Látogatása során ön vezető magyar politikusokkal és hazánkban élő szerbekkel is találkozott. Miket tart a legfontosabb kapcsolódási pontoknak országaink között?
– Egyértelműen a nemzeti kisebbségeinket. Ezen belül is nagyon fontos szerepet játszanak azok a szerbek, akik a kilencvenes évek első felében települtek át Magyarországra, s itt alakítottak ki egzisztenciát maguknak. Az ő példájuk is mutatja, mennyire fontos, hogy az országaink között meglévő jó kapcsolat gazdasági alapokon is nyugodjon, de persze korántsem hanyagolhatjuk el a kulturális szálakat sem.
– Ha már említette a kisebbségek jelentőségét, a vajdasági magyarokat ért atrocitások aggodalomra adtak okot. Miként lehetne elejét venni a további sérelmeknek?
– Szerencsére nem tömeges jelenségről van szó, ráadásul nem kizárólag a magyar kisebbség vált áldozatává az atrocitásoknak, hanem például a romák is. Azt sem állíthatjuk, hogy feltétlenül a Vajdaságra korlátozódnának ezek az események. Inkább azt kell belátnunk, hogy a történtek a pillanatnyi politikai állapotok következményei, elvégre Szerbiában szélsőséges pártok is jelen vannak a közéletben. A történtekhez vezető „szellemiséget” pedig ezek a csoportosulások gerjesztik. Tevékenységük semmiféleképpen sem elfogadható Szerbia fejlődése szempontjából, ugyanakkor úgy érzem, ez a jelenség már nem tarthat sokáig, s akkor az erőszakos felhangok is hamar le fognak csengeni.
– A régi válsággóc, Koszovó kapcsán milyen megoldási lehetőségeket lát?
– Első és legfontosabb a térség decentralizálódása. Ehhez a koszovói szerb enklávé számára kellene autonómiát kialakítani, ami a Koszovói autonómián belüli függetlenséget jelentené. Amennyiben ez megvalósul, talán lenne lehetőség arra, hogy Koszovó végre megbékéljen.
origo.hu
Ismét Pride-párti tüntetést szerveztek Hadházyék, de már ők is unják
