Már csak azért is nehéz a Djindjics-merénylet összekuszált szálainak kibogozása, mert nem lehet tudni, hol az eleje, mint ahogy azt sem, mi lesz a vége. Egyre több dolog derül ki. Így az is, hogy Dusan Szpaszojevicset és Mile Lukovicsot, a merényletért felelőssé tett zimonyi klán két vezetőjét a kommandósok egyszerűen kivégezték, s nem a letartóztatásukra érkező rendőrökkel folytatott tűzharcban vesztették életüket. Vajon milyen titkokat vitt magával a sírba a két alvilági vezér? Ha közük volt a merénylethez, akkor tudniuk kellett, ki volt a gyilkosság megrendelője. Nemrégiben a merénylet egyik véletlen szemtanúja ugyancsak gyilkosság áldozata lett. A tettes nem került kézre. Ki adta ki a parancsot ezekre a likvidálásokra? A nyomozó szervek cáfolnak: a maffiózók ellenállást tanúsítottak, a szemtanú lelövése pedig nincs összefüggésben a Djindjics-merénylettel.
Ám vannak további kérdések is. Miért kellett elhallgatni a tavaly március 12-i merényletkor leadott harmadik lövést? Milan Veruovics, a miniszterelnök biztonsági főnöke három lövést hallott, s ezt erősítette meg Djindjics sofőrje is és két biztonsági. Az első, végzetes lövés pedig nem onnan jött, ahonnan a másik kettő. A rendellenességeknek ezzel azonban még nincs vége.
Az év februárjában már terveztek merényletet a miniszterelnök ellen. Zoran Janjusevics, a miniszterelnök biztonsági tanácsosa – a zimonyi klánvezetők telefonbeszélgetéseinek lehallgatására hivatkozva – rögtön tudta, hogy merényletkísérletről van szó. Nagyon furcsa. A vizsgálóbizottság nyári jelentése ugyanis egyértelműen megállapította, hogy a „zimonyiak” lehallgatott telefonbeszélgetéseiben semmiféle utalás sem volt, hogy a kormányfő életére törnének. Honnan tudta akkor Janjusevics? Őt sem hívták meg tanúnak. De Nenad Milics rendőrminiszter-helyettest sem, aki elrendelte Djindjics sofőrjének, hogy rendszeresen jegyezze fel a miniszterelnök útvonalait. A pontos feljegyzéseket csak egyszer kéri el. A merénylet előtt. Ez a Milics ad parancsot egyébként a februári merényletkísérlet után a biztonsági intézkedések szigorítására, de csak Djindjics dedinjei rezidenciájánál.
Abból az épületből, ahonnan a nyomozás által „hivatalosan elismert” két lövést leadták, a szemtanúk három férfit láttak távozni. Pontos leírást adtak róluk, ám egyik sem illik rá a közvetlen gyilkossággal vádolt Zvezdan Jovanovicsra, s egyiknél sem volt az a bizonyos Hackler távcsöves puska, de egy kalasnyikov igen.
Az eseményeket ráadásul olyan alvilági propaganda kíséri, amely során még olyan nyilatkozat is elhangozhat a Kurir című lapban, hogy Djindjics meggyilkolása politikailag indokolt volt. S mindeközben fenyegetőleg parádézhatnak a tárgyalóteremben Milosevics hírhedt vörös sapkásai, jelezve: vigyázat, mi még itt vagyunk!

Nem fogja elhinni, milyen módszerrel lopott a tolvaj trió a kecskeméti áruházban