Jelenleg Magyarországon több mint nyolcmillió mobiltelefon-előfizetőt tartanak nyilván, de a napjaink nélkülözhetetlen segédeszközévé váló készülékek száma ennél jóval több, hiszen a tulajdonosok átlag kétévente cserélik le a megunt vagy elromlott „kedvencet”. A tönkrement vagy leselejtezett alkatrészek, így az akkumulátorok mennyiségéről sincs hivatalos adat, de hozzávetőleg évi hetventonnányi energiaforrás tűnik el a „süllyesztőben”.
Kötelesek átvenni
A fogyasztó az ilyen típusú hulladékot köteles ugyan otthon külön gyűjteni, viszont legálisan nagyon nehezen tud tőle megszabadulni, hiszen nincs szervezett visszagyűjtő rendszer, és csak néhány nagyobb márkabolt eladótermében látni megfelelő gyűjtőkonténert – állapította meg a két környezetvédő szervezet az országos felmérését követően. Hangsúlyozták továbbá, hogy a 2001-ben életbe lépett jogszabály a megfelelő szankciók hiányában hatástalan. Vizsgálatuk során kiderült: a legtöbb cég nem is tud a rendelet létezéséről, a környezet- és fogyasztóvédelmi hatóságoknak pedig nincsenek eszközeik a kikényszerítésre. Bár a termékdíjat beépítették az eladott telefonok árába, a hulladékok hasznosítása nem biztosított, a pénz felhasználása pedig nem ismert.
A Vodafone bojkottja
– Azért sürget az idő, mert az „első generációs” mobilok nikkel–kadmium akkumulátorral voltak felszerelve, amelyek mostanában mennek tönkre. Ezek nehézfémekkel terhelt veszélyes hulladékok, amelyek mérgező hatást kifejtve károsítják az élővilágot.
A vonatkozó 2001-es miniszteri rendelet szerint a „hulladékká vált elemek és akkumulátorok visszagyűjtését a gyártóknak, illetve a forgalmazóknak kell biztosítani”. A Kötháló és a Humusz tagszervezetei az ország 12 megyéjében 325, mobiltelefonokat forgalmazó üzletet kerestek fel. A megvizsgált 106 Westel, 94 Pannon, 94 Vodafone és 31 mobiltartozékokat árusító bolt 69 százalékában nem adható le használt akkumulátor. Megfelelő gyűjtőedényt is csak 23 kereskedésben találtak. – Ezekben az esetekben évek óta tartó jogsértésről van szó – fogalmazott lapunknak Privigyei Zsolt, a Humusz munkatársa, majd hozzátette: a hivatalos márkaboltok – főként Budapesten – betartják az előírásokat, a problémák többnyire az igen jelentős viszonteladói hálózatnál és a vidéki üzletekben kezdődnek. A felmérésből kiderült, hogy a legtöbb megkeresett bolt nem tud a jogszabály létéről, és nagy a bizonytalanság. – Az alkalmazottak környezetvédelmi szempontból képtelen ötleteket adtak, hogyan szabaduljunk meg nagy ívben a mobilakkumulátoroktól. Volt, ahol az érdeklődő kollégát arra biztatták, hogy dobja, ahová akarja, máshol azt tanácsolták, nejlonzacskóba csomagolva dobja a kukába – fogalmazott Privigyei. – Nem értjük, hogy miközben a mobilszolgáltatók nem kis haszonnal dolgoznak, miért van az, hogy ezzel a viszonylag könnyen megoldható problémával nem foglalkoznak. A Vodafone ügyfélszolgálatánál például kerek perec megmondták, hogy a jövőben sem kívánnak ezzel a kérdéssel foglalkozni, ami felháborító – adott hangot aggodalmának. Az esetet követően a Humusz a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez fordult, de a beadványt illetékesség hiányában a Környezetvédelmi Felügyelőséghez továbbították, ahonnan még nem érkezett válasz.
A zöldtárca beismerése
A Magyar Nemzet megkeresésére a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium sajtóosztálya elismerte: egyelőre nemigen működik a szabályozás, azonban rögtön hozzátették: az EU-ban is rossz a visszagyűjtési arány, mert „megfoghatatlan” a probléma. A témában nemrégiben MDF-es képviselők törvényjavaslatot nyújtottak be a parlamentnek.
origo.hu
Elsőfokú riasztást adott ki a HungaroMet
