Sokan szeretnének Amerikában turnézni, mégis keveseknek sikerül. Hogy esett az ön csapatára a szervezők választása?
– Ez mindenkit meglepett, ugyanis két évvel ezelőtt, amikor Amerika egyik legnagyobb szervezőcége, a Columbia Artists Management megkeresett az ötlettel, még nem volt kész műsorom, ellentétben más pályázókkal, akik már komplett, begyakorolt programtervvel álltak elő. Néhány meglévő cigány koreográfiámból összeállítottam egy rövid előadást, s úgy látszik, sikerült megnyernünk az amerikai menedzsereket. Megkaptuk a felkérést: Balogh Kálmán cimbalomművész a zenei szerkesztésre, jómagam a műsor rendezésére és a koreográfiai munkára. A Columbiával egyébként már négy évvel ezelőtt is dolgoztunk, akkor a nagy sikerű Csárdás című produkciót adtuk elő Amerikában.
– Ön sok cigány táncot gyűjtött, és nem ez az első ilyen alkotása. Mennyire volt nehéz összeállítani a végleges műsort?
– Már jó ideje, több évtizede bennem volt a Gipsy Spirit alapötlete, régóta készülök az általam megismert és megszeretett cigány anyag összegzésére. Nagyon fontos kérdés, hogy mit kezdünk a cigány kultúrával, számomra különösen sok fejtörést okozott, milyen közreműködőkkel és hogyan tudom belesűríteni azt a huszonöt évnyi gyűjtést és tudást egy kétórás műsorba.
– Mennyire kötötték meg a kezét a műsorterv elkészítésében?
– Azt kérték, hogy az előadás mutassa be azt az utat, amelyet a cigányság bejárt a származási helyétől kezdve akár egészen Spanyolországig. A spanyol tánc végül kimaradt az amerikai előadásokból, itt Magyarországon sikeres, és üdítően hat, de arrafelé olyan sokan dolgoznak spanyol anyaggal, hogy arra gondoltam, inkább azt mutatom be, amiben mi vagyunk jobbak: a balkáni, a macedón, a romániai, az erdélyi és a magyarországi cigány táncokat.
– Hogyan érzékeltetik az említett utat?
– Tíz–tizenöt dialektus jelent meg egymás után a színpadon. Az első rész eredetmondákra épült, amelyek a cigányság mitológiáját ismertették. Ezalatt képeket vetítettünk a háttérben: múzeumokból származó eredeti archív anyagokat, cigányprímások fotóit, valamint gyermekrajzokat, olyan cigány gyermekek festményeit, akik sosem láttak televíziót, ezért nem is befolyásolta őket annak képi világa, s meglepően csodálatos színvilággal, képzeletgazdagon rajzolnak. A második részben „eurokocsmát” rendeztünk be a színpadon, itt ültek a szereplők, innen álltak fel zenélni vagy táncolni, s ebben a részben láthatott a közönség például őrkői cigány táncot, „Árus Feri verbunkját”, egy balkáni szvitet. A finálé pedig lendületes Maros menti cigány táncokból állt, de ezek között már majdhogynem érintettük a kávéházi zenét is. A cigányok táncában mindig van kis túlzás, akár az erotikus töltést, a mozgást, akár a ritmikát vagy a tempót nézzük. Ezt rendkívül nehéz megmutatni, s büszkén mondhatom, hogy táncosaim nagyon magas szinten jelenítették meg. A Gipsy Spiritben külső zenészekkel dolgoztam. Szerettem volna magammal vinni hagyományőrző, adatközlő cigány énekeseket is, de ez akadályokba ütközött: az idős emberek azt mondták, nem hagyják őrizetlenül a tűzhelyet, vagy nem lépnek túl a falujuk határán. Sikerült azonban megnyernem az ügynek Balogh Kálmánt és zenekarát, a Gipsy Cimbalom Bandet, Jakab Attila prímást, több erdélyi és bolgár muzsikust, Szalóki Ágnes és Balogh Ferenc énekeseket. Amikor Balogh Feri énekel a műsorban, a táncosok az ő rokonainak a táncait mutatják be, ugyanis annak idején sokat gyűjtöttem a családjától. De a Budapest táncegyüttes zenekara is kijutott Amerikába, velünk párhuzamosan egy hónapos, szintén sikeres koncertkörutat tartott.
– Ha ekkora a siker, miért nem jött létre a hazai bemutató?
– Már tavaly nyáron beszéltem Jordán Tamással, a Nemzeti Színház igazgatójával ez ügyben. Késznek mutatkozott a hazai bemutatóra, de időközben változtak a gazdasági viszonyok. A kemény piaci feltételeket a fenntartónk már nem tudta teljesíteni. A műsor sikeres, ráadásul most már kipróbált és begyakorolt is, nem beszélve arról, hogy a bolgárokat és az erdélyieket a turné után itt tudtam volna tartani néhány napig Budapesten. Miután hazautaznak, sokkal nehezebb újra megszervezni, idehozni őket. Szeretném, ha még a nyáron sor kerülne a hazai bemutatóra. Ha meg tudtunk tölteni egy torontói, San Franciscó-i 2500 fős nézőteret, akkor egy budapestit miért ne sikerülne?
– A Gipsy Spirit hazai bemutatója mellett milyen új műsorral készülnek a következő hónapokra?
– Az Élő Martin Archívumot, a filmes Martin-gyűjtések feldolgozását szeretném tovább építeni. A szakmai körökben is elismert Kalotaszeg című műsorunk után most a szatmári anyag következik. Június elején mutatjuk be Szatmár címmel, s ebben a magyar táncok mellett a szatmári cigányság tánc- és zenekultúrája is szerepet kap.
origo.hu
16 méter magas kútba esett egy három éves gyerek Hatvanban
