Vigyázzatok ránk! – figyelmezteti a közlekedési tábla az autósokat a kispesti lakótelep csendes kis utcájában arra, hogy a környéken gyermekintézmény van, ám egy pillanat is elég, máris megvan a tragédia. Ebben az utcában laknak Parraghék. Az ő kilencéves fiuk most a Heim Pál Gyermekkórházban él, csak gépek segítségével tud lélegezni. A tragikus baleset a lakótelepet határoló forgalmas úton történt. Ádám a bátyját kísérte el egy születésnapi buliba, azután hazaindult. Sietett. A villamosról leszállva úgy látta, még villogó zöld a jelzés a gyalogátkelőn. Alig tudták viszszahozni az életbe. Az autó, amelyik elütötte, a rendőrségi határozat szerint 52–55 kilométer/óra sebességgel hajtott, amikor a baleset történt – mondja Ádám édesanyja, Parraghné Brujmann Krisztina. A nyolcadik emeleti lakásban mindenütt ruhászsákok, dobozok. – Nemsokára költözködünk, hála istennek, sikerült elcserélni a lakást egy földszintire. Ide nem hozhattuk volna Ádámot – magyarázza. A baleset óta reggel hattól este tízig a családtagok – ő, a férje és a nagymama – váltják egymást a kisfiú betegágya mellett. Etetik, itatják, mesélnek neki.
– Most az a legfontosabb, hogy minél előbb itt legyen megint velünk. Hogy ez pontosan mikor lesz, még nem tudjuk, mert még nem zárult le a jogi procedúra a szaktárcánál, ami ahhoz kell, hogy a kórház kiadja Ádámot. Tavaly november nyolcadikán történt a baleset. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy Ádámot – ha törik, ha szakad – haza kell hoznunk. Amikor elmentem abba az intézménybe, ahová véglegesen akarták elhelyezni a fiunkat, csak megerősítette az elhatározást. Csupa felnőtt között lett volna… Egyedül… Ebbe nem lehet beletörődni… Ahhoz, hogy kiadják, két lélegeztetőgép kell. Egyet kaptunk kölcsön, de a másikat – amivel az utcára is ki tudjuk vinni – nekünk kellett megszerezni. Mondták ugyan, hogy nyújtsunk be kérvényt az egészségbiztosítóhoz, de azt is értésünkre adták: ne reménykedjünk. Be se adtuk a papírt. Szabó Csilla lélekápoló sok időt töltött a kórházban Ádámmal. Nagyon sokat köszönhetünk neki, az ő révén ismerte meg Ádámot az ország. Miután az MTV felkarolta az ügyünket, meglódultak az események – meséli.
– Tizenöt éve dolgozom szociális területen. Ennyi idő alatt az ember bizony elfásul attól a sok nyomorúságtól, amit nap nap után lát. Éppen ezért megrendítő volt tapasztalni az emberek segítőkészségét, visszaadta a világba vetett hitemet.
A Parragh család egyébként ma sem tudja, hogy kiknek köszönheti az első nagy adományt, ami azt jelentette: reális remény van arra, hogy a többi pénzt is sikerül előteremteni.
– Azon a délutánon a férjem volt benn a kórházban Ádámmal. Ahogy meséli, egy középkorú házaspár érkezett a látogatási időben. Átadtak neki egy borítékot, mondván, szeretnének segíteni, hogy a fiunkat hazahozhassuk. Nem mutatkoztak be. Amikor elmentek, a férjem kinyitotta a borítékot, és majdnem elájult. Egymillió forint volt benne… Azóta se tudjuk, kik voltak… Ezúton is szeretném megköszönni nekik, és mindenki másnak is, amit értünk tettek. Visszaadták a reményt. A munkahelyemen, a nyolcadik kerületi önkormányzatnál és intézményeinél csaknem hatszázezer forintot gyűjtöttek össze a kollégák, amikor megtudták, hogy mi történt. A fiam iskolája – a szülők, tanárok, gyerekek – szintén majdnem hatszázezer forintot gyűjtöttek Ádámnak. Az Értékőrzők Egyesülete hárommillió forintért megvásárolta a lélegeztetőkészüléket, és a többi szükséges berendezésre is megvan a fedezet – meséli, de már sorolja is a teendőket:
– Lezajlik a költözködés, és végzünk a felújítással – ez már csak néhány hét, remélhetőleg addigra a jogi ügyek is rendeződnek.
