Cafatokra tépte Kadirov meggyilkolása Putyin Csecsenföld „pacifikálásához” fűzött reményeit, állítja a The Wall Street Journal. A Kreml csecsenföldi stratégiájának összeomlásáról ugyan korai lenne beszélni, tény azonban, hogy komoly dilemma elé állítja a moszkvai tervezőket Kadirov halála. Szinte egy személyben ráépült ugyanis az úgynevezett „csecsenizációs” forgatókönyv, amelynek a lényege az, hogy a központhoz lojális helyi vezetők kezébe kerüljön át a köztársaság irányítása. Az orosz vezetés elgondolása szerint miután a háborúkba belefáradt csecsen lakosság tavaly egy, a nemzetközi közvélemény által erős fenntartásokkal kísért referendumon igent mondott a függetlenségi álmok feladását jelentő új alkotmányra, s egy szintén sokat bírált választáson elsöprő többséggel elnökké emelte a Maszhadovékkal szembefordult Ahmed Kadirovot, lényegében lezárta a konfliktust. Ezt az érzést erősítette a csecsenek általános fásultsága is, amellyel rábólintottak a moszkvai forgatókönyvre. Az is tény, hogy közben harcok közepette nőtt fel egy nemzedék, amely a függetlenségért harcoló szakadárok biztos utánpótlásává vált, számolni lehetett azonban azzal is, hogy az élet viszonylagos normalizálódása idővel tompítja a radikalizmust. Ráadásul csökkenthette a lelkesedést az is, hogy az egymás közt is megosztott szeparatisták katonai szempontból egyértelmű vereséget szenvedtek, átfogó akcióra képtelenné váltak, s csupán a partizánharc s a terrorizmus módszerei maradtak meg számukra. A Kreml így sem érezhette magát soha teljes biztonságban, hiszen a robbantások, az öngyilkos merényletek immár az ország szívét is elérték, ez a harcmodor ugyanakkor fokozatosan tántorította el Baszajevéktől a terror által szintén sújtott csecsen lakosságot s nemkülönben az erre manapság különösen érzékeny nemzetközi közvéleményt is. A 2001. szeptember 11-e utáni világhelyzet sem kedvezett ennek a taktikának, s szép lassan elzáródtak az arab pénzcsapok is.
Ebből is látszik, hogy újabb háborúval aligha kell számolni, az amúgy is lassú stabilizálódást azonban a politikai bizonytalanság időszaka követi. Moszkva most lényegében két forgatókönyv között választhat. Folytatja a megkezdett „csecsenizációt”, azaz a törvényben szabott négy hónapon belül új választásokat ír ki, amelyen ismét egy helyi politikussal tölti be a Kadirov kiesésével maradt űrt. A másik lehetőség rendkívüli állapot kihirdetése, és közvetlen elnöki irányítás bevezetése. Ennek puhább változata lehet az ideiglenesen az elnöki jogkörökkel felruházott kormányfő, Szergej Abramov megbízatásának meghosszabbítása bizonytalan időre. Nyilvánvaló, hogy Oroszország utóbbi időben amúgy is kissé megtépázott imázsának az első variáció tenne jót.
Némi problémát okoz azonban – mutatnak rá moszkvai elemzők –, hogy mára az úgynevezett „csecsenizáció” lényegében egyfajta „kadirovizációba” ment át, így nem lesz egyszerű az utód megtalálása. A szóba jöhető politikusok köre meglehetősen szűk. A Kadirovval szemben tavaly ősszel kigolyózottak közül azonban a Kreml érezhetően nem engedte ki a látóköréből a kárpótlásul elnöki tanácsadóvá emelt Aszlanbek Aszlahanovot és Groznij egykori polgármesterét, Biszlan Gantemirovot.
Mellettük immár az esélyes jelöltek között emlegetik Kadirov fiát, Ramzant is, aki talán a legkönnyebben tudná átvenni apja helyét, mivel tevékenyen részt vett a jelenlegi hatalmi struktúra kialakításában. Figyelemre méltó az a tény is, hogy Putyin most azonnal fogadta őt, és ez sokakban a kijelölt utód érzetét erősítheti. Mint ahogy az is, hogy tegnap a köztársaság második emberévé, első miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. Ellene szól ugyanakkor fiatal kora – az alkotmány szerint elnök csak 30. életévét betöltött személy lehet – s a benne élő érthető bosszúvágy.
Enyhülő szigor? Április közepén komoly sikert ért el az orosz diplomácia, miután az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bizottságának genfi ülésén 23:12 arányban, 18 ország tartózkodása mellett elvetették az emberi jogok csecsenföldi megsértése miatt Oroszországot elítélő, az Európai Unió által beterjesztett, Magyarország által is támogatott határozattervezetet. Eközben utalva a külföldi kapcsolatokra, felhagy a korábbi jogvédő megközelítéssel a CIA legújabb jelentése is, és lényegében egyenlőségjelet tesz a csecsenföldi szeparatisták és a terroristák között. (MN)
