Számos helyen működik a többség és a kisebbség megelégedésére a Európai Unió 15 tagállamában a nemzeti kisebbségek területi autonómiája. Románia az elkövetkező években – valószínűleg – szintén az Európai Unió tagjává válik. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése – a román kormány érvelésével ellentétes módon – 1334 (2003) sz. határozatában megfogalmazza, hogy „több európai állam csökkentette a belső feszültségeket (…) azáltal, hogy területi vagy kulturális autonómiát biztosított” nemzeti kisebbségei számára. „Azok az elvek és konkrét intézkedések, melyeket az autonómia magában foglal, segíthetnek a belső konfliktusok megoldásában.” Nehezen indokolható tehát az a gondolat – állapítja meg az elemzés –, hogy a területi autonómia csak az Európai Unió „régebbi” tagállamaiban élő nemzeti kisebbségeket illeti meg, az „újabb” tagállamokban élőket pedig nem.
Az 1,7 milliónyi romániai magyart képviselő politikai szervezetből, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségből (RMDSZ) kiszorult csoport 2003 őszén hirdetett meg nemzeti kisebbségi autonómia- programot, amely magában foglalja a Székelyföld területi autonómiáját is. Az erdélyi Székelyföldön, vagyis Hargita, Kovászna és Maros megyében él kompakt tömbben a romániai magyarságnak szinte a fele, mintegy 800 ezren. A román kormány alkotmányellenesnek minősítette a területi autonómiatörekvéseket. A legnagyobb magyarországi ellenzéki párt, a Fidesz felkarolta a székelyföldi autonómia ügyét, amiért a szocialista–szabad demokrata kormány radikális nacionalizmussal, sőt irredentizmussal vádolja a Fideszt.
Az RMDSZ vezetői egységbontóknak nevezték az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsba (EMNT) tömörült politikusokat, akik a romániai magyarság parlamenti képviseletét veszélyeztetik. Az EMNT és tagszervezetei autonómiaprogramjukkal valóban külön szándékoznak indulni a júniusi helyhatósági választásokon, de csak azon székelyföldi településeken, ahol a magyarok számaránya elég nagy ahhoz, hogy két magyar jelölt ne „oltsa ki” egymást. Az önkormányzati választásokat követően az EMNT az elért eredményeinek arányában kíván helyet kapni a romániai magyarságot képviselő szervezet parlamenti választási listáján.
A koncepcióval kapcsolatban az írás utal arra is, hogy a rendszerváltás óta eltelt 14 év alatt mintegy 250 ezer magyar hagyta el Romániát. Az áttelepülési arány nem kisebb a többi határon túli magyar esetében sem. A magyarországi politikai elit körében erősödik az az érzés, hogy a három milliónyi magyar, aki a szomszédos országokban él, hosszabb távon nem marad meg szülőföldjén. A közép- és kelet-európai államok túlnyomó többsége ugyanis egynemű nemzetállam létrehozásán fáradozik (a román alkotmány 1. §-a ezt nyíltan ki is mondja), amelyben nincs helyük nemzeti kisebbségeknek. A többségi nemzetek politikai elitjei ebben a térségben csöppet sem bánják, ha nemzeti kisebbségeik kivándorolnak (vagy asszimilálódnak). E folyamatot a többség általában úgy segíti elő, hogy a nemzeti önazonosság megőrzését biztosító jogokat a kisebbség számára vonakodva, csak akkor ismeri el, ha a nemzetközi nyomás ezt már elodázhatatlanná teszi – emlékeztet a Budapest Analyses elemzése.
origo.hu
Családi fotót posztolt Orbán Viktor anyák napja alkalmából