Szavaiból kiderül: a legnagyobb csata még hátravan. Az orvosok nem biztatják őket, de ők hisznek benne: Ádám meggyógyul, egyszer még ugyanúgy fog szaladni, mint azelőtt. Ha végre hazajöhet, valamelyik szülő otthon marad vele gyesen vagy ápolási segélyen, a másik dolgozik tovább. Ha mód lesz rá, az ápolási szakszolgálattól fognak segítséget kérni, hiszen Ádám ellátása nem egy emberre szabott feladat. Speciális ismeretekre is szükség van. Parraghné Krisztina könynyes mosollyal meséli: őt már meg is dicsérte az orvos a kórházban, hogy jobban emeli ki fiát az ágyból, mint egy szakképzett ápoló. Ádám is tanul: speciális képzettségű pedagógus jár hozzá a kórházba. Kitűnő tanuló volt, és most is nagyon élvezi az órákat. Az édesanyja szerint augusztusra játszva behozza a baleset miatti lemaradását.
Közben folyik a baleseti felelősség megállapításáról szóló bírósági eljárás.
– Az elsőfokú határozat kizárólag Parragh Ádám ellen szólt, szabálysértés miatt. A sofőr – egy huszonkét éves fiatalember – elmondása szerint már piros volt a lámpa, amikor Ádám kiszaladt a zebrára. Ádám azt mondja, hogy a villogó zöldön indult el. Az is érdekes, hogy tanúk igazából nincsenek, pedig rengetegen szálltak le a villamosról. Az egyik szomszéd szerint egy kék Zsiguli vezetője meg tudott állni a zebránál, közelről láthatta, hogy valójában hogy történt a baleset. Ha a sofőr jelentkezne, lehet, hogy nagy segítség lenne az igazság kiderítésében. Magyarországon katasztrofális a közlekedési morál. Magam is vezetek, de csak Nyugaton. Tudatosítani kellene mindenkiben: egy pillanat elég, hogy romba döntsék mások életét – és így a magukét is. Az autó nem játék, jobban oda kellene figyelni egymásra, hogy legalább másokkal ne történhessen ilyesmi, mint Ádámmal – mondja a filigrán asszony. Elfutja szemét a könny.
A színész és sportcsillagok által alapított Értékőrzők Egyesületének tagja, Császár Angela úgy véli: Ádám okos, életteli, sugárzó tekintete mindenkit megragadott, és ő, aki egyelőre csak gondolatban tehet mindent, tettekre sarkallt egy országot. Mint mondta, az emberek szíve nyitott egymás felé, csak utat kell nyitni a szeretetnek. Ezért hozták létre a polgári körök segélyalapját, hogy minél több helyre eljuthasson a segítség.
Polgári Körök Segélyalapja. Országos segélyalapot hozott létre nemrégiben a válsághelyzetben lévő gyerekek és családjaik támogatására az Értékőrzők Egyesülete. „Az igazi civil kurázsi azt jelenti, hogy bátran teszünk valamit másokért. Ha kinyújtod a kezed, biztosan akad, aki megfogja” – összegezte hitvallásukat Császár Angela színésznő, a polgári kör tagja. A polgári körhöz tartozó művészek, sportolók – mások mellett Nemcsák Károly, Pataki Attila, Dolly, Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Szabó Csilla – remélik, hogy az összefogás erejével minél több bajba jutott család helyzetén könnyíthetnek. A támogatásokat a Polgári Körök Segélyalap (számlaszám: 14100206-67092749-08000004) javára várják.
