Belgrád Kennedyje

A Djindjics elleni összeesküvés szálai nemcsak az alvilágba vezetnek, hanem a politika területére, a hatalomba, sőt a miniszterelnök közvetlen környezetébe. Inog a vádirat. A per során ugyanis mind több tény kerül napvilágra, olyanok is, amelyek azt sejtetik, tévútra vezették a nyomozást. Kik állhatnak a kormányfőgyilkosság hátterében? Erre egyelőre ugyanolyan nehéz választ adni, mint a Kennedy-gyilkosság hasonló kérdésére.

Sebestyén Imre
2004. 05. 04. 16:51
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már csak azért is nehéz a Djindjics-merénylet összekuszált szálainak kibogozása, mert nem lehet tudni, hol az eleje, mint ahogy azt sem, mi lesz a vége. Egyre több dolog derül ki. Így az is, hogy Dusan Szpaszojevicset és Mile Lukovicsot, a merényletért felelőssé tett zimonyi klán két vezetőjét a kommandósok egyszerűen kivégezték, s nem a letartóztatásukra érkező rendőrökkel folytatott tűzharcban vesztették életüket. Vajon milyen titkokat vitt magával a sírba a két alvilági vezér? Ha közük volt a merénylethez, akkor tudniuk kellett, ki volt a gyilkosság megrendelője. Nemrégiben a merénylet egyik véletlen szemtanúja ugyancsak gyilkosság áldozata lett. A tettes nem került kézre. Ki adta ki a parancsot ezekre a likvidálásokra? A nyomozó szervek cáfolnak: a maffiózók ellenállást tanúsítottak, a szemtanú lelövése pedig nincs összefüggésben a Djindjics-merénylettel.
Ám vannak további kérdések is. Miért kellett elhallgatni a tavaly március 12-i merényletkor leadott harmadik lövést? Milan Veruovics, a miniszterelnök biztonsági főnöke három lövést hallott, s ezt erősítette meg Djindjics sofőrje is és két biztonsági. Az első, végzetes lövés pedig nem onnan jött, ahonnan a másik kettő. A rendellenességeknek ezzel azonban még nincs vége.
Az év februárjában már terveztek merényletet a miniszterelnök ellen. Zoran Janjusevics, a miniszterelnök biztonsági tanácsosa – a zimonyi klánvezetők telefonbeszélgetéseinek lehallgatására hivatkozva – rögtön tudta, hogy merényletkísérletről van szó. Nagyon furcsa. A vizsgálóbizottság nyári jelentése ugyanis egyértelműen megállapította, hogy a „zimonyiak” lehallgatott telefonbeszélgetéseiben semmiféle utalás sem volt, hogy a kormányfő életére törnének. Honnan tudta akkor Janjusevics? Őt sem hívták meg tanúnak. De Nenad Milics rendőrminiszter-helyettest sem, aki elrendelte Djindjics sofőrjének, hogy rendszeresen jegyezze fel a miniszterelnök útvonalait. A pontos feljegyzéseket csak egyszer kéri el. A merénylet előtt. Ez a Milics ad parancsot egyébként a februári merényletkísérlet után a biztonsági intézkedések szigorítására, de csak Djindjics dedinjei rezidenciájánál.
Abból az épületből, ahonnan a nyomozás által „hivatalosan elismert” két lövést leadták, a szemtanúk három férfit láttak távozni. Pontos leírást adtak róluk, ám egyik sem illik rá a közvetlen gyilkossággal vádolt Zvezdan Jovanovicsra, s egyiknél sem volt az a bizonyos Hackler távcsöves puska, de egy kalasnyikov igen.
Az eseményeket ráadásul olyan alvilági propaganda kíséri, amely során még olyan nyilatkozat is elhangozhat a Kurir című lapban, hogy Djindjics meggyilkolása politikailag indokolt volt. S mindeközben fenyegetőleg parádézhatnak a tárgyalóteremben Milosevics hírhedt vörös sapkásai, jelezve: vigyázat, mi még itt vagyunk!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.