lehet Európa „új Görögországa”, csak gond lesz vele, igazi „bajkeverő”. „Országunk óriási, gyakran fájdalmas erőfeszítéseket tett az uniós csatlakozás érdekében és azért, hogy teljesítse a belépés feltételeit. Nyilvánvaló, hogy ezek után Lengyelország jót szeretne nyújtani, és nem akar bajt keverni” – replikázott Danuta Hübner az európai kritikákra.
Alig pár héttel az uniós csatlakozás előtt a lengyelek óvatos derűlátással tekintenek a jövőbe. „A korombeli emberek tartanak attól, hogy mit hoz a holnap, például mennyire emelkednek az árak, ha belépünk az EU-ba. Szerintem főleg a jól képzett fiatalok járnak jól, így remélem, hogy az én húszéves fiaimnak is könnyebb lesz az életük” – mondja a varsói óváros egyik ötven év körüli utcai festője, miközben buzgón kínálgatja rajzait a turistáknak. A mesekönyvbe illő főtéren a csípős idő ellenére nyüzsögnek a bámészkodók, beszélgetőtársam mégis abban bízik, hogy az uniós csatlakozást követően (terrorfenyegetés ide vagy oda) még többen látogatnak el Varsóba. „Mi itt a régi piactéren azt reméljük, hogy jóra fordulnak a dolgok!” – int búcsút végezetül.
origo.hu
A Hell közleményben reagált az energiaitalok korlátozására
